1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1843 / 16. ülés

154

XVI. ülés naplója. Julius 6-án 1843.

. yátországra nézve: úgy hiszem, meg nem tagadtathatik a’ három vármegyék ugyanazon okon alapuló kivávasiata ma- na(a >s ugyanezt igényelhették volna annak idejében Magyarország egjéb idegen ajkú megyéi is. AzonésTnemze*!- ban minekutána a’ tapasztalás azt tanúsította, hogy ugyan az idegen tót ajkú megyék sürgették mindenkor ő ,árgya' legbuzgóbban a’ magyar nyelvet, ’s engedelmet soha nem is igénylettek, — minekutána továbbá a’ magyar nyelv érdemében a’jelen országgyűlésen folytatott terjedelmesebb tanácskozás eredménye ez ideig mindenkor csak az volt, hogy a’ kérdésben lévő három vármegyétől a követelt kedvezés megtagadtassék, — ha ez tovább is határozattá lön, a’ szoros következetességnél, de nem kevesbbé annál fogva is, mivel az 5-ik § már azt rendeli, hogy Horvátországnak minden törvényhatóságai, itélőszékei és hivatalnokai, Magyarország kormány- és itélőszékeivel, törvényhatóságaival és hivatalnokaival, azonnal magyar nyelven levelezni tartoznak, — mi nyilván föltételezi azt, hogy az illető egyének ne csak tíz év múlva, de jelenleg már a’ magyar nyelvben jártasak legyenek, igy mindenki, a' ki valamelly hivatalra lépni szándékozik, magában is tettleg kötelezve vagyon arra, hogy a’ magyar nyelvet, ’s pedig tüstint, sajátjává tenni ügyekezis } _ mind ezekre nézve oda járul alázatos vélekedésem, hogy e’ többször említett T-ik § egészen

elmaradjon.

A b a u j megye követe Bárczay Mihály: Én is csupán a’ tegnapi és mai tanácskozásban kifejtett kérdésekre akarok röviden szólani és szavazatot adni; jelesen a’ 2-ik §-ban úgy, mint Győr vármegye tisztelt követe kívánta, e’ szavakat óhajtanám betétetni: „polgári, egyházi és katonai“; mert azt hiszem, hogy ez a’ törvényczikk általánosságának semmikép nem ártana. — Mi a’ 7-ik §-t illeti: azon véleményben vagyok, hogy ezen 10 évi határidő azon hivatalokra, mellyek a’kormány kinevezésétől függenek , kimaradhatna; mert azt hiszem, hogy a’ magyar kormány adván a’hivatalt, méltán is kívánhatja, hogy azon egyének, kiket kinevez, magyarul tudjanak; és az sem taszít vissza, mit ő nagyméltósága tegnap mondott, hogy csupán azon hivatalokra kívánja venni ezen rendelkezést, mellyek szoros viszonyok• kai összekötve vannak Magyarországgal. — Részemről azt hiszem, hogy már a’ 2-ik §-ban ki lévén

mondva: „mind Magyarországban, mind a’ hozzá kapcsolt részekben az országlási nyelv a’ magyar leend“, azon urak, kik a’ királyi kegyelemtől neveztetnek hivatalaikba, ollyanok, kiknek a' magyarországi törvényhozásban helyök és részök van , illyen a’ zágrábi megyés püspök , a" horvátországi bán, a’ főispányok, kik ezen 2-ik §-nál fogva magyarul tudni tartoznak. — Mi Pozsega, Yerőcze és Szeréin vármegyéket illeti: e’ részben sem kívánok kivételt tenni; mert az 1836-iki országgyűlés alatt bőven volt fölfejtve, hogy ezen három megyék egyenesen Magyarországhoz tartoznak; és igy, valamint ők megkívánják, hogy rájok nézve határidő tétessék: úgy hasonló joggal megkívánhatják ezt Magyarországnak felső tót megyéi, kik — mint látjuk — minden tekintetben magyarul szólnak és leveleznek a’ többi magyarországi megyékkel. —• Végre Zemplén vármegye tisztelt követének indítványát sem pártolhatom ez úttal, mivel nem ide tartozónak vélem, tudnillik: hogy az elemi iskolákbani oktatás ott, hol a’ nyelv idegen és nem magyar, ne magyar legyen az oktatási nyelv;—e’ részbeni bővebb nyilatkozatomat pedig annak helye és idejére halasztóm.

Szeged város követe Szilber Antal: Ki lévén fejtve a’tárgy, — utasításomban kötelességemmé tétetett: hogy bármelly alkalommal a’ magyar nyelvről szó leend, köteles legyek felszólalni, és mindent elkövetni, hogy a' magyar nyelvnek felvirágzását eszközöljem ; és igy kötelességem , hogy ezen törvényjavaslatot egész kiterjedésében pártoljam, és pedig azon általánosságban, mellyben van. — Vannak sok részletes törvényeink is; de azt tartom , hogy azokat is akármi módon igyekeztünk intézni, siker nélkül maradtak: próbáljuk meg tehát ez egyszer az általánosságot. — Azonban ezen 7-ik §-t véleményem szerint kihagytam volna , azon tekintetnél fogva , mert ha az 50 év sem volt elég a’ horvátokra nézve, hogy a' magyar nyelvet sajátukká tegyék , ezen 10 év sokkal kevesebb lesz, hogysem ez iránt czélt érhetnénk; ennélfogva ezen kiterjesztést nem tartom szükségesnek; — de továbbá a" három megyére , Pozsega, Szeréin és Verőczére nézve tett előadást épen nem pártolhatom, azért, mert akkor a" felsőmagyarországi vármegyék , mellyek szinte távol vannak a’ nemzetiségtől, méltán kívánhatnák ezen kivételt tőlünk. — Bátor vagyok még Pozsony városa követének előadására egy pár szóval a’ nemzetiség ügyében felelni; — azt mondta ugyanis a tisztelt követ ur: „hogy nem volt hatalmában az ide való tanácsnak, hogy a’ magyar arénát felüthesse, mert a’ szerződés már meg volt kötve a’ német színház igazgatójával; ’s meglehet, hogy igy van, azt nem akarom kétségbe hozni; de azt hiszem, hogy szabadságában és hatalmában áll Pozsony városa tanácsának , hogy a’ város házánál lévő mindenféle hivatalok czímeit magyarra tétesse által, valamint az is hatalmában és szabadságában áll, hogy mindenféle hirdetményeket ’s az árszabásokat, melylyek a városban kifüggesztvék, ne csupán német, hanem magyar nyelven is fűggesztesse ki; sőt a' megye által történni szokott húsárszabás is , melly bizonyosan magyarul küldetik meg a' városnak, szinte csak német nyelven függesztetik ki; és igy, ha valamelly idegen jő Pozsonyba, azt fogja hinni, hogy egy törzsökös német városban van. — Midőn először jelentem meg—és az 1825-iki országgyűlés óta 5-ik országgá ülésen \ an szerencsém itt lenni — nem tapasztalom , hogy az országgyűlés nemzetiség tekintetében ezen városra nézve legkisebb befolyással lett volna: azonban a’ polgároknál mégis tapasztaljuk, hogy gyermekeiknél magyar dajkákat tartanak; de ott, hol a’ városnak legjobban iparkodni kellene, nem látunk eredményt.

Hont megye követe Szentkirályi László: Küldőim utasítása — mint azt Ung vármegye kö\ete kijelentette szinte általános ’s kimerítő törvényt kíván alkottatni , mellyen túl szükségtelenné fogna ' J^n* ezen tórgy újabb tanácskozás alá vétele ; ennek következtében küldőim semmi különbséget nem tesz-