1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 231. ülés

CCX.X.XI. ülés naplója. September 27-én 181*.

m

▼aslat a’ zsidók ügyében. Pe(*l

Törvényja- keztében a’ birtokosabb zsidóknak mostani helyezetökben, mind kiemelkedésükre és polgárosításukra, mind a’ többi lakosok és polgárok biztosítására elkerülhetetlen szükségesnek tartom azt: hogy az országban akárhol házakat bírhassanak, mint a' 2. §-ban áll, — kivévén a1 bányavárosokat. Mi a’ mesterséget illeti: abban megegyezem, azon hozzáadással, inellyet a’ t. RR tettek: hogy t. i. keresztény legényekkel is dolgoztathassanak, és ők is keresztény emberhez mehessenek. Látok ugyan abban valamit, hogy talán a’ keresztények félthetik vallásosságukat: de hála Istennek! Magyarországban minden vallásbeli felekezet olly tanítókkal van ellátva, kik e’ tekintetben biztosságot nyújtanak és tanúsítnak ; de számra is sokkal többen vagyunk, semhogy ezen félelmet a' maga helyén látnám ; és e’ tekintetben a' t. RR szerkezetének 4. §-ában megegyezem. Mi a’ 3-ikat, t. i. a’ falusi zsidókat illeti: ebben is tökéletesen megegyezem a’ t. RRkel; sőt azt merem mondani, hogy ha a’ zsidóság magát érdemessé kívánja tenni, ’s ha benne is megvan azon vágy, hogy igaz polgárává váljék a’ hazának, — e’ czélra semmi nem vezet inkább, mint ha jobbágy-, vagy más falusi telket fogna bírhatni; azzal mutatja meg, ha a’ schacker- és uzsoráskodási keresetmódtól elvonulván, véres verítékével kívánja keresni kenyerét, — semmi sem honosít úgy, mint a’ hon földének művelése. In

legyen az, hogy földművelő akar lenni a’ hozzáadatni kívánom : hogy a’ zsidó azon telket,

thesi tehát megegyezem ebben; de azt kívánom, hogy zsidó. E’ szerint a’ szerkezethez azon feltételt világosan mellyet megvesz, maga művelje, és a’ mennyiben, kivált szegény zsidó elég van Magyarországban, ’s nem áll azon felszámítás, hogy csak kétszázezerén volnának, mert ennél bizony sokkal többen vannak, — legalább harmadrésze azon szolgáló embereknek, kik a’telek műveléséhez szükségesek, izraeliták legyenek; különben a’ föld bírásából kibecsiiltethessenek, és többé azon jobbágybirtokot ne bírhassák. Legyenek megdologban a’ zsidóknak

győződve a’ t. fíR : mi, kik Magyarországnak Lengyelországgal határos felső vidékét lakjuk, e’ legbiztosabban szólhatunk; ha igy, mint itt van, t. i. minden feltétel nélkül

engedtetik meg

a’ jobbágytelek megvétele, — akkor a’ földművelő keresztényeknek legnagyobb része zsidók rabszolgájává

