1843-1844 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 104. ülés
CIY. ülés naplója. Februarius 17-én 1844. 124 Kir. városok gáról, megkísérti erejét, és ha tapasztalja , hogy több ereje van , mint gondolta könnyen hajlandóvá lesz a’ zsarnokságra. így van az okoskodásokkal is , mellyeket a’ tisztelt követ ur a’ kormányról szokott előadni, — mellyet egyszer erősnek , máskor gyengének , ismét máskor gyávának hallottam általa neveztetni. Erre ismét azt mondom: ha gyáva a" kormány , használjuk gyávaságát a’ haza javára; mert ha meg találja próbálni erejét, félő, hogy erősnek fogjuk tapasztalni. Ez az egyik, mit mondani akartam. —Egyébiránt azt tartom, bogy a’ városi elem az aristocratiai elemmel ellentétben nem áll; ’s azt tartom, hogy Magyarországban az aristocratia sokáig fen fog állani, még akkor is , miután a' városi elemek részt vesznek a’ törvényhozásban; nem mondom , hogy az aristocratiának egyes kiváltságai fen fognak maradni , miilyen például: bogy a’ nemesember felett semmiféle más biró ne ítéljen, hanem csak a‘ megye, vagy curia 'stb.; mert úgy hiszem, hogy a' territorialis törvényhatóság hamar ki fogja magát vívni; de úgy gondolom, hogy erényében sokáig fog még az aristocratia fenállani, és hogy az a’ városi elemmel ellentétben nincsen. Minden esetre azonban, hogy az aristocratiának, mint olly testületnek, melly romlásnak indult, ’s mellvben életerő nincsen többé, eltemettetnie kell is , — a’ mint azt romlottnak hirdeti a' követ ur, — azt szeretem inkább, hogy azon eltemetendő aristocratiának halotti szemfödele igazságszeretet legyen , mellynél fogva azoknak, kik el fogják temetni, kezébe adja koporsóját, mintsem hogy róla az mondassák , hogy gyáva volt. Én ugyan azt, hogy a1 magyar aristocratia gyáva lett volna, részemről el nem ismerhetem, 's valónak sem tartom. Azt mondá a' követ ur , hogy a' magyar aristocratia rósz, (felkiáltás: „Nem azt mondotta !a) — visszahúzom szavamat; hanem azt mondá , hogy a’ magyar aristocratia romlásnak indult; — én illyennek nem tekintem , azon egy oknál fogva, mivel azt látom , hogy legújabb időkben minden előhaladási lépések az aristocratia kebelében gyökereztek, az által hozattak szőnyegre, az által kezdettek erősödni, — és tapasztaltuk, hogy az aristocratia minden haladási kérdéseket örömmel megragadott: azt tartom: azon aristocratia, melly Hlyekre képes, még romlásnak nem indult, hanem azon igazságoknak mellyeket nemzetek erős rázkódtatással ’s véresen vittek keresztül, ön jószántából engedett, — pedig nem gyávaságból; mert ugyan nézzünk keresztül Magyarországon, mi kényszerithetné a’ magyar aristocratiát, hogy egyet, vagy mást gyávaságból tegyen? Nem azért enged tehát, hanem azért, mert vannak igazságok, mellyek úgy megértek már az időben, — vannak igazságok, mellyeknek olly czáfolhatlan erejük van, hogy azokat megismerni a' legközelebb fekvő érdek ellenében is mindenki kénytelen. Azon igazságokat, mellyeket a’ franczia nemzet 50 évek előtt fegyverrel vitt keresztül, azóta megérlelte az idő a' magyar aristocratiának eszméjében is annyira , hogy azoktól áthatva, azoknak engedett; — ezt azonban ma. ;am részéről romlottságnak romlásra-indulásnak nem tekinthetem , hanem egyenesen azon tiszta meggyőződésből származott calculusnak, melly a' távolabb fekvő érdekért a közelebbi érdeket feláldozza; és azért hiszem azt, hogy a’ magyar aristocratia és városi elem az előhaladás ösvényén karöltve fognak járni, — és pedig a’ városi elem a’ nemesi elemtől nem félhet; mert hisz épen ez adott életet neki; ellenben a nemesi elemnek sincs mit féltenie a’ városi elemtől; mert hisz a’ városi elemmel összekapcsolva, az előhaladás ösvényén együtt járnak ; és azért azt hiszem, hogy ezen szerencsés harmóniával fogja megteremteni a’városrendezési munka azon jövőt, mellyet az országra nézve tőle várunk. (Közhelyeslés.) Mi a’dolog érdemét illeti: nincsen észrevételem, mit az eddig felolvasott voksokhoz hozzáadjak; megyém részéről a’ Í6 voksot elfogadom; de a’felosztásra nézve fentartom, hogy azon észrevételeimet előadhassam , mellyeket utasításomnál fogva előterjeszteni kötelességem. Elnök: Távol legyen, hogy legkevesbbé is a’t. RH. szavazatának irányt adjak, — de azt tartom : annyira kifejtetett ezen tárgy, hogy bátran kérhetem a' t. RRet, hogy csak azok , a kiknek netalán ellenkező véleményük van, méltóztassanak magukat röviden kijelenteni. Selmecz város követe Antalffy József: Nagyméltóságod kijelentett kívánságához képest csak röviden , a’ feltett kérdésre szorítkozva , alázatosan oda nyilatkozom : hogy országgyűlési szavazataink közjoga kérdésen kívül lévén, küldőim a' fejedelem szavának és hittel erősített ígéretének szentségében bízván , két külön szavazataikat, mellyeket az 1825. évi országgyűlésig háboritlanul gyakoroltak, továbbá is meghagyatni kívánják, mindaddig, mig az országgyűlést magát is kellőleg elrendezve nem látják. Bakabánija város követe Domokos László: Küldőim utasítása következtében az 1008: 1 törvényczikk erejénél fogva minden városnak kívánom szavazati jogát fentartani. Egyébiránt Arad megye követének előadását pártolom. Kismarton város követe Kár Mátyás: Azok ismétlésével, mik a" sz. kir. városoknak országgyűlési szavazatjoga mellett a' múlt és jelen országgyűlés folyama alatt, kivált a mai napon, de a hírlapokban is olly jelesen és kimerítőkig előadattak , a’ t. KKat és RRet untatni nem akarván, — de egyébkint is a’ törvény e’ részben világos lévén, sz. kir. Kismarton városa részéről röviden csak azt jelentem ki: hogy küldőim a' külön szavazathoz, mellyet a’ törvény, jelesen városomnak az 1049: 40 t. ez. világosan megadott, — mint legszebb alkotmányos jogukhoz, továbbá is ragaszkodnak. Egyébiránt a sz. kir. városok ellen felhozott okok közül csak egyre kívánok még egynéhány észrevételt tenni, t. i. arra, hogy a városok idegen elem hazánkban. Tek. KK. és RR! visszatekintve a’ múlt országgyűlésekre , azt látjuk, hogy valamint a’ szív — a’ mint nevezete is mutatja — magába szívja a' test minden ereiből a’ vért, s azt az idegen részektől megtisztítva ’s uj éltető erővel ellátva, ismét visszabocsátja a’ test ereibe, hogy azt fentartsa, erejét nevelje: szintúgy a’ magyar országgyűlések is, mint a nemzeti élet szive, felvéve maguk soraiba a