1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 2. ülés
II. ülés naplója. November 12-én 18J7. í) „előmozdítani, hogy a Fejedelem és Nemzet közremunká„lása élctbeléptcsse azt, mi c hon boldogságára, sa nemzet feldicsőitésérc szükséges, ’s mit csak egyesült erő, „s közös igyekeze vívhat ki.“ Melly beszédre ő császári királyi Felsége az országos Kendekhez a k. k. Előadások általadásakor c következő kegyelmes válaszát adni inéltóztntott: „Magyarország Rendéit itt látni örvendek; atyai szándékomat a királyi előadások mutatják, fogadják bizoda„lommal.“ — (a terem huzamos ideig több Ízben harsogja : „éljen a Király !“) Ezután Országbíró Ü nagyméltósága 0 Felségéhez a k. k. Előadások általvétele .alkalmával következőleg nyilatkozott: „Felséges Urunk Királyunk!“ „A leghívebb nemzet képében veszem által Felséged „királyi előadásait , azon szilárd gondoskodás és atyai „szeretet zálogául, mellyel Felséged hiv magyarjait egy „még boldogabb jövendő eleibe vezérleni igyekszik.“ „Nagy, dicső, magasztos mindaz, a mit Felséged c „hiv nemzetével tanácskozva királyi szavának alkotóereje— „vei törvénynyé szentesitett.“ „Nemzetiségünket, mellynek főpaizsa a nyelv, Felséged „tette vissza a maga természetes jogába. Felségednek köszönjük leginkább, hogy ez nem csak napról napra vi„gabban terjed, hanem fejedelmi palotáiban is hangzik, és „onnan Felséged kedves rokoninak ajkirol már a megyék „gyűléseibe is hinti varázs kellcmeit.,, „A földesur és jobbágy közti viszonyok megállapításában ki az, ki Felségedben a nagykirályné dicső unokájának hasonérzésű fiára ne ismerne? A mit az anya, „szereidétől vezéreltetve, megkezdett, azt Felséged liczfa „alkotmányszabta utón a jobblétnek jelen fokára.“ „Kérlelő volt vallásos viszályok közt a múlt század „kilenczvencdik évi törvénye, de a válóságos béke Feig „ségednek magasztos munkája.“ „Így tehát Felségedben a nemzetiség őrjét — az „egyesség kapcsát, a közjóiét gyarapítását tiszteli a ma„gyar; mert mindazok állal, miket Felséged a hitel és „ipar kifejlődésére s megerősítésére már is tett, c részről „is a legszebb reményekre jogosítva érzi magát.“ „Nagyok c nevezetek, mellyek Felséged fejedelmi „czimjei közé tűzvék, — de a fejedelmet és atyát egyszersmind, ezen évnek ama leggyászosabb szaka tüntette fel „előttünk Felségedben, midőn szeretett nagybátyjának, „felcjthctlen Nádorunknak elhunytén keseregve, Felséged „ön szivének sebje legnagyobb fájdalmai közt is sietett, „hogy a hazának lelörülje könnyeit.“ „Fogadja mindezekért Felséged hódolatteljes buzgó „hálánkat, mi királyi kegyelmeibe ajánlottak indulunk, „hogy ezen érzést, melly szóval ki nem fejezhető, lettel „bizonyítsuk.“ Ezután a mélt. Főrendek, és a tek. KK. és RR-ck az országos terembe vissza térvén, országbíró ő nagyméltósága harsány éljen kiáltások közölt az Elnökletet tovább folytatta. Elnök. Mindenek előtt az ítélőmester ur felfogja olvasni ő császári királyi Felségének most általadon k. k. előadásait. Országbírói itélőmester Hubay Jósef olvassa a k. k. UH. Saul. 1. köt. ! előadásokat, mellycknek minden pontjai általános tetszéssel, j és zajos éljenzésekkel fogadtatlak. Elnök. MéltóságosFőrendek, tek. KK. és