1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 16. ülés
XVI. illés naplója. December 20-án IH47. 04 és a mell. Fő RR. azoknak a legérdekesebb részét elfogadják, s minthogy némellyeket elfogadni nem akarnak, azok ide visszakerülvén a tek. RR. letételi vétóval élve, a nemzet rovására, a legjobb eredményt meghiúsíthatják. Tek. RR., tudom én becsülni ezen tábla jogait s azokat öregbiteni is akarom; de épen azon jogok hovatovábbra fennmaradása tekintetéből a felső táblának a törvényhozásba! befolyását szintén kellő becsben tudom tartani: mert az illy letételek által a kölcsönös alkudozások, s áltáljában a felső táblának akaratja meghiúsittatik. Mi a tárgyat illeti: a válaszfeliratnak második részére nézve világos utasitással ellátva nem vagyok, és azért a capacitatio terén szabadabban állok; c tekintetből, mennyire a részletes utasltásokat elősoroltatni hallottam, magamévá teszem Fehér megye utasítását, melly egyenesen tiszta köszönő felírást javasol ő felségéhez intézteim. Ezen utasítás küldőim nézetével leginkább megegyez: miért is a tiszta köszönő felírás létesítését óhajtom, és a határozatban kijelentett eljárás ellen óvásomat kijelentve azon határozatnak megsemmisít tetősét kérem. fíács megye körete Pin Lories Ágoston. A k. k. előadások iránti válaszfeliratnak jelen határozattali letételéhez részemről sem járulhatok; mert küldőim áthatva a november 12—ki örvendetes, s hazánk történetében kétségkívül nagy jelentékenységü eseményektől, közelébb adott pótló utasításukban a legbuzgóbb hálaérzelmek ömlengései közt elismervén azt: hogy a k. k. előadások a különböző political pártok kivánataival, s a nemzet régóta táplált forró óhajtásaival szerencsésen találkoztak; hogy azok a király és haza kölcsönös, és soha egymástól el nem választható érdekei összeforrasztására, szilárdítására legsikeresb tényezők gyanánt szolgálhatnak; — illy boldogító eredmények utáni sóvárgásaik ösztönszerű sugallatát követve, kötelességemül tevék: miszerint a koronás fejedelem atyáskodásaért, — ki rendithetlen akarattal és vallásossággal hű magyar nemzete iránti szeretetének illy kitűnő bizonyságát adva, azt a társadalom kitűzött czéljainak legbiztosabb elérésére, a haladás ösvényén vezérelni, s e szerint a magyar nemzet felvirulása, s egykori nagyságának talpkövét letenni kegyelmeskedett — a nemzet legőszintébb hálája-, s leghűbb ragaszkodásának, egy külön válaszfeliratbani kifejezését szorgalmazzam. De nem pártolhatom azért sem; mert szerinte a sérelmek feletti vitatkozásoknak adatván elsőbbség, általuk a hon anyagi és szellemi jobblétének fejlesztésére irányzott k. kir. előadások tárgyalása késleltetnék; már pedig küldőim a hon minden osztályú lakosainak érdekében hangzó korszerű kir. előadások feletti tanácskozások elhalasztásánál minden perczet fölötte károsnak tartván; nyilvános meghagyásuknál fogva, kötelességem a tek. RR-ket alázattal fölkérni: miszerint az 1791. 13. t. czikk világos rendeletéként a k. k. előadásokat •— minden egyéb kérdések vitatása előtt — tárgyalás alá venni méltóztassanak. — Veszprém megye körete Sebestyén Gábor. A jelen határozatban, melly szerint a mélt. Fő RR. válaszizcnetének mellőzésével a köszönő felirási javaslat letétetik, megyém részéröl én meg nem nyughatom, — és pedig nemcsak azért, mert a köszönő felírás már nálunk is mintegy tisztelgési szokássá vált: hanem különösen azért, mert midőn a nemzet kivánatai és óhajtásai a fejedelem akaratával illy szerencsésen