1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
39 nak. Mert azt hiszem, hogy azon ellenvetéseken, mellvek tétettek — segíteni lehet. E szerint nézeteimet a t.«« iienete KK. és RR. felirati javallata tökéletesen kielégítvén, azt maga egész kiterjedésében pártolom. ''lau^u' k* G. Zichy Henrik tnosoni főispán: — Egyéni nézetem szerint a javaslóit felirat felküldésének szükségét nem elö*d**ok látom, sőt a hódolási érzet kijelentési szükségét sem, és pedig azért, mert az érintett események ollyanok valának, hogy azokat leírni szó nem képes, és ha azon események feliratban foglaltatnak, a mindennapi életnek phasisaival összevegyitve elenyésznek. De nem látom még inkább szükségesnek a 2-dik részét, mellyben azon irány jeleltetik ki, mellyeta. t. KK. ésRR. akir. előadásokban követni akarnak. Én azt csak akkor és olly elkövetkezendő utánzásnak tekintem, ha és mikor alkotmányos életünk a többi alkotmányos és parliamentaris népekéhez képest idomítva leend, és igv én a fölirás fel nem küldésében is nagy aehillest nem látok. Egyébiránt a mélt. Főrendek megegyezni látszanak egy fölirat felküldésében, és jelesen a t. KK. és RR. fÖlirási javaslatának egy részében. — Azon módosítás között, mellyet nagy mltsgu. főpohárnok ur tett, t. i. az 1790: 10 t. ez. nem itt, hanem egy későbbi §-ban említessék meg, valamint az is, bog}7 az évenkint tartandó országgyűlési tanácskozások bővebben is kifejtessenek, mellyekrőlazt tartom, hogy nem lényegesek, sat. KK.ésRR. felirási javaslata közt a fő különbség abban létezik, hogy a t. KK. és RR. az 1791 : 13 t. ez. értelmén kívül olly sérelmeket is kívánnak betétetni a feliratba, mellvek még kellőleg tárgyalva nincsenek , a mélt. Főrendek pedig maguknak fentartják azok iránt a jövendőbeli tanácskozást. így tehát a nagy mélt. Főrendek az 1791 : 13 t. ez. terén maradván, s az administratori rendszer iránti sérelmet tárgyaltnak nem tekintvén, mindazokra, mik annak a törvény ellen, kiviil és nélküli létére nézve felhozattak, nem felelek. De nem tehetem, hogy arra, mi a függés és átalában a fizetés-húzásra nézve mondatott, némi megjegyzést ne tegyek- Nézetem szerint minden ember függő, s úgy minden becsületes hivatalnok is önmegyözödésétöl és elvétől függ, azokat követni tartozik, és azokat minden, akár felülrőli akár alólróli mégtámadás ellenében megőrizni és megóvni köteles. Illy értelemben a függést elfogadom, s ez megmagyarázza a fizetés megadása és megszaporitására nézve is a dolgot. De továbbá mélt. Főrendek, hogyha ezen teremben is és ezen kiviil is a mélt. Főrendek , főispánok, administratorok egyiránt megtámadtatvan, kik olly férfiak — kik közé magamat én is büszkén számítom, kiket sem pénzvágy, sem czimvadászat nem birt hivatalaik elvállalására, s a mindennapi közszolgálat súlya viselésére , ha mondom olly siirii, s méltatlan megtámadások után, mellyek állásunkat már csak nem tűrhetetlenné tevék, miután legjobb szándékunkat is mindig paralizálva láttuk , ezen térről visszavonulnánk : sem most sem jövendőre nem fog önállásu férfiú találtatni, ki olly körülmények között azon hivatalt elfogadja, s bizonyosan akkor lesz azon aggodalom valóság, hogy az alkotmány és nemzetiségre nézve, az annyira félt bureaucratia fejét túl emelhetné: mi tehát nem az uj rendszernek szüleménye, hanem azon modornak lesz következése, mellyel bizonyos