1843-1844 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 221. ülés
11 221. Ülés. írásai. September 13-án 1844. 266-dik SZÁM ALAT T. Válaszizenete a’ mélt. Főrendeknek a’ jobbágyok állal gyakorlandó só-árulás tárgáyban. A’ nélkül, hogy ö cs. kir. Föherczegsége és a’ m. Főrendek ezen, a’ múlt országgyűlésen kimeritólecr tárgyalt kérdésnek újabb vitatásába bocsálkoznának, egyedül azt jegyzik meg, bogy az 1729: 5-ik t. ez. világos rendelete szerint a sónak királyi rakhelyekben, és héti ’s országos vásárokon kívüli árúlhatását egyedül a’ földes uraknak és községeknek, nem pedig az egyes jobbágyoknak is engedtetvén meg, minthogy az 1840 évi 7 t czikkelynél fonva a’ jobbágy ott hol akár boltnyitás mellett, akár a’ nélkül a’ sóvali kereskedést gyakorlatában volt, abban továbbá is meghagyalik: — a' in. Főrendek annak, miért kelljen ezen legújabban alkotott törvényt most ismét változtatni és tovább terjeszteni, elegendő okát nem látják, ’s ugyan azért a’ t. Karok és Rendeket bizodalmasan felszólítják, hogy ebbeli javaslatuktól elállani szíveskedjenek. 267-dik SZÁM ALATT. Felirás a harminczadnak az országgyűlésen leendő meghatározása iránt. Felséges Császár, és Apostoli Király, legkegyelmesebb Urunk! Hazánknak hátramaradását mind azokban, mik az anyagi jólétre tartoznak, mélyen érezzük;— érezzük a’közelszegényedés szomorú következéseit, melly elterjed a’ népnek minden osztályai között, ’s a’ nemzetet mind anyagi mind szellemi erejének és tehetségeinek azon végromlásával fenyegeti, melly attól a’ történet bizonysága szerint, mindenkor ’s mindenütt elválhatlan volt. Nem tagadhatjuk ugyan, hogy hazánk jelen állapotának okai nagy részben honi törvényeink hiányaiban keresendők, ’s hogy a’ mint különbözők az okok, mellyeknek következésében hazánk jelen állására lesülyedett, úgy midőn azon eszközökről van szó, mellyek által az ország súlyos bajain segitessék, egyoldalú intézkedések, — mellyek által a’széláradott veszélynek csak egy vagy más forrása fojlalnék el — magokba véve czélra vezetők nem lehetnek, hanem feli kell keresni a bajnak minden forrásait, ’s a’ mennyiben ezen eredetüket polgári törvényeinknek, őseinktől reánk háramlóit, és igy más századok ’s nemzedékek, a’ mieinktől egészlen különböző körülményeiknek szempontjából alkotott rendszeréből veszik, magokat törvényeinket javítani, ’s a’ kór megváltozott körülményeihez alkalmazni kell: ’s e’ nagy munkát a’ törvényhozás legfontosabb, ’s legsürgösb teendői közé sorozzuk. Mind a’ mellett azonban, hogy anyagi jólétünknek az imént említett forrásokból eredő súlyos akadályait ismerjük: kénytelenek vagyunk mégis őszintén kijelenteni, miszerint hazánk jelen szomorú állapotának legfőbb okát abban találjuk: hogy Felséged austriai örökös tartományainak érdekei kormányunkra, nemzet közgazdasági tekintetben, hazánk saját érdekei felelt századok óla túlnyomó befolyást gyakorlónak; legfőbb okát azon igazságtalan vámrendszerben találjuk, melly hazánk irányában felállítatott, ’s a’ mint annak általános elszegényedését okozta, úgy folyvást lebilincselve tartja a’ nemzet erejét, mellyel e’ nyomasztó állapotból kibontakozhatnék. Felséged dicső emlékű Elei ez országbani uralkodásuk kezdetén, hazánk ’s az austriai örökös tartományok között egy ideig teljes kereskedési szabadság és viszonyosság létezett; csak hamar azonban törvény ellen elvonattak a’ magyar királyi kincstár hatalma alól, ’s az austriai kincstár alá rendelteitek a’ harminczadnak törvényhozás utján kívüli önkényes változtatása megkezdetett, a’ vámok ’s kereskedés kormányzása iránt hazánk országgyűlésein megállapított törvényhozási intézkedéseknek királyi jóváhagyása az austriai örökös tartományok Rendéivel folytatandó értekezéseknek eredményétől függeszletett fel; de azon örökös tartományokban a vámok Magyarország Rendéinek meghallgatása nélkül állandóan felebbemeltettek, sőt még Felséged dicső emlékezetű Eleinek uralkodása alá nem tartozó kültartományokkal folytatott kereskedésünk is az említett örökös tartományok érdekében letlleg megszorittalolt; a’miként mind ezek az 1553: 19, 1554: 11, 1622: 24, 1547: 34, 1548: 52,1553. 18, 1622: 47, 1647: 90, — 1568: 15, 1659: 59, 1723: 19, — 1625: 32, 1659: 62, 1630: 19, 1715: 117. ’s több számos törvényczikkelyekből nyilván kitetszenek. Törvényeink sérelme, hazánk ’s az austriai örökös tartományok közötti kereskedési kölcsönös viszony osságnak ezen megszavarása ellen, az ország Rendei — a’ mint ezt magok is az imént említett törvényczikkelyek tanú sitják — századokon keresztül folyvást felszólaltak, a’harminczadok kormányát s jövedelmeit a magyar királyi kincstár alá rendeltetni, a’ harminczadot régi szokás 's törvények állal meghatározott mennyiségben szedetni halá rozák, a’ magyar árúknak a’ szomszéd örökös tartományokkal bevitele s ottani megvámollatása iránt azon tartó mányok Rendéivel egyezkedéseket tétetni kívántak, a’ harminczadnak az idő körülményeihez képesti megi0azita sával, ’s az egész országra nézve egyenlően leendő megállapításával országos küldöttségeket bizlak meg, nyers terményeiknek az austriai örökös tartományok határán kívüli külföldre leendő szabad kivitelét szorga máz ták, sőt a’ hazai müipamak azon időbeni egyetlen nevezetesebb ágát, a’ vasterményzést, már 17^ ' eszlen 0 ®“ is, az akkori 121. törvényezikk tanúsága szerint, idegen vasárúk behozatalának tilalma ullal v e aa v kívánták. 0 *
