1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
41 IX. ülés Fö-RR. naplója. December 6-án 1847. ségbe vonva van és sokkal kevésbé constatirozott tény mint a megyei rendszerre vonatkozó változások. Azon- RR izencte s ban tapasztalva a véleményeknek elágazatát főleg ezen pont iránt, és előttem szóló Vas megye tisztelt föispánif'íata^k' k*~ helyettesének nézetéhez is közeledve, ki átalános felemlitését ezen ügynek maga sem vonta kétségbe, hogy esz- l^ada?®“^ közöltethessék azon annyira óhajtható egyesség ezen tárgyban, mellynek függőben maradása csak kedvetlen hatást szülhet az egész diaeta folyamára, adhat ezen kérdés az egész országgyűlésének bizonyos typust, mit-sem óhajtók inkább, mint sem hogy azon köztünk létező Páris almáját még maga csirájában is elenyésztetni lehessen. Bátorkodom fenséges Nádor s a fömlgu Fö-RRnek kegyes engedőimével, egy ezen pontot megváltoztató szerkezetet javallatba hozni, mellyben midőn egy részről a helyettesi rendszer megemlítése, sőt még az aggodalom szó is mellőzve van, más részről mégis a czél, hogy előleges figyelmeztetést érdemel ezen tárgy, mi pedig a fő; mert a t.KK. ésRR.is fentartják magoknak annak idejében ezen ügynek részletes tárgyalását, elérettethetik, ne méltóztassanak fenséges Nádor és fömlgu Fö-RR. ezen javallatom előadását szerénytelen tolakodásra magyarázni, hanem azon hazafiéi szándékomnak, mellynélfogva a közelítést és lehető egyezést e tárgyban olly igen üdvösnek és óhajthatnunk hiszem , előre kell bocsátanom, mielőtt felolvasnám, hogy nem egészben egyéni nézetemet fejezi ki, mellyet már részint az elöbbeniekben előadtam, részint gyözödésemet kijelentéin, hogy a horváttartományi közgyűlésnek megemlítését egyéni nézetem szerint nem kívánva, csak a lehető egyetértés reményében szerkezetembe foglalom, végre az 1790 : 10. t.czikknek a felírásban mikénti megemlítését és a Pesten évenkint tartandó országgyűlését illetőleg kir. föpohárnokmester ö kegyelmességének előadásához ragaszkodom. És ezek után tervezett javallatom az, hogy a felírásnak ama kérdéses pontja, melly igy kezdődik; „hozzájárul, hogy“ stb. helyett ezen § ekkint szerkeztetnék: „Nem titkolhatjuk el továbbá még e helyen is azon intézkedéseknek átalános felemlitését, mellyek az 1723: 56. és 1536: 36. törvényezikkel biztosított megyei szerkezetre vonatkozólag a törvényhozás befolyásának mellöztével , úgy szinte a kapcsolt részek közgyűlésére nézve közbejöttek.“ Gr. Andrássy György, Sáros megyei főispán: — Miket föpohárnokmester ü nagy mélt. a feliratból kihagyatni javaslott, azon nézetből tévé, mert azt hitte, hogy azok még megvitatva nincsenek, részint pedig azért, mert azokat nem oda valóknak tartja. Én szinte ezen nézetből indulván ki , vele egyetértek, és azt mondom: hogy ez által az egész kérdés opportunitas kérdésévé vált, t. i. csak az a kérdés itt, hogy ezen tárgy felett mikor, és mi módon fogunk tanácskozni, szóval itt fekszik magyarázata annak, hogy a más részen lévő urak olly kevés indokolást hallottak részünkről, sajnálom ennélfogva, hogy csekély tehetségemhez képes némelly e tárgyra vonatkozólag mondottakra ez úttal nem felelhetek. — így tehát ez opportunitas kérdése lévén, az úgy nevezett Dankadress, melly különben is idegen plánta magyar országban, el is maradhat, mert hiszem e teremben ténylegesebben a visszatartózhatatlan örömkönyek által már nyilvánult, mell)’ örömet s hálát tettekben inkább, mint szavak által kellene bebizonyítani. Egyébiránt a főpohárnok ö exe. indítványa ellen két ellenvetést hallottam, t. i. hogy legyünk őszinték — másikat azt, hogy törvényhozói állásunkról ne felejtkezzünk meg. — Hallottam ezen felül puszta szidalmakat és gyanúsításokat is, de azok visszaesnek oda, honnan jöttek. Mi az elsőt illeti, az őszinteség szép tulajdona a törvényhozónak, de azonfelül szükséges még, hogy az őszinte törvényhozó maga magával tisztába legyen, hogy mi módon, mit és mikor akar előadni, különben az őszinteségből öszinteskedés sincerizálás lesz, és fog disseralni: de omniscibili, et quibusdam aliis. Másik ellenvetés az: hogy törvényhozói állásunkról meg ne felejtkezzünk. — Ez fontos ellenvetés, mert egy magyar törvényhozásnak föfeladatúl tűzöm ki, hogy a mostani átalakulás korszakában magyar ország maga magátúl fejlődhessék ki. Ha ezt veszem szempontúi, akkor szükséges egy részről a magyar haladási politicát, más részről a status quo-t szem előtt tartani, melly szerint t. i. nekünk parlamentaris ministereink nincsenek, és hogy magyar ország sérelmei mindig országgyűlésen a rendes törvényes utón orvosoltatnak; ez a status quo, mellybül kiindulni kell, és ha ezen szempontot a t. KK. és RR. izenetével összehasonlítom, úgy látom, hogy miután mi csak a tárgyakhoz kötelesek vagyunk magunkat tartani, a KK. és RR. pedig a tárgyakhoz személyeket is némikép bekevertek, és mintegy bele képzelik magokat abba, hogy nekünk parlamentaris kormányunk, és felelős ministeriumunk van, ennélfogva is ez előttünk levő izenetet úgy mint van, nem helyeselhetem. Emlékezzünk vissza m. Főrendek, voltak idők, midőn nemzeti palládiumunkat, nemzeti nyelvünket mi tartotta fel, vájjon a felső classisok e? Nem — hanem a szegény pórnép, úgy szólván majd nem kirekesztöleg tartotta fel egyszerű hangjaival. — Már most ha magyar ország regenerálni kívánja magát, szükséges, hogy magyar szellemből és jellemből indulva ki — történjék ez. — És vájjon hol találom fel a magyar eredeti jellemet; a felső classisban? Méltoztassanak megengedni, ha őszintén állítom, hogy az eredeti magyar jellemet nem a felsőbb magyar classisokban találom fel, hanem ismét az alsóbb classisokban kell keresnem, kik mellőzve egyéb hibáit vag)T jó oldalait, legalább bizonyosan nem hirtelenkedök. Ha már az illy jellemet kérdezném, hogyha jó akaratot (mit nagyságtok közül is kevesen tagadnak) és tevékenységet (mit szinte senki nem tagadott) látok a kormány részéről, és midőn a kir. székről e helyen bizodalomra szóllittattam fel, akkor kétszeres óvatossággal fogom minden lépteimet és szavaimat körül övedzeni, s engedjék meg, hogy én a politicus fejlődést a vegytani processussal öszve hasonlítsam, mind kettőhöz idő és háboritlanság kívántatik meg, ezek nélkül uj oszlások és összeköttetésék történnek, mellyek minden bár mi mélyen ki gondolt tervet meg semmisítenek. — Engedjék meg egyébiránt, hogy én a conservativ párt érdekében se hazafiság, sem tiszta szándék bebizonyítására contestatiokkal ne éljek; azt sem fogom mondani, hogy monopolisálni azon szent érzelmeket nem lehet, nem szabad, — hanem csak azt, hogy egyedül a túl hajtásoknak köszönhetjük azt leginkább, hogy tovább fejlődésünkben nem haladtunk. — Márinaros főispánja fontos tárgyakat terjesztett elünkbe, de ezek előttem nem Fő-Rendi Napló. I. köt. 1 ^
