1848-1849 Irományok • [Az 1848. évi julius hó 2-ára összehivott országgyűlés irományai] / [Pest] / [Landerer és Heckenast] / [1848-1849]
1848 / 3. szám
3-ik szám. Válaszfeiirati javaslata a felső háznak. Felséges sat. Atyai gondoskodásának újabb tanúságát adá felséged, midőn nem várva az utóbbi országgyűlés határozata által magyar felelős ministeriumára bízott intézkedések előkészítését és bevégeztét, hű magyar népének országgyűlését rendkivülileg egybehiván, tért nyitott a nemzetnek, hogy a jelenről intézkedve s rendkívüli belkörühnényeibül kibonyolodva — jövőjét szilárd alapra fektesse. Hazánk e nagy feladatának semmi sem biztosíthat vala fényesebb sikert, mint ha felséged, atyai szándékához képest, a nemzetnek annyi hő reményeitől környezeti magas személyében vezérelte volna törvényhozásunk súlyos munkáit. Körünkben még inkább tapasztalta volna felséged, hogy a magyar szent korona, a nemzet szabadsagok és a fejedelem jogainak századok óta jelképe, az európai viharok közepette is ingatlanul áll a felkent királyi főn, és hogy általakulása jelen idő szakában nemzetünknek királyáhozi bizalma s hősége még rendíthetetlenebb mint századokon át vala. Ezektől felséged betegsége fosztott meg. Fogadja felséged mély fájdalmunk, őszinte részvétünk kijelentését. Lelkűnkből fakadt buzgó óhajtásunk, felségedet mielőbb egészségben láthatni és hosszas ideig tisztelhetni köztünk, hő magyarjai közt. Addig is vegye felséged hódolat-teljes köszönetünket, a magyar nép szivéből vett azon választásáért, melly által királyi személye telj-hatalmu képviselőjévé István föherczeget, országunk hőn szeretett nádorát s királyi helytartóját méltóztatotl kinevezni. Fájdalommal tölt el bennünket, hogy Horvátországban nyílt támadás, az alsó duna és tiszai vidékeken fegyveres csoportok zavarták meg az ország békéjét. A századokon át létezett testvéries egység felejtve, a történeti rokonszenv kötelékei megtágitva, a közös haza szent neve megtagadva a támadók által, kikkel a szabadság minden áldásaiban testvériesen osztozánk. Illy viszonyok közt tekintve egyszersmind hazánk s Europa jelen helyzetét, melly által hivatva vagyunk, szoros egyetértésben a nagy Némethon népeivel védfala lenni a civilizatiónak, első és legszentebb kötelességünknek tartottuk, mindenek elölt egy szívvel lélekkel nyilvánítani, hogy hazánk önállását, a nemzet becsületét, a magyar szent korona épségét, bármi veszély ellen, életünkkel és vagyonúnkkal megvédeni készen állunk. 1
