1843-1844 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 104. ülés

122

C1Y. ülés naplója. Februarius 17-én 18M.

Kir. városok nak , — ’s mindjárt utána azt mondá , hogy e’táblának két iránya van: az egyiket roszalta a’ másikat neendezése. * *

dig helyeslé; a’ kettőt egymással megegyeztetni nem tudom, legkevesbbé akkor, midőn épen a’ városi szavazatok vannak tanácskozás alatt. Áttérvén a’ tisztelt követ ur ezután a' nemzetiség kérdésére , a’ városokat igen könnyen absolválta , azt mondván : hogy ők egyenruhás polgáraiknak már magyar ruhát és attilákat is csináltatnak , ergo ők a’ nemzetiséghez igen szítnak ; 's midőn ezt igy könnyedén megmutató , nekiment az aristocratiának , azt állitá: hogy a1 magyar aristocratia a’nemzetiséget és szabadságot fentartani nem tudja; — sok árnyékoldalait hallottam és olvastam már a' magyar aristocratiának ; megvannak ezek mindenhol, mert a’ privilegialis testület természetének árnyéklatai; de hogy eddig a’ magyar aristocratiát azzal vádolták volna, hogy nemzetiségét és szabadságát nem tartotta fen, — soha sem hallottam: hiszen ez tisztán benne él, megóvta azt híven az idő minden viszontagságai között, — és hogy jelenleg a’ városokat alkotmányos jogaiban részesíteni, az alkotmányos jogokat terjeszteni, és a’ szabadságot közkincscsé tenni törekszik, nem azon aristocratiának iránya-e? mellyről az érdemes követ azt mondá , hogy a’ szabadságot fentartani nem tudá; és a’ magyar nyelvnek diplomaticus állását nem a’ magyar aristocratia vívta-e ki? —Valóban olly váddal illette az érdemes követ ur a’ magyar aristocratiát, minőt még a’panslavismus ügyében működő számtalan röpiratokban sem találni fel. Azt kérdé továbbá a’ tisztelt követ: hogy minő tábla ez, mellyben a' kormány 1825. évtől mindig többséget tudott csinálni? és hogy ha a’ városi elem bejön, miután ki lesz egészítve a’ tábla, erősebb lesz-e? — Általában véve nem vádolhatnám e’ táblát azon váddal, hogy a’ kormány minden kérdésben többséget tudott volna magának szerezni; mert ha csak az 1825-iki országgyűlésnek eredményét tekintjük is , midőn az akkori fejedelem leiratában kimondó , hogy atyai szívének semmi sem fáj annyira, mint azok, a’ mik tanácsosai által tétettek, — kétségtelenül a’ kormánynak többsége nem volt, különben azon leirat az országgyűlésre soha sem jött volna. Egyébiránt a’ tisztelt követ ur gyengének tartja e’ táblát, mert a’ kormány magának többséget képes szerezni ; — kérdem én az érdemes követet: van-e Európában alkotmányos ország, hol a’ kormány az alsótábla többségét ne bírná, és e’ nélkül kormányozhatna? — nem abban keresem én tehát a’ bajt, — hanem azon abnormis állapotban, hogy egyedül az alkotmányos Magyarország állítja fel Európában azon példát, hogy a" kormány az alsótábla kisebbsége mellett képes kormányozni. Azt állítja továbbá az érdemes követ ur, hogy Bécs városa erős a’ kormány irányában; — ezt szeretném ha megmagyarázná a’ tisztelt követ ur; mert én, ki Bécsett jártam, erről semmit sem tapasztaltam, — tudom, hogyha például a’város kivilágositásáról, vagy a’járdák elrendezéséről van szó, hogy a’ városi tanács független , hogy ebbe a’ kormány nem avatkozik ; de hogy politicus tárgyak elintézésénél, mellyekhez joga sincsen , energiát mutatott volna, erről semmit sem tudok,

— és szeretném , ha tisztelt követ ur ezt bővebben megmagyarázná. Ezek voltak észrevételeim a’ tisztelt követ ur előadására; egyébiránt mi magát a dolgot illeti: küldőim 8 szavazatot adnak a’ városoknak,'s nem többet.

Vgocsa megye követe Szentpály László: Hogy az eddig a'törvényekben olly sokszor előforduló, ’s mind a’városi, mind a'megyei követek által olly sokszor említett „votum“ szóból, melly alatt én mást a‘ felszól h a tási jognál nem érthete k,’s minek a' városok csakugyan eddig is gyakorlatában voltak, —jövőre ismét fonákságok ne következtethessenek, küldőim részéről a’ kir. városoknak a" 16, ’s ha a’ szerkezet szerint a' megyék szavazatai kettöztetve leendenek, a’ 32 szavazat adásában megegyezek.

— Mi az aradi indítvány elleni veszprémi felszólalást illeti: arra nézve megjegyzem, hogy az érdemes követ által felolvasott 1687: 17 t. czikk 1. §-a — igaz ugyan — hogy igy végződik: ..non recipiantur“: de az utána következő 2. § mindjárt azon kezdődik: „nisi majestas publica utilitate mota, uni, vel alteri gratiam articulariter faciendam esse compererit.“ — Ebből az látszik, bogy a' kir. városok létrehozásának első tényezője mindig a' fejedelmi akarat s ennek kegyelméből kiadott kiváltságosság volt; hogy másképen nem is gyakoroltatott, azt eléggé igazolják az illy értelemben keletkezett 1715: 107 és 108 t. czikkelyek, mellyeknél fogva Szeged és Debreczen , mint más kiváltságos kir. városok, törvénybe igtattattak. Ezen czikkelyek az általam mondott értelmezésre utalnak; — ugyanis ezekben ez van : „velut jam prius virtute diplomatis in numerum liberarum, regiarum etc. — ideo SS. quoque et OÜ. regni eandem civitatem in diplomate expressis praerogativis conservandam statuunt“ — 'stb.; sőt miután a'diplomában a franciscanusoknak Debreczen köteles volt fundust is jelelni ki, a 108. czikkelyben még ez is befoglaltatott. Ezekből kiindulva , ’s e’ tárgynál is a’ törvényes gyakorlatban volt menetelt tekintve, nekem az ellen , hogy Arad, Eszék, Pécs és Felsőbánya , miután kiváltságos leveleiket e részben régen megkapták , s helyhatóságaiknak több időktől fogva már gyakorlatában is lennének, a" megyékhez vissza nem kapcsoltathatnak, s törvénykivüli állásban képviselet nélkül nem maradhatnak, — s beczikkelyeztetésök ellen legkisebb kilo— gásom sincs.

Pest megye követe Szentkirályi Móricz: Valósággal, hogyha valami megnyugvást szolgáltathatott az, hogy a’ városi rendezetet és országgyűlési szavazatot tárgyazó munkálatból törvény lesz , úgy azon hangulat, mellyel a’ discussio e’ tárgy felett folytattalik, annak legnagyobb bizonyságául szolgál; hisz természetes volna, hogy a’ városok követei nem csak buzgósággal, hanem túlbuzgósággal, nem csak szerénységgel, hanem szerénytelenséggel is követelnék azt, mire jogot tartanak , — olly tagoknak álhán ellenében , kik mindnyájan megyei tisztviselők, s nem csak követek vagyunk. — En azonban úgy látom, hogy ők sem túlbuzgósággal, sem szerénytelenséggel nem követelnek; de valamint egy részről ők ezt nem