párt a hivatalnokok ellen kikelt. Gr. Zichy Bódog: — Mi a szőnyegen lévő kérdést illeti : részemről föpohárnokmester ö nméltgának indítványához azon hozzá adásokkal, mellyek Liptó megye főispánja részéről tétettek, járulok; óhajtván, hogy a nemzetnek hálaérzése azon modorban, mint azt a tek. KK. és RR. tenni jónak látták, ö Felsége elébe terjesztessék. Nem ellenzem, bog}7 ez alkalommal részint a régibb sérelmek, részint az újabb időkben keletkezett aggodalmak ö Felsége elébe terjesztessenek azon kéréssel, hogy ö Felsége az ország megnyugtatására azokat részint orvosolni, részint elhárítani kegyeskedjék, de azt a legnagyobb átalánosságban akarom tenni, miután azontárgyakat exprofesso most tárgyalni nem kívánom. Ezen elvből indulva ki, mellőzöm mindazokat, mellyek az uj rendszer ellen felhozattak, mellyekre felelni kötelességem szerint talán kellene is, de fentartom azon időpontra, midőn ex merito tárgyaltatik, azonban még sem tudok most is elhallgatni, és ez az, hogy ha én az administratoi-ok kinevezésében, minthogy én is nemes Vas varmegye föispáni helyettesének kineveztettem, csak legkisebb törvénysértést láttam volna, nem lett volna azon erő és hatalom, melly engem olly hivatal elvállalására bírhatott volna, mit, ha szükséges lesz, jövendőben tettlegesen is meg fogok mutatni, de miután meggyőződésem szerint — ha hibás is talán azon rendszer, de nem hiszem, — törvénysértést abban nem láttam, polgári kötelességemnek gondoltam megfelelni , midőn azon hivatalt elvállaltam. — Röviden, pártolom főpohárnokmester ü nagyméltóságának indítványát. Gr. Csiráky János: — Ha igaz és nem ábránd, mint egy népszerű költő mondata tartja, hogy jőni kell, jőni fog honunkra egy szebb jövő, az ez iránt minden hongyülése megnyitásakor támadt, de vajmi gyakorta végeredményében meghiúsított remény — érzelmeket már majd nem minden kétkedést kizárva keblünkben nemcsak megfogamzani, de ajtatos bizalommal táplálni is engedte a jelennek örök emlékű első napja, hol a fejedelmi kegyelet és a nemzet hűséges ragaszkodása egybeolvadtan az egymáshozi százados kapcsolat szentesítette vonzalom legdicsöbb diadalát ülé, még később utódokban áldva említendő. Nem született szózat, nem nőtt meg a toll, melly akár kifejezni, akár ecsetelni képes volna a nem előre teremtett, nem mesterkélten előre készített, de szívek mélyéből örömözönben kitört lelkesedést, mellyet magyar királyi szózata, és a nemzet választottjának e nyelvben ejtett szavakkal, hivatalábani megerősítése átalánosan előidézett, melly a határvédö kárpátok bérezeitöl a végső honfölde Adria mosta pártjáig mind a magyar kebelben élénk viszhangra talált. Ezen lelkesedésben, mellyben öröm könyek ragyogtanak, nyilvánult Felségünk irányában fiúi legtisztább hála köszönet, rendithetlen jobbágyi hűség és országló házunk iránt ama válhatatlan vonzalom, mellyet a drága zálogként félszázadig birt nagy Nádor személye minden magyarban mint egy vérré változtatott. És ezen lelkesedés olly átalános, őszinte vólt, hogy ép, mivel a Felség színe előtt nyilvánult, annak pedig kellő jellemzéséi-e a legügyesebb tollat is kontárkodónak tartom, ama nagy nap országos hatását gyengitni nem óhajtva, egv bármiképen szerkezendö köszönő felii-atot részemről feleslegesnek Ítélem. Nem is annak fenséges uram 10* IX. tilés Fó-RR. naplója. December 6-án 1847.
