1848-1849 Irományok • [Az 1848. évi julius hó 2-ára összehivott országgyűlés irományai] / [Pest] / [Landerer és Heckenast] / [1848-1849]
1848 / 90. szám
A népek örök igazságon alapuló igényeinek kora feltűnt! — És e hon nemtöjének intéseit követő 1848- dik év a szabadság áldásaiban a haza mindenrendü polgárait valláskülönbség nélkül egyaránt részesítvén, a szabadság élvezetének román nemzetünk is örvend, melly százados nélkülözések utáni kort hö kebellel üdvözölvén: Mi, magyarhoni román nemzet nevében, mint annak megbízott képviselői a magyar koronás királynak eddig is folytonosan tanúsított hűséget, a szabadság lelkes harczosainak köszönetét, magyar testvéreinkhez ragaszkodást, az első magyar független minisleriumnak pedig rokonszenvet és őszinte bizodalmát nyilvánítunk, kijelentvén: hogy a magyar szent korona dicsösségeért, birodalmának egységéért hazafiui önfeláldozással küzdeni a közös haza iránti szent kötelességünknek tartjuk. Midőn pedig őszinte, határozott hazafiui hivatásunknak eme meleg szavakban foglalt elveit a nemzet bizalmától kiséri ministerium elébe nemzetünk nevében letennök, tartozunk kijelenteni : hogy eljárásunk nem alapúi az emberi gyarlóság azon kifolyásán, melly a dicsösség óráiban kegyelet szomjába a hatalomnak önkényt oda engedi magát, hanem római eredetiségünkhöz következetesek, a szükség idejében értetjük meg a magyarral, hogy mi igaz barátai vagyunk. Ennyi az, mit nemzetünk nevében , a szükséghez képest tettekben is valósitandók , szavakban nyilvánítunk, s most : Sorsunkat illetőleg szerény kivánatainkkal közeledünk a nemzet kormányához. Vannak minékünk is a múlt idők mostohasága által előidézett fájdalmaink; vannak jogszerű kivánataink is, mellyek orvosié ít s illetőleg korszerű elintézleiésükeí igénybe venni ; myival kevésbbé mulaszthatjuk el: mennyivel inkubb meg vagyunk arról győződve , miszerint a czélba vett műtétéi állal olly irány is dugába dőlend, melly az idő viszontagságai folytán fölmerült állapot láthatatlan kezétől tapintva a közös haza érdekének még veszélyére is válandhatnék. Fájdalmaink, miket emliténk, nemzeti érdekeink sorsát illetik; származásukat ott veszik, hogy a szlavismus még nehány századokkal elébbi föltolakodása saját latin betűinket kiirtván, s a czirill betűket fűzvén egyházi s iskolai könyveinkbe : a civilisalt Európától szándoko'.t elzárni nemzetünket azért, hogy erkölcsi kényszerítéssel a szlavismusba beleolvasztani sikerüljön, s mert román nemzetünk eredetéhez hivjel'eme meg nem ingattathatott, isolált állapotunkat fölhasználva a nélkül, hogy nemzetünk megkérdezve, meghiva lett volna : a szlávok azon (üledéke, melly 1690-ben jött be a magyar korona alá, az ismeretes „Illyricum declaratorium“ dajkálása alá rántotta a vallásban egyforma román nemzetet is. Melly idő óta a szerb hierarchia az egész óhitű nem egyesült egyház és iskolák ügyét román nemzetünk tetemes kárával monopolisálja. A szabadság, egyenlőség és testvériség elve nem tűri, hogy a közös hazának egyik népe a másik fölött uralkodjék, és, mert a román nemzet természete, jelleme, nyelvkülönbsége, szóval political föladása elvihaí á