találkoznak; midőn továbbá urunk It fi. naplója I. köt. királyunk, arany betűkre igazán méltó magyar szavaival, a magyar trónról első szólamlék meg; midőn végre általános lelkesedéssel történt nádor választásunkba kegyelmesen bele egyez: illendőnek, és pedig annyival inkább illendőnek tartom a köszönő felírást, mivel a mint Veszprém vármegye ezen örvendetes események felöl általunk követei által, hivatalosan értesittetett, — ott a távolban is — többszörös éljen kiáltásokban kitörő legtisztább örömérzet fogta el a megye rendéinek hazafias lelkeikel. És igy, ha a köszönő felírás nálunk szokásba nem volna is: igen illendőnek, és megyém érzelmeivel is egyezőnek találnám, hogy — ha valaha, most — illy örvendetes jelenetek után, a nemzetnek örömkönnyek közt nyilvánult szives érzete, — nem így egyoldalúkig, t. i. csak ezen táblának magánkörü határozatában, nem is más egyes tárgyakhoz csak accessorie kapcsolva: hanem hogy a nemzet általános öröme annál kiemeltebb legyen, külön felírásban principaliter nyilváníttassák. Főképpen pedig, ezen érdemben megyém részészéröl tett nyilatkozat folytában, ezt a következetességnél fogra is óhajtóm. Megyém részéről ugyanis, mind a kerületi — mind az országos ülésekben ki volt mondva, hogy mi a köszönő felírást akarjuk, és pedig mivel némelly aggodalmak és sérelmek kifejezését többen kívánták: tehát mi azoknak clőieges megemlítését csak átalánosságban akarjuk; és mi ebbcli nyilatkozatainkat küldőinknek meg is irtuk. És imé, a Veszprém vármegye részéröl több Ízben tett illyetén nyilatkozat tökéletesen egyez a mélt. Fő RR. válaszizenetében foglalt egyik alternatívával. Ott ugyanis világosan mondatik, hogy ha a tek. KK. és RR. a tiszta köszönőfelirást el nem fogadnák, a sérelmeknek általános megemlítésébe is beleegyeznek. Nincs tehát a Veszprém megye részéről tett nyilatkozatok, és a mélt. Fő RR. válaszában foglalt ezen alternativa között semmi külömbözó irány: mert azok ezzel — mint mondám — tökéletesen egyeznek. De ha nem egyeznének, — még azon esetben is a parlamentaris procedura szerint, próbát kellene tennünk, s minden igyekezetünket oda fordítanuk, hogy a két tábla nézetei, a lehetőségig kiegyenlittessenek, öszpontos.Itassanak. így tehát, megyém részéről, én a köszönő felírási javaslatot nem letétetni, hanem a mélt. Fő RR. válaszizenetével együtt újabb tárgyalás alá vetetni, annyivalinkábh kívánom: mivel abban, hogy köszönő felírás tétessék, már mind a két tábla megegye2ett; s igy a határozatot részemről nem pártolhatom. — Veszprém megye körete Ilunkár Antal, Én is akarok ő felségéhez köszönetét felküldeni, és küldőim is ezen gondolatban vannak. Ki is volna az, ki meg nem köszönné, a mit a magyar ég nem régiben látott? Akarok tehát én is köszönni; de nem most, ezen pillanatban, hanem kissé később előadandó alkalommal; mert sebei, és pedig keserves sebei vannak e nemzetnek. Ugyanis történtek j egyoldalú parancsok, történtek sérelmek, mellyck ellen a vármegyék felszóllaltak, ő felségéhez felis írtak , de válasz nem érkezeit. Azért azt gondoltuk, majd küldöttséget fogunk ő felségéhez intézni, trónjához fordulunk, és szólani fogunk vele. Mi történt? onnan is elutasittattunk; sőt midőn más megyék küldöttségei felakartak menni Bécsbe — már pedig az is szerencsétlenség, hogy a magyar királyát külföldön kénytelen keresni — azon felső I parancs által elutas ítanak, hogy ki ne mondhassák ő fel— 15 Italiirozdt k kir. rliiarfii sok iránti vá lansMirat táriryában.
