1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 1. ülés
I ORSZÁGOS Majus 18-án 1843. reggeli 10 órakor. Tárgy: Megnyitó és üdvözlő beszédek. Az országgyűlés a' kegyelmes királyi levél által majus 14-éré lévén egybeírna, miután a’ megjelenésre kirendelt határidő eltelt volna, majus 18-án reggeli 10 órakor országos ülés mind a’ két táblán tartatott, szedek, melly alkalommal a’ KK. és RRnél királyi személynök nagyméltóságú Szigethi Szerencsy István ő exja, mint a’ KK. és RR. táblájának törvényes elnöke, az ülést következendő ékes, tartalomra dús beszéddel — mellyet a’ KK. és RR. a’ nagy számban egybegyült közönséggel számtalanszori tetszés, méltánylás, megismerés 's végre általános lelkesedésből eredeti „éljen“ hangoztatások között fogadtak — nyitotta meg: „Tekintetes KK. és RR! Az 1840-ki országgyűlés a' köz megelégedésnek érzései között szétoszolván, bőséges alkalom juta a’ nemzetnek, az áldott béke élesztő karjai között, a' közbejött három évben önmagára fordítani figyelmét, és valóban kevés korszakot foghatnánk találni történetünkben, mellyben a' köz szellem e’ részben éberebb, kiterjedtebb és állhatatosabb lett volna. — Az országos választmányok feszült szorgalommal végzék munkálataikat; a’ megyék, más törvényhatóságok, az időszaki sajtó eddigelé nálunk nem ismert hatással felfogták, minden oldalról felvilágosították a' kor kérdéseit, ’s azokat hazánkra alkalmazva, hosszú sorozatban álliták elő a’nemzet boldogságára, kifejlődésére czélzó indítványokat, javaslatokat, a’ törvényhozásnak termékeny, hasznos, de egyszersmind nem könnyű munkálaté anyagul szolgálandókat. Ugyanis, nem uj polgári társaságos élet első megalapításáról, vagy rablánczait szétszaggatott és minden fenálló kényszerített viszonyokat lerombolt nép uj átöntéséről vagyon nálunk szó; egy kilenczedfél századot átélt polgári létnek szilárdítása és javítása van itt kérdésben. — Nemzetünk az időnek századokig reánk nehezedett viharai között csak legdrágább kincsét, nemzeti szabad alkotmányát mentette meg;— szabadnak mondám, mert hol vala nemzet, kivált a’ múlt idők megszorító képzetei szerint, mellynél többen részesültek volna a’ szabadság áldásaiban, mint nálunk? és valljon ki van e egészítve a’ kör, mellyet tovább terjeszteni, mellybe többet bevenni nem lehetne? Nincsen; — bőven folyt nálunk mindig a’ szabadság forrása; nem tiltottunk, sőt önként meghívtunk mindent, ki képes ’s érdemes vala annak élvezésére, használatára; — mi szabadságot nem keresünk, nem kérünk, nem erőszakoltatunk, — mi azt — Istennek legyen hála — bírjuk; de épen azért, mivel bírjuk, féltékenyek valánk e’ drága kincs őrzésében; és közintézvények, viszonyok támadának polgári életünkben, sőt a’ szabadságos osztályok egyes felekezeteiben is meszsze szétágazók, századok által meggyökeresedettek, ’s jelenleg is fenállók, mellyekkel a'szabadságot — az idők képzete szerint — mint megannyi kötelékek által meghonosítottuk, magunkhoz szorítottuk, és a' melly eket, a' mennyiben az idő változást, vagy legalább tágítást kíván, nem egyszerre szétvágni, de halkan és vigyázva feloldozni lehet és kell; illy körülmények között rögtöni változást vagy a’ bárhonnét eredő önkény, mellyről azonban ez úttal szó nem lehet, vagy a’ gondatlanság tehet, melly vagy czélt vesztve, nem-várt ellenzésre találna, gyengítve a’ hasztalan összeütközés által a" nemzet erejét, vagy — a’ mi legkárosabb — megsértve a’ virágzó és gyümölcsöző szabadság fájának gyökerét, melly majdan meszsze másokra is kiterjesztendené jótékony árnyékát, és megszaporitná sarjadékait — végkép és visszahuzhatlanul elölné épen azon szabadságot, mellyet jó szándékkal ugyan, de meg nem fontolva, készületlenül, RR. Napi. I. köt. 1
