1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 24. ülés
A\IY. iilt‘-*s naplója. Januar 27-én 1848. 107 küldőim a honosítási ügyre nézve adott ntasilásukban világosan kijelentették, hogy a honosítást a nemzetiségnek és alkotmánynak tekintetéből s ennek figyelemben tartásával kívánják: azért a magyar nyelvet, mint nélkülözhcllcn föltételt kérem bele iglatni. Szatmári káptalan körete Bíró László. Voltak ugyan hazánknak eddig is a magyarrá vállalásról, vagy honosításról törvényei; mert ámbár sz. István I. könyve IV. fejezete szerint, a hon akkori népleien állapotához képest, igen czélszerüen, az idegeneknek a honbai beköltözésére tígos kapu nyittatott, sőt későbbi törvényeink sem kertelték körül a hont az idegenek irányában, szúró tövisekkel, — hanem inkább a hasznos művészeket, adómentesség ígéretével is, édesgették be e hazába, mint ez az 1723: 117. t. czikkből világos; mind a mellett őseink arra mindenkor nagy gondossággal figyeltek, nehogy ezen szabad beköltözés a honfiaknak kárukra legyen, s azért úgy intézkedtek, miszerint az csak bizonyos és meghatározott törvények korlátái között történhessék; s azért már II. András aranypecsétes levelének II. fejezete szerint, az idegenek hivatalviseléstől, a 26. szerint pedig ingatlan jószág behatásától eltiltanak, — az 1350: 77. t. czikk pedig már a magyarrá válhatás útját is egészen kijelölte, meghatározta: mindazonáltal, mivel ezen törvények elszórva, s csak alkalmilag hozva valónak, a nélkül, hogy rendszerbe fűzve lennének, s azért sem a honfiaknak teljes biztosításul, sem a külföldieknek bizonyos tájékozhatásul nem szolgálhattak; annálfogva azoknak kifejtésük, a jelen kor igényeihez átalakításuk, bővítésük és rendszerbe fűzésük szükségessé lön; — de épen azért ezen új szerkesztéstől, s illetőleg törvényalkotástól méltán megkívánhatni, miszerint abban minden kimondassák, a mi fenálló más törvényeinknél fogva a külföldiekre megszoritólag hat; — mivel pedig honunkban a Hármaskönyv I. R. 14. Ulászló II. végzeménye 4. és az 1723: 9. t. ezikkek, s a bécsi és linlzi békekötések nyomán, a törvényesen bevett vallásokon kívül, más vallást követni, hűtlenségi bűntény terhe alatt, nem szabad: annálfogva a külföldiek iránti őszinteség megkívánja, hogy a honosításról tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 3. §-ában kitétessék, miszerint a honosulhatás föltételei köze az is tartozik, hogy a honosítandó a törvényesen bevett vallások közül valamelyiket kövesse; mert ha ezen föltétel kimarad, megtörténhetik, hogy a külföldi, a törvénynyé vált jelen törvényjavaslatot olvasva, s azt teljes joggal a külföldhez intézett programmúl tekintve, e honba költözik, s itt a királyi ügynök, az érintett lörvényczikk nyomán őt hűtlenségi bűnperbe fogja, — s az illyesmiről mitsem tudott ártatlannak feje és vagyona veszélybe hozatik. E könnyen történhető veszélyt és zavart bekövetkezhetlenné csak úgy lehet tenni, ha az említett törvényjavaslat 3. §-ába, a többi föltételek közé az is beszövetik, mikép csak az honosítható, ki a törvényesen bevett vallások valamelyikét követi. Egyébiránt őszintén megvallom azt is, hogy én át nem látom, mikép és miért lehetne a hazára nézve hasznos és üdvös, ha a törvényhozás mindenféle vallásnak tágas kaput nyitna; sőt ki kell mondanom, hogy ezt mint a hon javára s boldogságára, mind a bevett vallások hatására nézve károsnak és veszélyesnek tartom. Igenis, károsnak, a hon érdekeire nézve; mert a sokféle