1843-1844 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 96. ülés

kir. vá rende

Komárom megye követe Ghyczy Kálmán: Azon küldöttségnek szónoka, melly az izenetet a’ inéit. Fö-RRhez átvivé, szónoklatát igen jelesen adta elő, a’ szerint, mint a’ t. KK. és RR. izenetökbe és a felírásba betették. Egyébiránt miután ő a’ tárgyra nézve hoszasabban terjeszkedett ki, én csak magam véleményét mondom, — hanem igen jónak látnám, ha a’ küldöttség szónokai röviden terjesztenék elő küldetésük tárgyát, átadván az izenetet 's a’ feleletet elvárván; — nekem más semmi észrevételem nincs a’jelen esetben az ellen , mit a' íotisztelendő ur előadott; hanem jövendőre adhatná magát elő olly alkalom, hogy az illető nem úgy fejezné ki azt, mi az izenetben van. Az lenne tehát inditványoin : hogy a’ szónokok jövendőben röviden adják elő a1 tárgyat.

Elnök: Erre nem is szükség indítvány, mert a’ szokás mindig illyen volt; ’s épen maga az érdemes követ ur is mondá , hogy semmi legkisebb sem volt íotisztelendő ur beszédében, mi nem tartozott volna a' dologhoz. — Az izenet kétféle: t. i. vagy Írásbeli, — ekkor Írást vivén át, azt kell bemutatnia; vagy pedig szóbeli, — 's ekkor úgy adatik elő , mint a’ választmány szónokának — úgy szólván — szájába dictáltatik a' dolog.

Pest megye követe Szentkirályi Móricz: Fontosnak tartom ezen észrevételt, mellyet Komárom vármegye érdemes követe, — ki a’ küldöttségnek egyik tagja volt, — előadott. Vegyük fel, hogy voltak az izenetek 1791. évben? — ott vannak a' nyomtatott acták, mellyek megmutatják, hogy többnyire csak szóbeli izenetek mentek által; de mivel az oratorok szélesebben szoktak kiterjeszkedni arra nézve, mi mondva volt, innen származott az, hogy a’ t. KK. és RR. a’ fontosabb tárgyakra nézve írott izenetet kezdtek átküldeni, és most már oda jött a’ gyakorlat, hogy ha csak azt izenik is a’ mélt. Fő-RR, hogy elfogadják izenetiinket, még ezt is írott izenetbe szokták mindenkor foglalni , de soha mást, mint csak egyszerű kinyilatkoztatását annak, a’ miben megegyeztek; 's e’ szerint a’ szónokoknak nincs egyéb kötelességük, mint átvinni az izenetet,'s azt mondani: hogy azt a’ t. RR. átküldötték; de az nekik sem nem joguk, sem nem kötelességük, hogy a’ tárgyra hoszasan kiterjeszkedjenek ; — ’s én azon oratort mindig hibáztatom, ki többet mond annál, hogy: „itt az izenet; cs. kir. főlierczegséged és a’ mélt Fő-RR. méltóztassanak róla tanácskozni.“ — Jóllehet tehát Komárom vármegye követének a’ jelen esetben semmi észrevétele nincs: de nekem mégis ellenvetésem van arra nézve, hogy az orator hoszasabban terjeszkedett ki annál, mi reá bízva volt, ’s a’ mit én semmiféle oratorra bízni nem fogok, hanem mindig az írott izenethez tartom magamat , ’s akármit mondott azon káptalani követ ur, ki most felállott, én azt ezen tábla nevében mondottnak el nem ismerem.

Pozsonyi káptalan követe Jekelfalussy Vincze : Nagyon sajnálom, hogy tulmentem kötelességemen ; de előadásomat az izenetből merítettem, ’s ha tulmentem a' határozaton , méltóztassanak annak tulajdonítani, hogy nagyon szivemen feküdt a’ tárgy, és melegen karoltam azt fel.

Torna megye követe Soltész János: Az 53. §-t ellenkezőnek tartom azzal , mit Szatmár megyének követe mondott, hogy t. i. ezen § a' városoknál alkotandó szabálynak érvényességét a' helytartótanács jóváhagyásától feltételezi. Küldőim pedig azt kívánják, hogy azon szabályok, mellyek a' városok által az 52. § értelmében alkottattak, minthogy különben is a’ helytartótanács csak az olly szabályokra adhatja megegyezését, — azok által, kik felállították, végre is hajtassanak, 's a' helytartótanácsnak azután jelentessenek fel. E’ szerint kívánom az 53. §-t módosíttatni.

Bihar megye követe Beöthy Ödön: Én diplomaticai fontosságot nem keresek abban, hogy egekét szóval hoszasabban adja elő valaki mondókáját; más, mikor szóbeli izenetet bízunk valakire , és ez túlterjeszkedik a’ reá bízottakon, mint p. o. 1830-ban volt eset, midőn ő felségét köszöntötte meg az ország, — már ebben nagyobb nyomosság van; — de mégis , hogy jövendőben illyesmi, mint a’ mostani eset, ne történjék, azt indítványozom: hogy az írott izeneteket vigye át mindenkor az itélömester; ’s megvallom, nem látom okát, miért kelljen a’ követséget átfárasztani, hogy ott magát meghajtsa, és azután némán álljon, — ez a’ dologhoz nem tartozik. — Utasításomnál fogva ezen tanácskozás alatt lévő §-okra azt jelentem ki , hogy küldőim azokban meg nem egyezhetnek, hogy az uj statútumok alkotása alkalmával azok jóváhagyás végett a’ helytartótanácshoz felterjesztessenek; mert törvénybe ütköző szabályt nem fog alkotni senki, ’s ha a’ törvény szavaival összefér, akkor a’ felterjesztésre nincs szükség; — továbbá nem kívánják felterjesztetni az assimilatio eszméjénél fogva is; mert valamint a’ megyék joga e' tekintetben soha eddig korlátozva nem volt: úgy azt a’ városoknál is meghagyandónak vélik; ’s ha ez most igy megállapittatnék a’ városokra nézve , — félő, hogy ha a’ vármegyék rendezése majd előkerülend , megúsztatnának a’ vármegyék is ebbeli joguktól.

Csongrád megye követe Klauzál Gábor: A'most jelentést tevő káptalani követ ur, ha túlterjeszkedett annak előadásán, hogy az izenetet átvitte: akkor nem cselekedte azt, mivel meg volt bízva. Én ugyanaz illyenben semmi diplomaticus erőt nem látok: de mégis jónak látom Bihar indítványát; merta' sokféle cerimoniának nem vagyok barátja , ’s ollyannak, melly alkalmatlansággal van összekötve. Szükségesnek látom , hogy egy személyre bizassék az írásba tett izenet átvitele, ’s nem látom szükségét azon széles kiterjeszkedésnek; sőt akkor sem kívánom a’ tisztelgést, midőn nem foglaltatik írásban az izenet; ’s azt hiszem, hogy e’ ház határozhatja azt, hogy minden írásbeli izenetet az itélömester vigyen át.

Elnök: Ez a' két tábla közti megszokott mód ellen volna ; mondhatom, már is annyira megszorítottuk ezen dolgot, mennyire csak lehet. Én se tartok benne sokat; hanem — méltóztassanak megengedni! —

28G XCVI. ülés naplója. Februarius 8-án 184 4%