válik ; meg kell az igazat vallani úgy, a’ mint van. A’ zsidó

dolgozni,

földet művelni bizony nem szeret

árendás — igaz — elég is van belőlük az országban ; de az mind kereszténynyel művelted a’ földet; és én, ki e’ tekintetben igen ismerem a’ honnak nagyobb részét, soha sem hallottam, legalább Abauj, Ung, Zemplén, Szabolcs, Bereg vármegyékben nem, hogy a’ zsidó tulajdon kezével művelte volna a’ földet. — E szerint épen azon életnemhez nincs ö szokva, melly legjobban polgárosíthatná őt. A’ zsidó a’ paraszt fundus vételéből is, eddigi hajlama mellett, csak káros speculatiót fog űzni;—ő könnyen megveszi majd a’keresztény embernek fundusát; mert azt neki az eddigi gyakorlat és mód szerint igen könnyű megvenni, és erre nem kívántatik egyéb, mint csak egy kis bor és pálinka, és még egy kis váltó, melly már az alsóbb rendű nép között is hatást gyakorol; 's hogy egy egész telkes jobbágyot 3 — 4 év alatt egészen tönkre tegyen, nem kell egyéb 50 — 00 frtnál, és 3 év múlva az egész telek övé; de ekkor aztán a’ szegény ember nem bújhat sem földbe, sem nem repülhet az égbe, ’s kén} télén a’-zsidó által megvett telkén maradni ; majd fizeti attól az adót, megteszi az úrbéri tartozásokat, azonkívül fizet, vagy szolgál a’ tulajdonos zsidónál azon helyért, melly tulajdona volt, mint nyomorult zsellér annyit, hogy puszta életén kívül semmije sem marad. En ugyan kívánom, hogy kifejlődjenek : de, engedjenek meg ennek a’jó nemzetiségnek tagjai! azt sem a’ keresztény magyarnak, sem tótnak, sem az országban levő más lakosoknak kárával kiterjeszteni nem kívánom. Ennek következtében újra azt mondom: vegyen ö annyi telket, mennyit az úrbéri törvények szerint más polgár is vehet,—dolgozzék, munkálkodjék szorgalmatosán, ’s ez által legyen polgár, — de ez legyen igazság; de ez máskép nem lesz igazság, mint ha a’ RR kimondják azt: mikint jobbágytelket vehessenek, de azon feltétellel, hogy azt műveljék, és az azt művelő szolgáknak egy harmadrésze zsidó legyen; különben a- birtokból kivettessenek. Ezt—mondom—tessék hozzátenni; mert máskép ezen népnek magának sem lehet szerencsés kifejlődése; annyival kevesbbé lesz pedig a’ magyar adózó népnek. Újra mondom: hogy ők a' városokban tetszésük szerint fundust vehessenek, mert nem látom okát is, miért ne vehetnének? — kereskedhessenek, mesterséget űzhessenek, dolgoztathassanak keresztényekkel,’s viszont végre falusi fundust vehessenek úgy, hogy azt maguk műveljék;’s ha ezen három szükséges előkészület meg lesz téve,—mindent megtettünk, mit a’ mostani körülmények között az izraeliták részére megnyerhettünk,— ide értve az első §-t is, miszerint a’ türelmi adó eltöröltetik.—Mi a’ többit illeti, mik előszámláltalnak: azok mind igen szépek, jók és hasznosak ; de lehet-e legkisebb reményünk is, hogy ezeket mind elfectusha hozzuk ? Úgy hiszem, az bajosan fog mehetni, kivált az országgyűlés vége felé. — E’ szerint abban maradjunk most, mit a' múlt országgyűlésen is felterjeszteni kívántunk, — azon, a’ mit most előadtam, hozzáadással, mikint: „jobbágytelket vehessenek, azon feltétellel, hogy azt maguk műveljék, és az azt művelő szolgáknak egy harmadrésze zsidó legyen; különben a’ birtokból k i b e c s ü 11 e t n e k.* Selmeczbánya város követe Antalffy József: Épen ezen 2. §-ára a’törvényjavaslatnak kívánom én is küldőim nevében alázatos észrevételeimet előadni; a' t. KIv és RR t. i. ezen §-nak olly általános rendelkezése által, hogy — úgy mond — „a’ zsidók az ország minden városaiban minden megszorítás nélkül lakhatnak,“ — ezen uj törvényjavaslatot főleg a’ k. kir. megerősítés alá terjesztett bányatörvénynyel merő ellenkezésbe tették. Ugyanis a’ t. KK és RR a’ bányatörvénynek 102. §-ában a‘ bányavárosokra nézve az 1840 : 29 törvényezikk teljes épségébeni íenlartásál továbbra is világosan elhatározták; ezt pedig mind a’ mélt. FRR J-ső válaszára a’ városok elrendezése tárgyában adott önigéretöknél fogva, mind ugyan a’ mélt. FRR ismételt ebbeli felszólítása következtében elfogadni, sőt magában az idézett tör-