1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 16. ülés
■ ti 146 XVI. ülés naplója. Julius 6-án 1843. Türvénvja- legyen: arra nézve az 5-ik §-ban rendelés tétetik; és így a’ 7-ik §-ban a provisio szükségtelen. - Végre —azon kívánság, hogy az iskolákban magyar nyelv tanittassék , a’6-ik szakaszban is egészen kifejeztetik. és nemzed- Egyébiránt csudálkozom, hogy Horvátországra nézve most kell a’jelen t. czikk áltál megallapitni, hogy ott Sí: „• maarvir nvplv taníttassák. midőn — mint már említettem egy más beszédem alkalmával — szinte 3 száki e' részben alapítványt tett; — mivel pedig akkor az alapitót Hoban a' magyar nyelv tanittassék , midőn zaddal ezelőtt találkozott olly jótevő , mono püspök nyelv tanítására alapitv tette : és igy magyar király által megerősítve van egy alapítvány Horvátországban; de nem tudom , hogy ezen alapítónak szándéka és czélja mikép foganatosíttatott; óhajtóm, ha eddig hanyagolva vitetett is, miután ezen alapítvány ott létezik, —■ foganatba lépjen. így tehát a 6-ik §-t annyiban tartom feleslegesnek, hogy nem bánom , Horvátországban akármiképen beszéljenek, — nem bánom, akár polgári, akár egyházi hivatalokra nézve tudnak e magyarul, vagy nem ? — csak ezen három kívánságomnak tegyenek eleget, miről fentebb emlékeztem, — t. i. levelezzenek magyarul, taníttassák az iskolákban a’ magyar nyelvet, és beszéljenek itt az országgyűlésen magyarul. Nagyváradi káptalan követe Foga r assy Mihály: Midőn ezen országgyűlésen a’magyar nyelv feletti vitatás először megnyittatott: közös volt a’ lelkesedés e’ nemzeti nagy kincsünk becsülésében, közös a törekvés nyelvünk azon méltóságra emelésében, mellyre azt a’ törvényhozásnak és a’ magyar honfiak egyesített buzgóságának fölvinnie kell. Én már ekkor nyilvánítottam, milly forrón óhajtóm mindazt, hogy a törvényhozás utján édes honi nyelvünk diplomaticai fensőségét elérje; mindazt, hogy szelíd eszközök által terjesztése a" honban mindinkább szélesedjék. — Most azonban azt veszem észre, hogy a' törvényjavaslat készítésében némi aggodalom fárasztja a’ tek. KK. és RR. buzgóságát; mert olly törvényt kívánnak alkotni, melly mindent magában foglaljon, mit valaha tennie a' magyar nyelv fölemelésére a’törvényhozásnak kötelessége lehetne, ’s ezt majd általános törvényben, majd specialitások megszabásával vélik elérhetőnek. — Azon aggodalmat nyilvánítják a’ tek. KK. és RR, hogy az általános törvény alól könnyebben ki lehet búni, és azért úgy akarnák szerkeszteni a’törvény szavait, hogy annak kötelezésétől magát senki fölmentettnek ne tarthassa. — Megvallom, tek. KK. és RR! hogy én ez aggodalmat, e’ lappangó gyanút azon nemtönek nem tarthatom, melly nemzeti nyelvünkre a' kívánt fensőség díszkoszorúját fólteendi. Én a’ közlelkesedés és a’ bizodalmas összeforrás leikéből óhajtanám kiemelni ama1 törvényt, mellyet — hogy valaha test és élet legyen — a közakarat haj lantival kell átkarolnunk. Olly törvényt szeretnék alkotni, melly alól kibúni senki se akarjon; mert ha most a' törvény hozatala alatt a' kibúni-akarás gyanúját tápláljuk magunkban, talán épen arra serkenthetünk föl másokat, hogy annak lehetőségét megkísértsék, mit mi lehetetlenné akarónk tenni. — Legjobb törvény az, melly midőn életbe lép, practices lehetetlenségekkel nem találkozik; mellynek betűi egytől egyig életté átváltozhatnak. Voltak régen törvényhozók, voltak az újabb időkben is, kik a' törvényjavaslatnak próba-esztendőket szabtak, hogy kilépvén a'gyakorlati életbe, tapasztalást gyűjtsön, ’s annak leczkéivel fölkészülve térjen vissza a' törvényterembe, a közhelyeslést megnyerendő, vagy máskép módosítandó. — A’ jelen törvényjavaslat nagyon is practicus természetű, és mégis van annak olly pontja is, meUyről a’ t. KK. és RR. közül sokan megvallák azt, hogy benne kivihetlenség van; ez azon pont, melly a’ magyar nyelvet közoktatási nyelvvé úgy akarja tenni, hogy az elemi minden iskolák is belé foglaltassanak. — E' practicus lehetetlenséget némellyek a' t. KK. és RR. közül még azzal nevelni akarnák, hogy magára a’ templomi cultusra is szeretnének kiterjeszkedni, vagy jobban szólva: belé ereszkedni, ’s ennek is magyarosítását hozzák indítványba. — Már a’ múltkor megmondottam, hogy a’ catholicus magyar nép honunkban magyarul dicséri az Istent, ’s csupán a' szentek szentje azon hely, hol a’ régi latin nyelv megtartatik. De a' cultusról határozni e‘ helyhez nem is tartozik, "s ha valamikor megtörténhetik az egyházi deák nyelv magyarítása, az egyházilag fog történni, mert az egyház rendelkezési körébe esik. A' felhozott példák görögökről, örményekről, oroszokról nem helyesen vannak alkalmazva, sőt azon nyelvet, mellyen ők a’ lyturgiát végzik, mivel már régi és elavult, a nép nem érti, vagy legalább kevesebbé, mint az olasz a’ latin nyelvet. I)e nem is tartóztatta fel az egyházi deák nyelv a’ nemzeti nyelvek terjedését Német-, Franczia-, Spanyol-, Olaszhonban; sőt tudjuk azt, hogy a’ cathol. egyház ez országokban azt igen is elősegítette: nincs tehát mit aggódni rajta, ha a' cultus nálunk deák nyelven tartatik. — Van még egy észrevételem az e’ törvényjavaslatban kitett sanctióra nézve: ez — vélekedésem szerint — nem fogja sem azon félelmet előidézni, sem azon hajlandóságot megszülni, mellyet illy szabályoktól várunk, hanem legfölebb a’ magvarra-forditók gond fordittatott, e‘ nevezetes szavakra fakadt: „Idegen nyelvet tanulni nem kötelesség, hazai nyelvet nem tudni szegyen.- Ha igy biráland meg a’ közértelmesség minden iskolát, minden nevelőintézetet,- minden honpolgárt: akkor rövid időn terjedtebb lesz nyelvünk, mint azon fordítók működése által, kik a' más nyelven készült hivatalos irományokat magyarra át fogják tenni. — Egyébiránt én a’ törvényjavaslatot álfenyjavaslatot talánosán véve pártolom: mert a’ nemzetiség szellemében van készítve; ha vannak hiányai, azokat az élet ■a
