1843-1844 Irományok • Röpívek az 1843-1844-ik évi országgyűléshez / [s.l.] / [s.n.] / [1843]
1843 / 12. szám
j>A.zon szomon'i eseményeknek, incllyek némelly megyékben a’ választás és közdolgok feletti tanácskozás jogának gyakorlatában vétkes kicsapongásokkal közbe jöttek,“ jövendőre meggátlása tekintetéből kívántaié törvényhozási rendelkezés érdemében kiküldött kerületi Választmány f. 1843. évi Julius 9-én, ’s több folyvást következett napokon szabad k. Posony városában egybeülvén , azoknak is, mik c’ tárgyat illetőleg az 1791: 67, és 1827; 8. t. czikkekben kinevezett országos, és IS 10. Aprilis 14-én benyújtott kerületi kikiildöttségi munkákban foglalvák, figyelembe vételével—feladatait mindenek előtt bárom részre osztotta; úgymint 1) a’ tiszíujitást, 2) követválasztást és 3) köztanácskozást tárgyazókra. 1) A’ mi az elsőt, úgymint a’ tisztujitást illeti, önként adta magát a* Választmány elébe annak előleges megfontolása, hogy az ez érdemben megkívántaié rendszabályok a’ megelőző (praeventiv) vagy a" visszatorló (repraessiv) rendszerhez legyenek-e főkép irányozva? 's erre nézve nézetei abban öszpontosultak: hogy a’ praeventiv rendszabásokat sem lehet mellőzni, mert a’ büntetőtörvények természete azt hozza magával, hogy figyelmeztetőleg intsenek, mielőtt sújtanának. De a’ Választmányt azon meggyőződés vezérelvén, hogy valamint a’szabadságnak azok legnagyobb ellenei, kik azt féktelenséggé változtatják, szintúgy félő, nehogy épen a5 rend fentartására irányzott megelőző szabályok szigorúsága majd a’ törvényszerű szabadság elnyomására is használtassák. Főkép tehát a’ viszszatorló, vagyis a’ netaláni kihágásokat büntető rendszert tűzte ki munkálkodása irányául. S mivel az ország Rendéi a’ most egyiittülő országgyűlési legelső válasz-feliratukban már köz értelemmel kinyilatkoztatták, hogy a3fen érdeklett bajnak okait minden oldalról kifejtendóknek tartván, a1 helyhatósági törvényes jogokkal megegyező elhárítási módokról tanácskozandnak: a’ megyei helyhatósági (municipalis jogok fentartására nézve a’Választmány teendői iránját e’ nyilatkozatban szintúgy feltalálta, mint más részről semmi nem tartóztathatja c Választmányt ama meggyőződés kijelentésétől vissza, hogy minden legkisebb rendetlenséget, annál inkább valamelly súlyos kicsapongást, vagy épen bűntettet, szabatos törvény által előre meghatározott, ’s közhírré tett büntetésnek rögtön kellvén követni: ha e’ részben czélt akarunk érni, a’ nemesi kiváltságok és hosszas perlekedési formák, a’ részrehajlatlan igazság gyors kiszolgáltatására nézve tovább is akadályéi csak a’ közjó kárával lehetnének- Ezen' kívül: Fontos-, ’s majd csak nem legfontosabb feladat volt a’Választmány előtt annak figyelembe vétele: hogy a’ némelly megyékben tapasztalt azon kihágásoknak, mellyekkel a’ nemesi szabadságot nehányan megfertőztették, egyedüli gyökeres gyógyszerét, nem az eddigi fejenkinti választás tökéletes megváltoztatásában, "s nem a' képviseleti rendszer behozásában, kell e keresni, ’s lehet feltalálni? s e’ kétségkívül teljes megfontolást érdemlő kérdésnek minden oldalróli meghányása vetése után a’ Választmány vélekedését abban állapító meg: hogy a képviseleti rendszeriévén azon egyetlen mód, mellynek használatával a nép a közdolgok igazgatásában kárt nem okozhatna, mégis hatályosan részt vehet, ’s ez minden alkotmányos nemzeteknél jótékony sikerrel divatozván: az alkotmányos élet eszményének (ideale) mél•án tekinthető; mellyre minden áliadaloumak törekedni kell. Hogy tehát a’képviseleti rendszer— nálunk is — minél előbb létrejöjjön, az a’ Választmány — hazánk szebb jövendőjét biztosítottnak hinni szerető—legforróbb óhajtása. Mert csak hol a’ nép — ha közvetve is de egészen illető aránybeli részt vesz a’ közdolgok igazgatásában, s hol nincs váll, melly a köz terhek aránylagos hordozása alá ne nyujtassék, ott van közérdek, az alkotmányos élet, ott igazság. Azonban épen mert a’ képviseleti rendszer a’ népnek, ’s nem külön osztálynak személyesítője más kifejlettebb alkotmányi! nemzeteknél is: míg az egész népre a képviseltetés— a mindinkább fejlődő kor józan kivállatához képest — e’honban is ki nem terjesztethetik; addig azt a’ H. T. K. második része 1-dik czimjében csupán a nemességre szorított nemzet— úgy sem felesleges számára — nézve behozni, a Választmány annál koésbé taitja czéliranyosnak, mivel, hahogy a’ kor kivánatát, s a’jól értett közérdekét heljesen l’ogta fel, ez a' választók száma idönkinti szaporítását, valami hyperaristocratia felállításánál sokkal inkább követeli. Illy szempontokból tekintvén kiküldetése tárgyait a Választmány, alig volt inás természetesebb, mint a’ hazaszerte ismert kihágások kutforrásait nyomozni, hogy **zek elfojtásával a’ tovább nem tűrhető Hajt lehessen orvosolni. ’S ezek a Választmány nézetei szerint:
