1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 1. ülés
I. ülés iratai. Majus i 8-án 1843. 3 kához erőt, egészséget o ^ ^___ tással végzem beszédemet: Isten éltesse, tartsa meg a’ királyt, virágoztassa, boldogítsa az áldott kedves hont \u — Erre a’ KK. és RR. nevében, a’ bevett szokás és gyakorlat szerint, esztergomi fökáptalan követe báró Rudnyánszky Sámuel a' kir. személynököt ekképen üdvözlötte: „Nagyméltóságú belső titkos tanácsos s kir. személynök ur! Alig folytak le az idő lenge szárnyain az utóbbi eredménydús országgyűlés óta három évek, ’s ime az országos KK. és RRet felséges urunk királyunk által kegyelmesen összeírna, ez által törvényeink szentségeit újabban biztosítva ’s a hon javára munkálhatás kedves alkalmát ismét kezeinkre adva szemléljük! E' szempontból indulva, azt hiszem, a" tek. KK. és RR. akaratját ’s érzelmeit tolmácsolom, ha nyílt vallomást teszek, hogy valamint politicai kiskorúság bélyegét viselné homlokán azon nemzet, melly alkotmányadta jogainak sérelmeit feljajdulás nélkül tűrné, ép úgy más részről a hálátlanság legundokabb vétkébe esnék, ha a’ midőn fenálló törvényeinek tiszteletben tartása mellett, újabb 's korszerű törvények alkotására fejedelmi szilárd akaratot 's a’ nemzet érdekeihez fűzött munkás készséget tapasztalván, szive mélyéből fel nem kiáltana: hogy az emberek sorsát örök igazság szerint kormányzó Isten, kegyes és atyáskodó felséges urunk királyunkat, ki a' fejlődő kor józanabb kivánatai felett éber figyelemmel őrködve, a" nemzetet gyors, de mégis biztos lépésekkel a’ polgári jólét révpartjához kalauzolja, boldogító czéljai kivivására ’s kormánya alatt lévő hű népei javára tartsa 's éltesse sokáig !!! — ’S a’ midőn keblem az öröm és hálaérzelmek dagadozó hullámiban ömledez, a’ lefolyt hongyülés dicsősége, hősének emlékezete lebeg előttem! Igenis, nagyméltóságu titkos tanácsos’s kir. személynök ur! azon férfiú emlékezete lebeg előttem, kit az országosan összegyülekezett tek. KK. és RR. osztatlan szeretetük, őszinte tiszteletük ’s bizalmuk tárgyának vallottak; ’s e’ férfiút, e' dicsőség sugárai környezte hőst ime nagyméltóságod mélyen tisztelt személyében üdvözlöm ! — Igenis, nagyméltóságodban üdvözlöm ama’ férfiút, kit koronás királya iránti tántorithatlan hűség épen úgy, mint szeplőtelen hazafisága és csiiggedést nem ismerő lelkesedése egyaránt ékesít és czimerez. Mert láttam én, ’s látták a’ tek. KK. és RR. nagyméltóságodnak az utóbbi lefolyt országgyűlés majdnem egészlen uj és eddig ismeretlen munkálataiban kifejtett roppant és tág ismereteit; láttuk testi ereje feláldozásával fáradhatatlan munkásságát; láttuk és tapasztaltuk kölcsönös kibékités, szeretet és bizodalomra példásan vezérlő elnöki éles tapintatát; — de láttuk, és az öröm özönlő gyönyörei között élveztük nagyméltóságodnak páratlan s annyira saját nyájasságát "s magas állása tekintélyének megőrzése mellett igaz magyar népszerűségét; ’s ennyi fényes ’s lekötelező tulajdonait látván, érezvén, tapasztalván, nem marad egyéb óhajtás kebleinkben, mint: vajha nagyinéltóságodal az ime már bekövetkezett országgyűlésen ismét dicső vezérkép üdvözölhessük ! — S ime midőn forró ohajtásinkat teljesülve gyönyörrel szemléljük, engedje nagyméltóságod a’ tek. KK. és RR. határt nem ismerő bizodalma zálogául azon óhajtást kifejeznem, hogy a'jelen országgyűlés, mellyhez hazaszerte annyi remény, annyi figyelem ’s annyi várakozás csatlakozik, nagyméltóságod bölcs és nélkülözhetlen vezérlete alatt folytatása lehessen a’múltnak, bizodalomban, közremunkálási egyetértésben, szellemben és eredményben! Éljen! — éljen! — éljen lx-----Mit a KK. és RR. a' nagy számmal összesereglettekkel egyetemben a' köz tisztelet és szeretetben álló elnöknek egész lelkesedéssel háromszor ismételvén, — a’ nyert csendesség után — Jankó Mihály Pozsony és Bárczay Mihály Abauj vármegyék követei, mint ez időközi kerül, elnökök, az ezen ülésben tartott ékes és tardalomdús beszédeket mentülelöbb kinyomatni kérvén, az elölülő kir. személynök ebbeli szives kórésöknek engedve, azt hovaelőbb teljesíteni meg is Ígérte. — Ezek után a’ kir. személynök, a' bevett rendes gyakorlathoz képest, ö cs. kir. főherczegsége országunk nádorispánya megtiszteltetésére és a’ mélt. Fö-RR. üdvözlésére következendő tagokból álló küldöttséget nevezett: A’kir. táblától: Bay György alországbirája, Zarka János országbírói itélőmester, Boronkay János táblahiró; — Horvátország részéről: Klobucharich Károly; — egyházi rendből: Báró Rudnyánszky Sámuel esztergomi főkáptalan követe;— vármegyék részéről: Pongrácz Gáspár Trencsén, Andrásy Mihály Esztergom, Békásy Imre Vas, Sárközy Kázmér Fejér, Lónyay Gábor Zemplén, Szemere Bertalan Borsod, Erős Lajos Szabolcs, báró Sztojka Imre Mármaros, Zsitvay József Szeréin—vgyék követei; — Pély Nagy Gábor Hajdú kerület követe; — jelen nem lévők részéről: Domokos László, Göngyély János; — sz. kir. városok részéről: Pitroff János Zombor, Szilber Antal Szeged, Podhorányi Károly Eperjes, Andrievich Ignácz Zágráb—városok követei.— Melly küldöttség megbízatásában eljárván, annak szónoka báró Rudnyánszky Sámuel esztergomi főkáptalan követe jelentette: hogy ö cs. kir. főherczegsége és á mélt. Fő-RR. kijelentett tisztelet- és üdvözlésüket nyájas leereszkedéssel és szíves ürömmel fogadván, ő cs. kir. főherczegsége a’KK. és RRnek eddig olly bő mértékben tapasztalt bizodalmát ez úttal is kikérte, többiben kölcsönös egyetértést, férfias kiállást és állandó egészséget kívánván. — Ezek után megérkezett á Fö-RRnek gróf Nádasdy Ferencz váczi püspök szónoklata alatt követke-1*