vallás a honban sokfelé szakaszlja a polgárok érdekeit, feldarabolja erejöket, elzárja a kebleket egymástól, bi- H<m«sitá*i zalmatlanságot hint cl az egy hon fiai között, gátolja az . . rr , , , ' 4 vaslat. egyetértést, s erocgyesülesre jutást, mi nélkül a nemzet, nagy és a haza boldog sohasem lehet; miről hogy meggyőződjünk, nem szükség egyéb, hanem csak hogy évrajzainkba bepillantsunk. Azonkívül milly terhére van a sok vallás a köz álladalomnak, s egyes községeknek is, az egész haza tanúsítja, midőn egy máskép is sokféle terhek alatt roskadozó vagyontalan községnek is háromnégyféle vallásszolgákat és intézeteket kell lartaniok, minek természetesen az az eredménye, hogy egyik felekezet sem tarthatja a magáét úgy, mint a kellő hatás biztosítására s a czél mcgközelitésére megkivántatnék. — Nincs talán haza e földteke hátán, melly annyi töredékekre, annyi különváló érdekekre s heterogen elemekre volna feldarabolva, mint e hon; s ez az egyik oka, hogy olly nehezen bontakozik ki parányiságából, olly nehezen vergődhetik némi jelentékességre; — miért gyiijtenénk tehát abba még több heterogen elemet, — miért szednénk fel több különváló érdekeket? ót nem látom. — Hozzájárul, hogy vannak s lehetnek vallások, mcllyeknek fanjaik s elveik az álladalom czéljaival, vagy a hazai alkotmány törvényeivel össze nem férnek, — mellyek az álladalom érdekeit aláássák, azokkal homlokegyenest, vagy bármelly oldalról ellenkeznek, miilyenek példaúl: a saint S monisták, Mormonok, Ovenisták, communislák elvei, mellyek minthogy igen ragályosak, csak egy pár telcpedés kell s fel van gyújtva a hon, — és majd késő lenne a törvényhozásnak akkor felébredni s tiltakozni, midőn az emésztő lángok robognak és pusztítóak. Azonkívül, mivel a képzelődésnek s az emberi ész leleményességének nincs halára, ki tudja miilyen s mennyi vallás nem fog még születni, ki tudja mennyi és milly ábrándokat nem teremt a szabálytalan képzelődés, főleg a vallás érzéktúli magas régióiban, hol a végtelen ész gyújtotta világ nélkül, s mutatta utón kívül, a legjobb akarat is eltéved! —Ezekre nézve tehát érdekében van a törvényhozásnak, hogy a hon határai körül olly őrvonalat húzzon, melly mellett fenlartsa magának az előforduló vallások bevehetése, befogadhassa feletti határozhatást, mellyel elzárna maga előtt, ha a törvényjavaslatban a bevett vallásokról semmi említés sem tétetnék. Nem is lehelne ellenvetni: mintha ez által a lelkiismeret szabadsága gátoltatnék; mert hiszen ennek is a haza magasabb érdekei határokat jelöltek ki, miként minden egyéni szabadságnak; és ha a törvényjavaslatnak 3. §-a első, második, harmadik s többi pontjai, és a 1 fi. §. szerint, csakugyan el lehet némellyeket, a philanthropismus sértése nélkül zárni a honosulhatástól: miért ne lehetne azokat, kik magukkal a meghasonlás magvait hoznák be a honba ? — De, tek. KK. és RR. károsnak tartom a sokféle vallást, a bevett s e hazában fenálló vallások hatására nézve is. Ugyanis, minéltöbb töredékre oszlik az egész, az az jelen eszme szövegben a vallás elvontan, annál kevesebbé érezhető annak hatása; — a sok egymás mellett fenálló vallás egymást gyengíti, mert vagy mindegyik hatni akarván, egymás ellen harczolnak, s ez által a polgári köz és magán élet élvezését keserítik, a haladást — magukra vonván a polrok minden munkásságát —, a szellemi úgy, mint az anyagi jobblét fejlődését hátráltatják ; — vagy ha nem harczolnak egymás ellen, — tespednek, s egybeolvadnak 27'»
