1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 10. országos ülés
50 X. illés Fó-RR. naplója. December 7-én 1847. RH. izenrlt felirási javaslata a k. k. előadások tárgyában. 9a közéletben is, melly keserű panaszokkal kapcsoltatik össze mennyivel inkább tehát azon viszonyban, mellyben egy lovagias nemzet szeretett urához, királyához áll »'s sz<'»l! Ezen szempontból kiindulva, én még most is óhajtanám, hogy a jelen felirat egyedül csak azon múlandó lelkesedésnek maradandó emléke legyen , melly a hii magyarokat akkor elragadta, midőn több századok lefolyta után legelőször magyar szót a kir. trónusról lehangzani hallottak. Mivel azonban már többen a nagyméltóságu főpohárnok ur indítványa mellett nyilatkoztak, és én részemről is arra rá nem állhatok, hogy törvény és szokás ellen ollyan nagy érdekű tárgyak , mik az országgyűlési tárgyaláson keresztül nem mentek, mi nevünkben is ö Felsége elébe terjesztessenek, én is a fent idézett indítványt tökéletesen pártolom. Gr. Batthyány Lajos: — Osztozom én is, a KK. és RR. öröm- és siker reményének érzelmében a magyar nyelvre nézve. — Osztozom örömükben, a mennyiben azt a trón magáévá tette; helyeslem köszönetiiket. — De nem osztozom azok véleményében, kik a nemzetiség természetes jogaibani vissza helyheztetésében, már az alkotmány és nemzeti szabadság diadalát látják. Ellenkezőre mutat német és török ország, melvlvek bel lengyel és olasz ország, mellyek kid — önkény alatt nyögnek. — Köszönetét szavazok én is ö Felségének, nem azért ugyan, hogy’ szabad Nádor — választásunkat megerösitni, hanem azért, hogy azt, bár kijelelés mellöztével történt, — meg erösitni méltóztatott. Örvendek én is ezen választásnak; s én is szemlélem benne a siker reményét; mert a hatalmasok sorában, nádorunk azon egyetlen egy, kit a nemzet irányában, múltja nem identificál egy bünterhes kid- és bel politicának felelőségével. Az 5-ik pontra nézve az volt mondva: hogy ez úttal se jót, se roszat a propositiókról nem lehet mondani. Én ellenben, azt tartom, hogv már is, jót is, roszat is lehet rólok mondani. Jót, a mennyiben több valódi szükségeinknek ki elégitését tervezik; roszat a mennyiben a propositiók mellékleteiben, ezen kielégítés olly feltételekhez köttetik, mellyeknek elfogadása által, kétszeresen vesztenénk az alkotmányos szabadság terén azt, mit a materialis jóllét terén nyerhetnénk. Egy szóval, újra és ismét gyengítetnék a nemzet akaratának hatalma; növekednék ellenben a nem felelős és nem alkotmány szerető, sőt önkényeskedő kormányé. A 7-ik ezikk az, melly miatt némellyek egészen elkívánnának álni az adresse ideájától; mások annak csak az egyik oldalát kívánnák utánozni. Úgy mint Liptó megvének igen tisztelt föispánya, elfogathatónak véli, az újkor és külföldnek azon találmányát, mellynél fogva. a kormányok hibái nem nehezülnek előbb utóbb a dynastíák fejére, sem a polgári kötelesség teljesítése nem koczkáztatja a hazafiak életét, — úgy elfogadhatónak véljük mi a hason eredetű másik találmányt is, mellvnél fogva, mindjárt az országgyűlés kezdetén , általános discussióban tárgyalván a kormány újabb tetteit, és azok felett véleményt mondván: a törvényhozás csak azután tanácskozzék munkáinak részleteiről. És a mint nem hiszem, hogy magára válalná pohárnok ö excellentiája annak a felelőségét, hogy újra kelljen élnünk hazánknak múlt életét, hol épen azon, általa szerencsétlenül felhozott elv: miszerint király és kormány egy, okozta volt nálunk a múlt három századnak mind azon borzasztó eseményeit, mellyek örökre beszennyezék magyar ország év lapjait; — úgy nem akarom hinni, hogy az adresse expediensét vissza utasítván, Liptó megyének föispánya, azon térre akarná >zoritni a KK. ésRRet, hol ők az 1790. 