1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 199. ülés
G CXCIX. ülés naplója. Augustus 17-én 1844. Sérelmek és kivánatok: V. osztály. levélben a’ magyar szabadság szerzőjének neveztetik. Továbbá, bogy az aranypecsétes levél, mellv egyedül a’ főpapok által aláíratva, ezek őrzésére bízatott, 17-ik czikkében minden különbség nélkül mondja: „senki és soha meg ne fosztassék birtokától, mellyet jogszerű szolgálatiért nyert vala;“ már pedig a’ magyar catholicus papság egyfelől háborúban és békében a’ magyar nemességgel együtt küzdött, vérzett, munkálódott, — másfelől mint egyház szolgái a’kelet népét úgy nevelték, hogy a’ kereszténység rettentői a1 kereszténység dicső erős bástyájává változtak; sőt Nagy Lajos és Mátyás királyok alatt a’ többi nemzetre homályt vetni készültek ; most ha lassabban haladunk, egyik oka , mert már nem csak vallás, hanem polgári törvény-értelmezésben sem tudunk egyetérteni, noha az Hármaskönyvünk, mellynck I-ae 9-usa, mellyet sokan gúnyolnak, de mégis büszkén élveznek, világosan hirdeti, hogy: „a’ praelatusok, egyház kormányzói, bárók, mágnások, nemesek, főemberek, ugyanazon szabadsággal, kiváltsággal, fel mentséggel bírnak, mind becsületökre, mind világi javaikra nézve.“ Ime a’törvény ugyanegy ótalmat igér! de Borsod elunván várni a’sokszor ajánlott chinábai költözést, a’ törvény ótalmának örülni bennünket nem enged; sajnáljuk, hogy mi Chinába nem utazhatunk; mert mi az 1548 : 6 törvényczikk rendelete szerint Borsodba köteleztetiiuk menni, ott mint missionariusok működvén. Igaz ugyan , hogy néha törvényhozás, néha kir. bírák által az egyháztól az adományok visszaszedettek, midőn t. i. a’ korona elidegenithetlen javai is adományoztattak: de ez a’ nemesi rendnél is megtörtént, mint Kálmán törvényei, II. András, IV. Béla, I. Károly évlapjai bizonyítják, — igaz továbbá, hogy azon időben, midőn az országot pártok dúlták, és a1 török szivünk vérét szívta, — sok egyházi javadalmak elhagyattak, elfoglaltattak : de ezen szomorú időkben sem a’ koronái javak, sem a’ nemesi birtokok nem voltak bátorságban , és 1530-tól alig találunk gyűlést, mellyben valamint az egyházi, úgy a’világi javak visszaadatása ne parancsoltatnék ; mert őseink csak egyféle törvényvédelmet ismertek , és az egyházi javak elfoglalásáról az 1567 : 31 törvényczikkben őseink nyíltan kijelentették: „quibus abusibus ordo ecclesiasticus sensim abolescit, — quo confuso, necesse est etiam alios ordines confundi.“ Valamint pedig törvényünk betűje és őseink vallomása szerint az egyházi és világi javak ugyanazon törvényes ótalom alatt állanak : épen úgy egy és ugyanegy szent tulajdonjoguk is. Mindkettő nagy részint kir. adományból veszi eredetét, mindkettőnél egyformán hangzanak az adományzók szavai, mindkettőnél előfordulnak a’ .jure proprio, perenni, plena cum libertate in perpetuum damus, donamus, conferimus“ — szavak. — Valóban csak legnagyobb öncsalódás által lehetséges, hogy ugyanegy adományzónak egyfélekép hangzó szavaiból a’ világiaknak „dominium directum“, az egyháznak csak „dominium utile“ tulajdonittassék. Az „aevo Josephino“ történt elfoglalások, több régi magányos alapítványok megszüntetésének változtatása mitsem tanúsít; nem helyeseltelek az illy lépések, és azért alkottatott az 1790-iki hongyülésben ama’ 23-ik törvényczikk: „Majestas sacratissima, ut supremus ecclesiarum patronus, ecclesias Dei in suis juribus conservabit, ac fundationes cujuscunque nominis ad mentem fundatorum administrari faciet.“ Micsoda jus ez,— ha nem tulajdoni? hiszen sem József, sem a1 kezdődő franczia forradalom a’ „congruát“ nem akarták elfoglalni, hanem csak az úgynevezett „felesleges“ után nyúltak. Az 1811-iki franczia, 1817-iki bajor, 1818-iki siciliai, 1821-iki burkus, 1827-iki felső-rajnamelléki tartományok concordatumai, az 1830-ban átnézett franczia charta a’ tulajdonjogot elismerik ; de még a’ szultán is 1839-iki november 3-án költ „hattiseriff“ben, midőn az elkobzást eltörli, a’catholicus egyházakat ki nem veszi. Mindezeknél fogva pártolom az országos választmány véleményét. Kalocsai főkáptalan követe Szathmáry Antal: Valaki csak a’ társaság kebelébe bevétetik, joga van annak a’társaságtól megkívánni, hogy sem foglalatosságaiban, sem birtokában ne háborgattassék senkitől. Nincs is a'polgári társaságban szentebb törvény annál, melly szerint a’ nemzet és tisztviselők lelkismeretesen kötelesek kinekkinek személyét és javait védelmezni; „enyém és tiéd“ — íőtörvény ez a' társas életben, és alapja minden boldogságnak. E’ szavakkal pártolta a’ franczia nemzeti convent tagjai közül többek között egy parliamenti ügyvéd, Boicervoise, az egyházi jószágok sérthetetlenségét: minthogy tehát személy-és birtokbeli bátorság minden közállománynak talpköve, ezt Borsod megye gyökerében megrendíteni törekszik jelen indítványával; mert az országgal egykorú sarkalatos nemesi szabadságot és kiváltságot akarja feldúlni, midőn az egyházi javakat szabályoztatni akarja; ez volna valóban a’ sajátjog sértése, és minden tulajdonnak bizonytalanná tétele. „Ne bántsd a’ másét!“ — szent törvény ez. Ha egyszer a1 birtok szentsége lábbal tiportatik: ott a’ társas rendnek ’s békének; mert „hodie mihi, cras tibi“; avvagy bizhatik-e abban Borsod megye követe, hogy ma megtámadtatván birtokom, holnap az övé meg nem támadtatik? Borsod megye egy tollvonással akarja azt eltörleni, mi több századokon keresztül törvényesen fenállott; felforgattatván pedig, annak gyászos következéseit századok sem lennének képesek orvosolni. Alkotmányunknak életerébe vágó ezen idegen vagyont megtámadó szándék, mellyet csakugyan sarkalatos törvényeink megdöntése nélkül végrehajtani nem lehet, — nem lehet a’ nélkül, hogy mind nemesi, mind polgári, egy szóval mindennemű javak hirtoki szentsége el ne töröltessék. Mondatott a' kerületi ülésben, hogy az egyházi javak .statusjavak. Az egyházi jószágok csak akkor lehetnének statusjavak, ha valamikor azok lettek volna, és a’ statustól adományoztattak volna a’ clerusnak; de a' status javai soha sem voltak; és igy a’ status által nem is adathattak a’ clerusnak „terras bello partas ; status javai nem voltak: mert Árpád, magyar fővezér, arbitratu suo ipse victoribus addicebat“; sem a’ status a clerusnak
