1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1843 / 18. ülés

Will, ülés naplója. Julius 8-án 1843. 163 gedést nyilvánított volna, sőt midőn ezen válasz a t. KK. és RR. teretnébe jött — és újra felolvastatott Válui-fti­­volna, egy nemhelyeslést jelentő zaj tört ki. — Én, t. KK. és RR ! óhajtottam volna, hogy azon méltósá- BttéM"irSnü gos eljárás és ünnepélyes viselet, melly ezen válasz felolvasása alkalmával tanúsíttatott, a’ t KK és RR 'zenet > ** részéről azon egyhangú elfogadás által, melly Csongrád vármegye követének indítványára következett! li­mai napon is lamnló egyhangú elfogadásban nyilváníttatott volna; azonban miután ezen valóban igen mér- ban Sft sékelve, a' legnagyobb szelídséggel szerkesztett felírás még most sem képes némellyeket megnyugtatni — kír vataszfa­­’s épen azok részéről történik az ellenmondás, kiknek érdekében feküdnék minden e' részbeni provocatiót elkerülni,—lehetetlen, hogy részemről ne nyilvánítsam azon nézetemet: miszerint ha ezen felírásban csak­ugyan mi a’ tárgy érdemét illeti, tökéletesen kifejezve látom is, mégis nem látom világosan kifejezve lenni azon fájdalmat, mellyet a t. KK. és RR. éreztek, ’s mellyröl ezen felirási javaslatban egy szó sincs. Én t. KK. és RR! azt tartom, hogy ha valahol volt a’ nemzetnek békére és lelki nyugalomra szüksége, bizo­nyosan szüksége van arra most, midőn olly felette nevezetes tárgyak vannak az országgyűlés elébe ter­jesztve, midőn az egész honnak jövendője tanácskozásaink sikerétől függ: ollyankor tehát, midőn a’ta­nácskozás kezdetén már a’helyett, hogy a'magas kormány békéhez járulna, — a'helyett, hogy az or­szággyűlésnek kezdetén váratlan és meglepő kir. válasz érkezésével az országban a’ béke megerősödnék,__ a helyett, hogy a‘ bizodalom, mellyre most épen olly, sőt nagyobb szükség van, mint eddig, gyarapulna, mind ezek eltávolíttatnak, — kell ez iránt illy helyzetben kifejeznünk méltó fájdalmunkat. Én tehát magam és küldőim nevében a1 felírásban ezen nézetemet nyíltan kifejeztetni kívánom, és kérem a’ t. KKat és RRet, hogy Csanád vármegye tisztelt követének előadását elfogadni méltóztassanak (maradjon!). Pest megye követe Szentkirályi Móricz: Megvallom, sajnálkozva szakasztom félbe azon méltóságos állást, mellyet ezen tábla a vallás tárgya iránti tanácskozásokban követett. Mert azt tartom, hogy azon egy akarat, mellyel a' felírás elfogadtatott, — azon egy akarat, mellyel Csongrád vármegye tisztelt követének indítványa helyeslést talált, volt azon mód , melly képes kellő benyomást tenni ott, hol az akarat van ; koránsem szavakkal, hanem tettel kell bebizonyítani, hogy mi a’ nemzetnek akarata, és hogy bizonyos kérdések befejezését határozottan kívánja. Nem is szólottám volna, ha az egyházi rend részé­ről ismét fel nem hozatik az, mi közel 10 évi tanácskozások alatt mondatott akkor, midőn e’ tárgy feletti tanácskozások végbefejezéshez közelitnek: hogy t. i. azon elvek, mellyek a’ királyi leiratban vannak, az egyházi rend meggyőződésével ellenkezők, és azokhoz hozzáállani nem akar. Midőn szemére vetettük a’ clerusnak azt, hogy uralkodásra vágyik , hogy türelmetlen , azt monda : a' keresztényi szeretet elvét kö­veti mindenben, csak a' lelkismeret szabadságát, csak a' viszonosságot kívánja, — azt kívánja csak, mi a’ törvényben tiltva nincsen, azt kívánja gyakorolni, mi a' törvény ellen egyenesen nincsen; és t. KK.ésRR! most mit mondanak? — azt, hogy azon elveket, melly eken épen a" vallásszabadság elvei, meUyeken épen a" kölcsönösség elvei, a' türelem, a' szeretet alapszanak, és a melly elveknek nyomán lehet csak a’ statusnak a’ szeretetet fentartani, magokéinak el nem ismerik. Kz a' szeretet? nem türelmetlenség, nem uralkodás vágya ez? melly miatt vallási nyugalom az országban nem lehet. Nem szólottám volna, t. KK. és RR! de határozottan ki kell nyilatkoztatnom, hogy e' kérdésnek véget kell egyszer vetni az országban. — Ha át akarunk menni azon térre, mellyen Szepes vármegye tisztelt követével néhány nappal ezelőtt értekeztünk, — a'tapintat térére: mennyit lehetne mondani a tapintatról! En ide most nem megyek; tapintat, nem tapintat, én síikért akarok és megnyugtatást az országban, — 's kívánom , hogy e' megnyugtatás való legyen, s ne váljék ámítássá , 's mondom az egyházi rendnek : ha ezen törvényjavaslatból, mint remény­iem , őfelsége helybenhagyása következtében törvény alakul, akkor szóljon fel ellene, és protestáljon, mint 1791-ben, majd megmondom akkor: polgárai e a' hazának, vagy ellenségei? — Most ezen dolgot to­vább vitatni nem szándékom , c" kérdés nem határozat alá való; de azt mondom az egyházi rendnek, hogy ha nem teszi magáéivá azon elveket, mellyek a’ királyi leiratban mint elvek foglaltatnak: a’ lelkismeret szabadságát és a’ tökéletes viszonosságot, úgy az ö ügyöket Magyarország magáévá soha, de soha sem tcendi; hanem tudni fogja, kiket ismer bennük, és a szerint fog velők bánni (harsány „éljen“!). Elnök: Kiki maga meggyőződését mondja, 's azt mondja, mivel lelkismeretének és benső meggyő­ződésének tartozik. (Pozsonyi káptalan követe Je ke lfal ussy Vincze szólani akar, — nagy zaj, — „tovább! tovább!“) Azt mondja a’ főtisztelendő ur, hogy nem a'tárgyhoz akar szólani, hanem csak Pest megye tisztelt követének felelni. Pozsonyi káptalan követe Jekelfalussy Vincze: Azon helyzetemnél fogva, meílybe a1 gondviselés tett, és a’ t. KK. és RR. színe előtt állok, szoros kötelességemmé teszi Pest vármegye tisztelt követének egy szavára felelni, midőn azt mondja: hogy majd megmutatja maga idejében, és szemünkbe mondandja: ellenségei vagyunk e a’ hazának, vagy nem? Tek. KK. és RR! ha azon ügynek dőlni kell, melly ügy mellé én vagyok állítva: hogy vele dőlök, tagadhatatlan; de hogy akkor, midőn ezen ügy még áll, én mellette ne álljak, azt talán a’ t. KK. és RR. közül egy sem fogja tőlem kívánni; s megmondom az érdemes követ urnák azt is — méltóztassék tőlem szívesen fogadni, mert tisztelettel mondom — hogy ha az, a’ mi az egyházi rendnek az ö képében áll a' haza előtt, — ha az ellenséges czímet hord homlokán, akkor azt kell mondani, hogy ellensége a hazának az ügy, mellynek az egyházi rend szolgája; azt pedig, reményiem, t. KK. és RR! azon ügyről nem lehet mondani, mellynek szárnyai alatt 800 évektől fogva fenáll az alkotmány. 41*

Next

/
Thumbnails
Contents