13. t. ezikk felett vitázván, tán mind addig nem tehetnének semmit, mig annak értelme felett meg nem egyeznék a két tábla. Azon servilis majmolásról nem is szólok. mellynél fogva, a magyar törvényhozás csak középkori bókjait volna képes magáévá tenni a britt parlamentnek, mert ha annyira sülyedt volna ezen tábla, akkor reá illenének Schillernek ezen szavai: ,,wie er sich räuspert und wie er spuckt, das habt ihr ihm abgeguckt.“ Ha á-t mondtunk, mondjunk b-t is, és ha már adresset Írunk, legyen az rövid de igaz vázlata a kormány viseletének. Hadd legyen nálunk is az adresse feletti tanácskozás oriteriuma annak, hogyan ítéli meg a nemzet képviselősége kormányát és kormányzóit, hogy igv nálunk is, mindjárt a diaeta elején, ezen vot-umból menthessen erőt a jó. vagv veszítsen hiteléből a rósz svstema. Ezen nézetekből indulván ki, helyeslem a 8-ik és 9-ík czikket is; mert én is kívánok panaszt emelni, mind a kormányzási mód — mind a kormányzó férfiak ellen. A mód vagy svstema ellen annyiban a mennyiben az 1790 10. törvényezikk keletkezte óta soha de soha valosággánem vált, és nemcsak teljesen nem, de semmiképen sem lépett életbe. Xem lepett életbe, és nem tiszteltetett ezen törvény, sem bel — sem külpoliticájában Ausztriának. A külpoliticában nem, mert hogyan tudott volna oda álni Austria Europa szilié elibe, mint az absolutismus meg testesült repraesentansa? annak vallani magát, és minden saját, de még mások ügyeiben is akép mutatni be magát a világnak, ha szem előtt tartotta volna az 1790: 10. t.cz. azon szavait: hogy Magyarország érdekei a többi tartományok érdekeinek alárendelve ne legyenek; ezután pedig, nemcsak alá van rendelve a magyar érdek, a magyar alkotmányos irány, sőt ez kitagadva, tökéletesen desavoyirozva, és diplomatice ignorálva találja magát. — Vagy tán azt merné valaki állít ni, hogy a magyar érdekre nézve közönbös dolog az, vá jjon ausztria diplomatája, az alkotmányos vagy az absolutisticus mérlegbe veti e a maga voksát. — Es míg jóslati tehetség nélkül kitalálhatni, hogv a legközelebbi háború, elvek háborúja fog lenni, és hogy ezen két jelszó, melly bizonyos idő óta, két ellenséges táborba seregelte maga körül a státus-tudomány és szónoklat férfiait, maholnap lobogókon lesz olvasható, mellyek után rohanandnak Europa minden hadsergei, — vájjon, akkor is közönbös dologfog e lenni a magyarra nézve Austriának kiilpoliricája? ha annak zászlóin nem a mindnyájunkat lelkesítő alkotmányos szabadság, hanem az undorító, törvényeink által száműzött korlátlan hatalom jelszava leend felírva? igv minden esetre csak szomorú választást engedvén a magyarnak. - Kérdem, ha annyi — meg annyiszor emlékeztetve vagyunk, hegy ne kívánnánk jogszerű alkotmányos igényeinknek utolsó consequentiáit, sőt vennénk méltányos figyelembe vegyes házasságunkat, kérdem, nem hasonló joggal kívánhatja e a monarchia erösbik fele. hogy szintúgy, mind kid- mind hel-politicájábaü ne vadássza a bécsi oraculum az absolutismus utolsó cou. V
