Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1952-1953
1953. március 27., kari ülés - Napirend: - II. Osztályfőnökök politikai nevelőmunkájának módszerei.
-8' gok a hiányos előképzettségből inkább megérthetők - ugyanazok a gyengék helyesírásból is, akik a szakmának is leggyengébb hallgatói. E miatt nem" tudok egyetérteni Pataki elvtárssal, amig nem támasztunk határozott követelményeket a helyesírás tekintetében is, ad ig nem várhatjuk a helyzet gyökeres megváltozását. Nagyon jól tudja, hogy a helyesírási hibák .azon orgiájának, amely minden, felöl /hivatalos irodatokban, hirdetményekben és iskolai dől ozatokban/ jelentkezik társadalmi okai is vannak, az ti., hogy éppen a demokrácia sokkol több ember számára teszi lehetővé és szükségessé gondolatainak Írásban való kifejezését, int ame yinek az ehhez szükséges képzést is megadhatta volna e rövid idő alatt. A perspektíva nyilván az, hogy minden állampolgárt megtanítsunk nyelvünk szóban és Írásban való tökéletes használatára. Az is nyilvánvaló azonban, hogy e tekintetben az első határozott lépésedet é]?pen a pedagógus- képző intézeteknek kell megtenniük. Ezért kérem, hogy állapítson meg á Kari élés határozott követelményeket a helyesírásra vonatkozólag is, és azokat minden tanszék kötelességszerüen alkalmazza is munkájában. Rónai Bélái 7, A helyesírás kérdése ismét fon .os problémakéht merült fel a mostani értekezletünkön. Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, a távol lévő tanszékvezető helyett csak röviden szeretne hozzászólni ehhez a kérdéshez. A jelenlévő elvtársak emlékeznek rá, hogy az elmúlt évben és a folyó tanév első félévében többször jelentkezett már súlyos problémaként a főiskolai hallgatók helyesírási kész égének ki nem elégítő állapota. Az I,félév egyik értekezletén világosan rámutatott már azokra az ellentmondásokra, amelyek a főiskolai hallgatóknak mint leendő ált.iskolai tanároknak a helyesírás/ területén tapasztalható tájékozatlanságból .adódnak leendő gyakorlatukban. Ugyancsak r mutatott arra, hogy a helyesírási ké zség megjavítása elszigetelten a magyar nyelvi tanszék munkakörébe utalva nem valósítható még. lindannyionkat egyaránt kötelez az ebből a hiányosságból adódó felelősség. A ma yar nyelvi tanszék a legkülönbözőbb módszerekkel próbálkozott felszámolni az ezen a területen mutatkozó hiányosságot ás az első értékelés alkalmával ismételten kénytelen megállapítani, hogy próbálkozásai nem jártak a kívánt eredménnyel, természetesen tovább kutattuk a féleredményeknek, vagy az eredménytelenségnek az okát. -Ellenőrzéseink során azt tapasztalhatjuk, hogy a hallgatók nagy része kifogástalanul tudja a helyesírás szabályait, azokról szóbeli feleletben'kielégítően beszámol, sőt ha órán néhány mondatot kell a táblára imiok, a legtöbben ezt a feladatot is kielégítően megoldják. Nyilvánvalóan figyelmüket teljes egészében az^írásbeli feladatban előforduló helyesírási nehézségek jó megoldására ösz^ontositják. Egészen meglepő azonban az a tájékoztatlanság, amelyet önállóan készítendő Írásaikban, dolgozataikban, beadványaikban árulna : el a helyesírás területén, ■“ dolgozatok kijavítása után az értékelő órákon a hibákat elkövető hallgatók csodálkoznak a legjobban, hogy olyan sok és mondhatni förtelmes hibát követnek el. Fölvetődik a kérdés, hogy a gyakorlat e kettősségé ek mi az oka? Itt utal az 1951-ben megjelent "A nyelvtani óra vezetése" című módszertani kiadványra, amely hatarozpttai leszögezi, hogy a helyesírási készség kialakításához és biztos helyesírás megteremtéséhez nem elegendő,a helyesírási szabályok elméleti tisztázása, elsajátítása, sőt nem elegendő ezek sok, szüntelen gyakorlása, a készség kifejlesztése, ha em mindenekelőtt és végső következtetés keppen fontos a felelősség kialakítása a tanulókban, amelyet anyanyelvűk szóbeli és írásbeli használata iránt kell érezniök. A megfigyelések eredményeké t azt a megállapítást tehetem, ho ;y a hallgatóinkból ez a felelősség hiányzik. Feladatú k, hogy egyrészt oktatóim kálikkal, de különösképpen nevelómunkákkal fejlesszük ki, erősítsük meg bánnak ezt a felelőss get, mert ennek megléte nemcsak a helyesírás megjavítását , hanem a szaktárgyaik területén elérendő eredményeket is föltétlenül megjavítja*
