1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1843 / 16. ülés

144 XVI. ülés naplója. Julius 6-án 1843. U«" aiiapmuail cnwacn, r veiv fogadtatnék : nézeteim kifejtését akkorra fentartora. , , éti- somon men e követe Somssich Pál: Miután a tegnapi tanácskozás alkalmával nem csak szo­­rosan ezen törvényczikk iránt, hanem a’ magyar nemzetiség általános terjesztéséről is történtek nyilatko­zatok- kötelességemnek érzem kijelenteni, mikép küldőim a'statusban főtényezönek tartják a1 nemzetisé­get és alkotmányt; e’ kettőnek gyarapodása és virágzása az , melly b.ztos.tja jövendőnket. Megvallom iga­zán ha a’ pártok szenvedélyei el nem ferdítenék a’ tényeket, es minden ember indulatában nem színezné azokat maga kénye szerint: úgy alig lehetne panaszkodni visszahatásról, és azon pártok alig éreznének elnyomatást. Mert ha azokra visszapillantunk, mik a’ magyar nyelv kifejlődése körül történtek: azon egy­másutánt melly bekövetkezett, nem lehet másnak vallani, mint a’ minek bekövetkezni kellett. — Ilonunk­ban is a’’latin nyelv divatozott a’ múlt század végén: József császár ugyan egy élő nép nyelvével váltotta fel ama’ holt nyelvet: de holta után e’ részben is, kivált nálunk, méltó visszahatás támadott, ’s fölébredt a’ nemzetiség érzete honunkban is. Félszázad óta küzdenek a’ classicus latin nyelvet pártolók a1 nemzetiség barátival; de most már annyira kifejlődött a’ dolog, hogy a latin nyelvtől búcsút kell venni, ’s helyébe más élő nyelvet kell emelni. És kérdem : ha a’latin nyelvet kiküszöböltük , mellyik nyelv igényelhet hivatalos polczot e’ hazában? Azt tartom: nem más, mint az, melly e’ hazát alapította, melly e hazának nevet adott, trónt alkotott, alkotmányt szerzett, és azt 8 századok alatt megőrizni tudta; ’s igy bizonyosan más nyelv hi­vatalos polczot e' hazában nem igényelhet, mint a magyar; hivatalos viszonyokban egyéb nyelvet nem hasz­nálhatunk, mint a’ magyar nyelvet, melly nem csak a’többségnek, hanem egyszersmind a’civilisáltabh résznek nyelve, — igenis , nyelve azoknak , kik alkotmányos törvényeink szerint részt vesznek a törvényhozásban. Midőn tehát egy általános törvényt kívánunk alkotni, mellyben kimondassák, hogy a’ magyar nemzet nyelve emeltetik a’ latin helyébe, mint közéletbeli hivatalos nyelv: akkor kívánom, hogy e1 tekintetben kivételek tétessenek; mert azok által annál inkább megerősödik az általános törvény. Először is figyelmem esik Hor­vátországra és azon viszonyokra, mellyek a kapcsolt tartományok és az anyaország közt vannak. Küldőim nem akarnak senkit a' házi életben szorítani arra, hogy más nyelvvel éljen, mint a' mellyet ősatyjától ta­nult : de midőn küldőim egy részről a’ privát életben méltányolják s megengedik bármilly nyelv használá­sát, más részről igénye ik, ’s pedig méltán, hogy a’nemzeti közéletben mindenki tartozzék magát azon nyelvhez alkalmazni, melly hivatalos és diplomaticus állásban létezik. Hisz hazánk e föld kerekségén nem egyedüli ország, hol több nemzetiségek léteznek; tekintsük Európának majdnem minden statusait, nézzük Nagybritanniát, Francziaországot: valljon nem mindenütt több nyelv és nemzetiségek léteznek e a’házi körökben? — de azért például Irlandnak