1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 235. ülés

238

CCXXXV. ülés naplója. Ocloljcr 2-án 1814.

fzenet és tör-„ad astra sic non itur de ha az észbeli tehetségnek nyílt pályát nyitunk, minden születési tekintet nél- V "nemneme- kill, — akkor remélhetjük az előmenetelt; mert akkor minden hivatalra alkalmas egyének jutnak, pességeTrim kiknél a’ kis kamarában (fejét mutatva) elegendő ész, elegendő tehetség lakik hivataluk betöltésére.

Arad megye követe Török Gábor: En a’ nemnemeseknek hivatalképességét nem csak a’szerkezetben kitett hivatalokra, hanem általában minden hivatalra kívánom kiterjeszteni; de miután ezt el nem érhetem a’t. RRtöl, annyiban a’szerkezetben foglalt hivatalokhoz ragaszkodom. Egyébiránt azon módosításhoz, raellyet Komárom megye tisztelt követe előterjesztett, hozzájárulok.

Árra megye követe Zmeskál Móricz: Küldőim a’ hivatalképességet a' nemnemesekre kiterjeszteni nem kívánván, a’ törvényjavaslatot nem pártolom.

Tolna megye követe Bezercdj István: Mellőzve a’ dolog érdemét, az elnöki székből tett ellenvetésre kívánom megjegyezni: hogy 1832-ben — nem is említvén az akkori elnök beköszöntő beszédét, hol olly elvek vannak felállítva , mellyek teljes méltánylatot érdemelnek — mit mondott ő felsége akkor kir. előadásában, — hogy: „curent status et ordines, ut regnicolarum classes mutuo necessitudinis vinculo arctius adstringantur.“ Ezen szép szavakat intézte boldogult fejedelmünk; de sokszor elfelejtettük , hogy lehet-e necessitudo, barátság, egyetértés, egység hazánk polgárai között, hogyha 14 millió látja, hogy csak egy pár százezerre van szorítva a’ hivatalképesség? Itt desavouirozza elnök ö nagyméltósága az által, mit mondott, azt, mit ö felségétől 1832-ben hallottunk. Sokban azt tapasztaljuk, hogy ausztriai lábra akarnak huzni bennünket; és Ausztriában az ország kezdetétől fogva a’ hivatalképesség mindig megvolt. E’ részben Magyarországon ismét más elvből indulnak ki. Valóban minél inkább gondolkozunk, annyival inkább meggyőződhatünk , hogy a’ kormány Magyarországon az által, hogy kizár minden concurrentiát, hogy a’ hatalomnak és az ország érdekeinek irányzására nem képes, nem elégséges aristocratiára akar mindent szorítani, — gyengíteni akarja a’ nemzetet, ’s azt véli, hogy gyenge nemzettel bánhatik úgy, mint neki tetszik; és ez azon rákfene, melly Magyarországnak életerén rágódik. Fájdalommal kell tapasztalni, hogy a1 magyar nemességnek — nem mondom — önmegtogadása, mert ennek helye nincsen,—hanem midőn lelkismeretben felébredő igazságot akar szolgáltatni, ezen törekvése ott talál ellenkezést mindig, hol azt legkevesbbé várta volna — a’ kormánynál; kitől, ha a’nép érdekét szivén viseli, minden tekintetben iparkodásainak előmozdítását várhatná. Az mondatott: hogy nem jókor terjesztetett fel ezen tárgy. Erre azt felelem: hogy a’vallás tárgyát jókor terjesztettük fel, a’ magyar nyelvet jókor küldöttük fel, van-e valami bevégezve? A’ praeferentionalisoknak legnagyobb része 1807-ben és 1825-ben fel volt már terjesztve, történt-e valami irántuk ? Ezzel is várnak, mig száz év elmúlik. — Ha most elesik : nem azért esik el, hogy nem láttuk idejét annak, hogy felvegyük , — hanem , mert a' tábla elég gyenge volt attól elállani, mit az igazság felébredő érzetében cselekedni szükségesnek tartott. Annálfogva — a’dolog érdemére nem szólván, mert ki annak igazságáról kételkedik, kételkedik arról is, hogy a’nap süt — csak azt nyilatkoztatom, mit követtársam is mondott: hogy ha nem lehet elérni az általános hivatalképességet, legalább ezen törvényjavaslatot tartsuk meg.

Zemplén megye követe Lónyay Gábor: Aem akarom vizsgálni azon okot, miért jött ezen törvényjavaslat illy későn élőnkbe? mert magam sem javaslom, hogy egy illy nagy fontosságú tárgy az országgyűlés végén kerüljön tanácskozás alá ; és úgy veszem elnök ő nagyméltóságának véleményét, hogy alkalmasint nem a’ dolognak czélszerütlenségét, vagy veszedelmét mondotta ki; hanem inkább azon nézetekből indult ki, ’s világosan kimondá, — miket Bihar megye követe előadott, — látván a' körülményeket , hogy annyi más tárgyakban is nehezen tudja magát a’ kormány valamire elhatározni , illy fontos tárgyban is bizonyosan eredmény nélkül fogunk haza menni. Én azon másik ellenvetést is, hogy ne késleltessék a’ dolog, el kívánnám hárítani; ’s azért azon módosítást, vagy hozzátételt, mellyet Komárom megye követe hozzá adott, elfogadom.

Elnök: Minden ember legjobban tudja az okot, miért mondott valamit? ’s tökéletesen igazsága van Zemplén megye követének, midőn azt mondá: hogy ezen törvényjavaslatnak érdeme ellen én sem vagyok; és azt tartom, hogy ezen országgyűlés alatt megmutattam az urbér, a’ büntetőtörvénykönyv felvétele alatt, midőn a’ nemnemeseknek legfőbb székekre való alkalmazásáról volt szó, hogy nem szólottám azon elv ellen , — ez elveim közé tartozik ; hanem azt mondottam , hogy későnek tartom ezen intézkedést az országgyűlés jelen stádiumában; azonban ha sikerül, engedje az Isten, szivemből kívánom; de nyíltan megvallom : okaim e’ tekintetben mások voltak , mint a’ mellyeket Bihar megye követe előadott.

Borsod megye követe Palőczy László: Ha jól fogtam fel elnök ő nagy méltóságának előadását: azt hiszem , hogy elnök ö nagyméltósága velünk elvileg egy értelemben van; mert ö nagyméltósága az elv ellen nem tesz kifogást; hanem csak azt mondja, hogy idő erre nincs; sőt hogy ha mostani körülmények közt intézkedünk, szerencsétlenség és haj lesz; — ezt meg nem foghatom, hogy miért? Hiszen ha mi mindig azt veszszük, hogy a’ inéit. FRR miben fognak megegyezni, és mit fognak ratificálni, igen kevés lesz a’ matériák száma. Tudjuk , hogy a’ mélt. FRR ha valamelly tárgyat át nem eresztenek , azt nem fogják a’maga épségében ratificálni: azért mégis a’ dolgot tárgyalni, világ elébe hozni kell; és ha mindjárt törvény nem lesz is belőle , legalább lássa a’ közvélemény és Europa , hogy a’ magyar törvényhozás mikép gondolkozik. — Egyébiránt hogy idő ne lenne reá, azt épen nem látom át; mert ő felségének csak néhány pennahuzásba kerül az egész , — t. i. aláírni minden íanócskérés nélkül ezen törvényezik-