RR-ck! ezen felolvasott k. k. előadásoknak vannak több csatolmányai is, mellyek a mint azoknak terjedelméből látom, alkalmasint ezen napot kihúznák, ha itt most felolvaslatnának. Bátor vagyok tehát a Főméltóságu Rendeknek, és a tek. KK. és RR-nek azon javaslatot tenni, hogy azok ez úttal olvastattaknak vétessenek, a rcndcletek úgy is már megtétetvék, hogy azok tüstént kinyomattassanak (általános helyeslés). Miután a mélt. Főrendek és a tek. KK. és RR-ek ezen javaslatot elfogadták, most következik a Nádorválasztás, mcllyre nézve jelentem a mélt. Főrendeknek, és a tek. KK. és RR-nek, hogy ő Felsége azon alkalommal, midőn a k. k. előadásokat kegyelmesen állal adta, a kijclelési iratot is kegyelmesen méltóztatolt által, adni, mellyel ezennel bemnlatok. Tegnapi megállapodása után a két táblának nékem úgy látszik, már ma nincs egyéb hátra, minthogy azt, kit a nemzet már jó előre osztatlan bizalommal, és tökéletes egyetértéssel azon hivatalra kitűzött, ma a mélt. Főrendek, és a tek. KK. és RR-ek egy szóval és lélekkel Nádornak válaszszák, (általános helyeslés, és szűnni nem akaró zajos és kitörő őröm éljenzések) — Azt tartom nincs szükség arra, hogy a végzést kimondjam, mert egy az értelem a teremben. Engedjék meg a mélt. Főrendek és a tek. KK. és RR-ck, hogy még a legfelsőbb kijclelési leirat iránt tegyek említést. — Azon izenetben, mellyct tegnap a tek. KK. és RR. és RR-ek a mélt. Főrendekhez küldöttek, azt kívánják, hogy a kegyelmes kijclelési levél ö Felségének vissza adassék, mcllyben a mélt. Főrrcndck szintén megegyeztek; úgy tartom tehát, hogy a mélt. Főrendek, és a tek. KK. és RR-nek szándokát fogom teljesíteni, ha azon alkalommal, midőn az ujonan választott Nádor megerősítéséért fogunk esedezni ő Felsége előtt, a k kijclelési iratot is a maga utján ő Felségének visszaadjuk (közhelyeslés). Ezek igy lévén most kötelességemhez képest ő Főherczcgségéhcz, az ujonan választott Nádorhoz, fogok menni, néki az itt történteket bejelenteni, s vele azonnal a primási palotába által menni, mihez azon kérést teszem még, hogy a mélt. Főrendek, és a tek. KK. és RR-ek méltoztatsanak szintén mindnyájan kísérve ő Főherczcgségét a primási palotába által jönni. A méltóságos Főrendek és a tekintetes KK. és RR. az ujonan választolt Nádor kíséretében a primási terembe által menvén ő császári királyi Felsége kegyelmes színe előtt István ö császári királyi Főherczcgségc, mint magyarország ujonan választott Nádorának ■ eisége előtti bemutatása alkalmával Országbíró ő nagyméltósága c következő beszédet mondá: „Tisztemnek egyik legdicsőbb, legmagasztosb részéi „teljesítem, midőn Felségednek kedves unoka öcsét, Fenséges cs. kir. Főherczeget, ISTVÁNT, mint magyaror„szágnak imint választott Nádorát mutatom be Felségednek.“ „A magyar égnek — dicsoiilt Nádorunk áldott hamsaiból támadt csillagát látja ő benne a nemzet, melly „ahoz nem csak a szivhajlandósága, hanem azon meggyőződés által is kötve érzi magát, hogy a nagy veszteséget kipótolni csak ő képes.“ „Vetélkedve tehát a múlt Század kilenczvencdik évéiben adott dicső példával, Felségednek királyi kijclelési 3 K. k. Elú adások. Nádor vá laszti».