követei az angol parliamentben nem beszélnek máskép , mint angolul; az elszászi, ha pair vagy prókátor lesz, nem használja e a' franczia nyelvet? és a’ tegnap neve­zett vallonok nem beszélnek e a" brüsseli kamarákban francziául ? — és mit kívánunk Horvátországtól ? — semmi mást, mint: hogy, ha hivatalokban, nyilvános tanácskozásokban részt vesznek, a'magyar nyelvet sajátukká tegyék. — Az első kivételek közé sorolnám tehát Horvátországot, megmondván: hogy az ő há­zi viszonyaiban maradjon meg azon nyelv, melly eddig divatozott, egyedül a' hivatalos illetőségekben az anyaországgal a' magyar nyelvet tartozzék elfogadni.—A- kivételek második sorában figyelmet gerjesztenek azon 3 vármegyék, mellyek a' múlt országgyűlés alkalmával a’ magyar megyék közé soroztattak, mellyek­­re nézve kivételt tenni azért nem akarnak a' t. KK. és RR, nehogy azon kivívott igazság veszélyeztessék. Megvallom, hogy ép azon megyék követeinek felszólalása, kik magokat Horvátország iránt is kivétel alá nem sorolják, bizonyítja azt, hogy ha most újabb kivételt tennénk, nem gyengítenök, sőt inkább megerö­­sitnők a' múlt országgyűlésen kivívott dolgot, ezen axioma szerint: „exceptio firmat legem in casibus non exceptis-; valamint az által, ha a‘ magyar megyékre a' törvényben kivétel tétetik, mint például némelly felsőmagyarországi megyék lengyel sóval élhetnek, — senki sem következtetheti azt, hogy azon megyék Magyarországhoz nem tartoznának; és igy meglátjuk, hogy ha azon három megyékben néhány évi idő en­gedtetik az elkészülésre, a' magyar nyelv behozatalára, az által gyengítetni nem fog azon kötelék, mi­nélfogva azon 3 vármegye Magyarországnak megyéi közé tartozzék. De parancsolja ezt a’ politica is; ki azon megyéket ismeri, tudja: mikép ott is léteznek pártok, mikép ott is vannak illyr mozgalmak , egyik­ben túlnyomó, másikban súlyegyent tartó, a’harmadikban gyenge fontosságú; és vegyük figyelembe itt kü­lönösen azt: hogy azok, kik Magyarországhoz szítnak, többnyire hivatalban vannak, és az anyanyelvet nem tudják, és kérdem: nem volna e ez kedvező ürügy az illyr párthoz szításra? melly meggy engithet né a'magyar pártot! Egészen más az, mit Bihar megye tisztelt követe e’ részben a’ tót ajkú magyar megyékről mon­dott , mert azok már régen készültek , és legalább azon rész, melly alkotmányos szabadalmánál fogva a’ közgyűlésekben részt vesz, meglehetősen érti a’ magyar nyelvet , és ott nem nehéz találni egyéneket, kik a jegyzököny\et magyar nyelven szerkeszthetik; de Pozsega és Yerőcze megyékben ritkán lehet találni mae\ar nyehet értő egyéneket; Szeréin megye ugyan e’ tekintetben sokkal szerencsésebb: de mégis ele­gendő egyénekkel e részben ellátva nincs; — 's igy czélszerúnek találnám , hogy azon megyékre nézve 5 vagy 3 év engedtessék, mellyek alatt a' magyar nyelvet sajátukká tehessék. — Horvátországra nézve azon kikötést, miszerint 10 é\ engedtetik horvátországi hivatalnokoknak, szükségtelennek tartom ; ez az első általános czikkben ki 'an már mondva, t. i. hogy minden olly nyilvános hivatalnokoknak, kik akár a’ magyarhoni kormányszékkel, akár egyéb magyarországi törvényhatóságokkal érintkezésbe jőnek , a’ ma­tt

Next

/
Thumbnails
Contents