1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 200. ülés
CC. ülés naplója. Augustus 19-én 18M. Sérelmek < kivánatok: V. osztály. 22 s azt felelem: hogy a’ mi nálunk hiba, Angliában sem dicsőség; mert ott is a’ dúsgazdag clerus a’ protestáns szellem ellenében igen nagy szálka és politicus hiba. Nézzünk meg nálunk akármelly katonai és polgári méltóságokat, kiknek temérdek dolgaik és foglalatosságaik vannak, ’s közülük jelesen a’ főhadi tisztek is, kik ezer puskacsövekből látják gyakran szemükbe nézni a’ halált, hogy vannak fizetve? úgy az ország bírái kir. személynük és több íőpolczon álló férfiak milly csekély fizetéssel vannak az egyháziak irányában, melly mellett tulajdon jószágaik jövedelmeit is elköltik , sőt némellyek adósságokat hagynak gyermekeikre? Kérdem: minő arányban állanak ezekkel az érsekek és püspökök, ’s micsoda arányban állanak foglalatosságaik? Valóban semmi arányban sem állanak. Angliában is nagy hiba az, hogy egy első ministernek, mint Peel Robert, 5,000 font sterling évi fizetése; neki pedig nem csak Angliának, hanem az egész föld gömbjének gondjai feküsznek vállain ; a’ canterburyi érseknek ellenben 50,000 font sterling évi jövedelme van ; de a’ mint elkezdődtek az eszmék fejlődni, tovább-tovább mennek, ’s ott is megfognak e’ részben változni a’ dolgok. Egyébiránt a’ hasonlatosság Anglia és a’ catholicus országok között nem áll talán egészen; mert a' protestantismus és a’ catholicismus között, — kívánom megjegyeztetni, hogy én nem az igazi catholicismust értem, mellyet igen tisztelek, hanem értem a’ hierarchiai catholicismust, melly nem catholicismus, hanem hierarchiai nevet érdemel, — e’ kettő között tehát igen nagy a’ különbség; ’s én, nehogy részrehajlónak mondassam , csak véleményemet mondom, és nem protestáns , hanem catholicus auctoritást idézek, és hivatkozom a’ mostani Csanádi tudós püspökre, ki ezelőtt 12 évvel az egri káptalan részéről követ , és széles tudományáért ezen táblának egyik ékessége volt. Nézze meg bárki az akkori országgyűlés naplóját, ineg fogja találni szavait, mellyeket akkor mondott, hogy: „a’ protestantismus és catholicismus között az a’ különbség, hogy a’ protestantismus jelszava a’ tökéletesedés és plus ultra; a’ catholicismus pedig egy olly Popilius circulusa , mellyból senkinek kimenni nem szabad^ : hol tehát ezen elv szentnek tartatik, ott az értelemszabadság nem terjedhet. Továbbá Angliában a’ dúsgazdag papság nincs elszigetelve a' nemzettől; mert a' mennyiben a’ gazdag angol papok atyák is, össze vannak olvadva a’ nemzettel, és a’ vallási dolgokban is nincsenek idegen külső hatalmasság, hanem ön királyuk alatt; és az alkotmány szerint a' király, vagy — mint most — királyné, nem csak a’ rituáléban ’s lithurgiában, hanem a’ dogmában is változtatást tehet, mellynek az angol clerus engedelmeskedni tartozik. Hol a’ papsága’ királytól és az ország törvényeitől a’ vallásbeli dolgokban sem független, ott nem kell félni attól, hogy az értelem és szabadság ne terjedjen; de mig a’ Popilius-cLrculusból kitérni nem szabad, nem virágozhatnak a’ szép tudományok, művészetek és többféle kifejlődések. Olaszországnak éghajlata, hol a’ képzelődés szüleményei, mint a' muzsika, festészet, képfaragás, legfőbb polczon állottak, de az értelem szabadsága sehogy sem állott, — ’s virágzott-e valaha? Nem — soha! Vigyázni kell ott mindenre; mert mindenki szemmel tartatik. Galilei meghalt az angyalvári tömlöczben; Ritter Honit, ki I. Leopold baját kitanulta, melly a’ szobájában levő megmérgezett gyertyától származott, és őtet meggyógyította, Leopold háladatosságból e' tettért megjutalmazta ugyan , de császári kir. hatalmával se tudott arra reá menni, hogy a’ jézsuiták körmei közül kiszabadíthassa; ’s vétsége csak abból állott, hogy az ő világos és tudós feje elvei szálkák voltak a’ jézsuiták szemében; ő is a’ római tömlöczben halt meg 1 Í»9Í5. esztendőben. Francziaországban rágalmazó volna , a' ki azt mondaná, hogy a’ 17-ik és 18-ik században , legalább a’ nagyobbak és előkelőbbek között nem volt értelmi szabadság; virágoztak a’tudományok , és virágzott a’philosophia ; de azt nem az akkori dúsgazdag franczia clerusnak kell köszönni, mert az ellene volt; hanem kell köszönni azt a' franczia nemzet azon szép jellemében levő szellemnek ’s a’franczia academiának és az encyclopaedistáknak, kik szövétneket gyújtottak. Egyébiránt mind azon indokok közül, mellyek az esztergomi, kalocsai és pozsonyi káptalanok részéről felhozattak, kevés van, mellyekre felelnem kellene; mert azok mind egyhangulatúak , ’s egyre mennek. Első indok volt — szokás szerint — a’ Szent István törvényére való hivatkozás; de azon 11-ik század valljon olly remek bölcseséggel bíró század volt-e, hogy annak bölcseségét semmi emberi okosság felül nem haladhatja? vagy nem is utánozhatja? Valljon hogy állt akkor az ország állapota? valljon az-e most a’ törvény? az-e az állomány? törvénykezési mód? adásvevés? polgári közigazgatás ? egy szóval: minden dolog azon állapotban van-e, mint Szent István idejében volt? Nem! most már egészen máskép van átalakulva az ország, és a’ régi dolgok óságok közé tartoznak. Mindenki tudhatja , hogy minden változás alá van rekesztve , — igy a’ törvény is , s a’ régiek elmúlnak: tehát csak a’ papi jószágok azok, a’ mellyeknek fen kell állani? Ezen indok magának megfelel, erre nem felelek ; és ha annyiszor említi a’ clerus Szent István királynak rendelkezését, ki a' maga idejében sok hasznot tett a’ nemzetnek, ugyan mivel hálálta meg a’ clerus Szent Istvánnak azon jóságát ? Előrebocsátván, hogy az akkori papok Olasz- és Csehországból ’s Baváriából jöttek be, 's idegenek és nem magyarok voltak, — a’legnagyobb háládatlanság volt az, mit Szent Istvánnal tettek. Ugyanis a’ critica historia mutatja , akármit Írtak is a’ Nagyszombatban kijött „Corpus juris“-ban a’jézsuiták: hogy Gisela Szent Istvánnak második, nem pedig első felesége, és igy Szent István fiának, Imre herczegnek is , nem édes, hanem mostoha anyja lévén , mindent elkövetett, hogy Szent István halála után rokonát, az Alemannusnak nevezett Pétert, hogy juttathatná a’ magyar trónra. Jó segítségére voltak a’ papok, ’s a’ szentség színe alatt reá vették Imre herczeget, kin atyja szeme és a’ nemzet reménye nyugodott, hogy bár megházasodott, — fogadásból, szűz házasságban élt, ’s nem sokára elhervadván, megholt, — ’s vele együtt atyja öröme , a’ magyar nemzet reményei sírba szállottak ; ’s a’ német Péter eljutott ugyan a’ magyar trónra , de
