1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 11. országos ülés

72

XI. ülés Fö-RR. naplója. December 9-én 1847.

rr. iieneif s Busán ö nagysága, és ö exclja a zágrábi püspök is sérelmet nem látnak főleg azért, mivel jelenleg a tekint. '"laiTá^r." Karok és Rendek egy választmányt kirendeltek a liorvát ügy meghányására, és igy a tekintetes Rendek tárgyában vallják: hogy a horvátországi ügy még sérelemnek nem tekinthetendö. Az úgynevezett uj rendszerről, vagv is megyei helyettesekről elmondom szerény véleményemet; én is azok szokatlan jelenleges sokaságát látom, és feltűnő előttem; de nem erről vagyon a szó, hanem hogy ezek kinevezésével a kormány a törvényt egyoldalulag magyarázván, hatalmát terjeszti, s a törvényt sérti, ez állitás tekintetében mi nézettel vagyok, melly a meggyőződésem? véleményem kimondását az időre fentartom, mikoron a méltóságos Fő-Rendek a t. RR. által felhivatva e kérdést tárgyalni lógják, most csak a több helyettesek kinevezésének okát és alkalmát akarom gyözödésem szerint meg érinteni, mellyet én a nemzet kivánata kifolyásának tekintek, — múlt országgyűlésen szó emeltetett: hogy a megyék főnökei múlhatatlanul szüntelen a megyékben jelen legyenek, a gyűlésen elnököljenek, más hivatalt ne viseljenek, mert csak igy fog a megyei élet jó körben forogni, a rend fentartatni, az igazság kiszolgáltatása nyerni, elősegítetni. — A nemzet eme igen méltányos, és üdvös óhajtása el nem keriilheté a király a kormány figyelmét — de az érdem teljes főispánok sem mozditathattak el a megyei kormánytól, mi teendő maradt illy esetben a kormánynak, mint megyei helyetteseket rendelni, ha a főispánokat megakarta kímélni? ez az oka a sokszorozott megyei helyetteseknek, kik tehát csak ideiglenes tünemények, megszünendök, mihelyt a főispánok fognak ellátatni, melly hitemben erősít az imént felhozott baranyai eset, hol a főispán leköszönvén nem hellyettes, hanem a helyettes tétetett főispánnak. Szerény előadásomból kiviláglik: hogy én a helyettesekben semmi ujrendszert nem látok. — Mi a tek. KK. és RR. fölirási javaslatának harmadik részét illeti, t. i. a kivánatot, hogy évenkint tartassék az országgyűlés Pesten; e részben osztozom liptó megye érdemes föispány ő mlgának nézeteiben, akár úgy értessék akivánat, hogy mig a teendők halmaza tart, tartassék évenkint az országgyűlés, akár pedig úgy : hogy minden időre, mert jól megjegyzé ő mlga a főispán, hogy a kívánatnak életbe léptetése sok előzmények megfejtésétől függ, és hogy az országgyűlés elrendezésével szoros kapcsolatban áll, mihez járul: hogy múlt országyülésen a mlgos Fö-RR. az évenkinti országgyűlés tartását felhordott okaiknál fogva, mellyek elhárítva nincsenek ellenezték, miként azt a mlgos kassai püspök az akkori izenetből felolvasta, a miért én a tekint. RR. kívánatéhoz nem járulhatok. Ezek után központosítom véleményemet, melly abból áll: bog}’ én tiszta hála, s köszönet fölirást óhajtottam volna, mit mint látom, el nem érhetvén, járulok az indítványhoz: hogy egész átalánosságban meg érintessenek, megemlitessenek a régi sérelmek épen úgy mint ö exlja a főpohárnok mester ur inditványozá. A Pesten tartandó évenkinti országgyűlésre nézve pedig mint mondám egyetértek liptó megye érdemteljes föispány ő méltóságával.

Báró Barkóczy Imre: — A mi a válasz föliratnak azon részét illeti, mellyben is ö Felségének a nemzet iránt mutatott bizodalomért köszönet nyilvánittatik, azon részét pártolom; óhajtottam volna ugyan, hogy ép ezen köszönet minden aggodalmak, és sérelmek kísérete nélkül külön feliratba terjesztetett volna fel, mert azt úgy látom, hogy egy nemzethez illő, s igy lett volna ősz hangzásba azon érzésekkel, mit is a nemzet fejedelme irányába s jelenlétébe nyilvánított, de ha már szokása volt a törvényhozó testületnek, hogy a midőn köszönetét szavaz, ugyan akkor sérelmét is fejedelme elébe terjessze, részemről ebbe is bele nyugszom azon eg}* észrevétellel, hogy csak ollyan sérelmek terjesztessenek föl, mellyek is mind a két tábla által annak elismértetnek, mert már részemről a mi a partiumok vissza kapcsolása iránt sérelmül tétetik ki, abban előttem szóló gróf Péchy Emanuel ö méltóságával egy véleményben vagyok , mert ott hol a törvény hiánya miatt a törvényt a fejedelem életbe nem lépteti, a hibát nem a fejedelembe, hanem a meg alkotott hibás törvénybe keresni kell, ami már abból is meglátszik, hogy ö Felsége a királyi propositiókban is felhozza, hogy ez akadályokat a törvényhozó testület hárítsa el, hogy a törvénynek eleget tehessen , igy tehát a mostani országgyűlésnek csak intézkedni kell, azonnal megszűnik a sérelem, és ebbe ö Felsége megelőzte a nemzet aggodalmának orvoslását. — A mi a liorvát ügyet illeti, ez sokkal bonyolódottabb, hogy sem e részbe tisztán tudnék nyilatkozni, különben sem lévén nagy ismeretem az ö viszonyaikról, erről tehát szólani nem akarok. — A mi az administratori rendszert illeti, minekutánna a mint tapasztaltuk e leginkább tárgya több napi vitatkozásainknak , érdemleg ugyan e tárgyhoz szólani nem akarok már csak azért sem, mert a követi tábla maga is e tárgy fölötti részletes fölterjesztését magának fentartotta, minden észrevétel nélkül nem kívánom hagyni, ugyan is: miután több méltóságos főispánokat nyilatkozni hallottam, mert már e tárgy előttem tisztán áll, és ha áll az, hogy a kormány minden főispánokat a törvény által megszabott kötelességeknek teljesitésére felszólította, a mit is tenni kénytelen volt, miután a megyékben csak a rendetlenségeket tapasztalhatta, mit is elő számoln igen is sok lenne, a főispánok pedig részint egyéb hivatali összeköttetéseknél fogva, részint agg koruk miatt részint azért is mivel bizony igy hivatalbeli kötelességet teljesíteni, — a mint is most már a kormány a föis pánoktól megkívánta — lelketlenné vált; épen nem csodálom ha hogy több főispánok a megyei kormányzás ról le mondottak : de ugyan akkor a kormányt azon moralis kényszerítésbe hagyták, — hogy helyettük ad ministrátorokat nevezzen, ne hogy a megyék kormányzók nélkül maradjanak: e szerint, az midőn a kormán) azt cselekedte, hogy administrátorokat nevezett, azt a szükségtől kényszerítve tette, nem pedig tör vény télén séget tenni kívánó szándékból; e rövid megjegyzésem az administ rátörök ra nézve, fentartván ma gamnak e részben bővebb észrevételemet akkorára, a midőn is e tárgy ex professo tárgyaltatni fog a többi sérelmekre nézve főpohárnok ur ő nagy méltóságának véleményét pártolom.

Gr. Forgácli Antal : — Nékünk, kik a jelen kérdést, a nélkül hogy lényegébe bocsátkoznánk immár háromnapi tanácskozáson keresztül taglaljuk -— vajmi szűk kör jutott okoskádásaink előadására, — azért bo-