1843-1844 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 191. ülés
191. Ülés. írásai. Augustus 5-én 1844. 23 azokra nésve a’ magányrendszer’ elvei szerint építés kötelezöleg mondassék ki. De itt viszont teljességgel nem járulhatnak a mélt. Főrendek által nyilvánított azon megszorításhoz, minek folytában ezen törvényhatósági börtönökben újabb törvényes intézkedésig a magányrendszer’ szabályai ne alkalmaztassanak, sőt a’ KK. és RR. azt ezekben is szinte kívánják alkalmazni, mert azt hiszik: hogy a’ melly törvényhozás magányrendszerü börtönök’ fölépítésére kötelezi a’ törvényhatóságokat, az már a’ rendszert magát sem tekintheti olly veszélyes eszköznek, mellynek használata meg nem engedhetnék; mert azt hiszik, hogy az vagy a’ kerületi börtönben sem, vagy a’ törvényhatóságaikban is alkalmaztathat káros következmények nélkül; mert azt hiszik, hogy ha volna benne Veszedelem, az inkább eltartóztalhalna a’ rendszernek a’ kerületi börtönökbeni alkalmazásától, mellyekben hosszabb időre Ítélt rabok őriztetnek, semmint attól, hogy a’ törvényhatóságbeliekre ne alkalmaztassák, mint a’ mellyekben rövidebb időre elzárt rabok és sok vádlottak vannak, melly utóbbiakra nézve örökre az elkülönözés lesz az elzárásnak mind igazságos mind czélszerü módja. De különben is a’ rendszer’ elvében a’ mélt. Főrendek magok sem kételkednek, hanem csak annak mikint alkalmazása iránt táplálnak aggodalmat, már pedig az alkalmazás az épitésmód által legnagyobb részben ki van fejezve, ’s annyira meghatározva , hogy azon aggodalom eloszlása előtt vagy nem lehetne építeni, vagy ha az épület már fölállittaték, a’ rendszer alkalmazását elhalasztani nincsen semmi ok. És az illyen terjedt tapasztalás, melly mennél több helyeken gyüjtetik annál biztosabb, épen a' börtönjavitás érdekében kívánatos, hogy midőn egyrészről törvényhatóságaikban a’ nemzet a’ javítások folytatására ösztönöztetik, másrészről szaporodjanak a’ különbféle adatok is, mikből az újabb törvényhozás intézkedéseinek során tovább haladhasson. Ezek szerint tehát a’ t. KK. és RR. a’ magányrendszernek alkalmazását kívánják a’ törvényhatósági uj börtönökben is, különben e’ nélkül az építkezés olly tékozlása lenne a’ költségnek, időnek és a’ tapasztalás gyűjtésre ajánlkozó alkalomnak, mellyet nem lehetne összegyeztelni azon takarékossággal, mellyre hazánknak mind költség, idő, mind alkalom tekintetében szüksége van. Hogy pedig annak rtieghatározása, uj börfönépitésre hol van szükség, ne függjön egészen a’ törvényhatóságok’ önkényétől, e’ kötelességet a’ KK. és RR. jónak vélnék határozott számmal kifejezni, azt mondván ki törvényben, hogy a’ hol a’ meglevő fogházaknak az alább közlendő átmeneti rendezéshezi alkalmazása %-edét meghaladja azon költségnek, melly ugyan annak magányrendszeritésére megkivántatnék, olt az uj börtön építésének szüksége a’ törvényhatóságra nézve előállt. Ez ollyan arány, melly mind attól megőrzi a’ törvényhatóságokat, hogy ideiglenes, és igy tökéletlen javításra sokat ne költsenek, mind pedig a’ mélt. Főrendeknek azon aggodalmát is eloszlathatja, hogy egy, véleményük szerint, még a’ tapasztalás próbaköve alatt lévő rendszerre tetemes pénzerö ne fordiltassék, — ’s eloszlathatja annyival inkább, mivel bizonyos, hogy a’javitórendszerek bár mint módosuljanak is részleteikben, azoknak lényegét és alapját mindig a’ rabok elkülönzése teendi, és igy az építendő egyes kamarák örökre szükségesek és nélkülözhetlenek lesznek. Mi a’ második kérdést illeti, mi szerint a’ magányrendszer általános behozataláig egy ideiglenes rendezés határoztatnék el, múlt alkalommal ez eszméhez a’KK. és RR.azértnemjárulhatnak, merta’ magány rendszernek általános éskötelezö behozatalátbár az a’dolgok’természete szerint a’ kivitelben némiegymásutáni képezendett volna, mostan kívánták kijelenteni; azonban, miután az eddigiek szerint csak 4 kerületi börtön fogfőlépitelni, miután fogházaiknak magányrendszerüitésére a’ törvényhatóságok csak bizonyos föltétel alatt köteleztetnek, és e’rendszer általános behozatalának kimondása későbbi törvényhozásra halasztatik el: a’KK. és RR. annyival készebbek a’ nein magányrendszerü fogházak’ ideiglenes rendezéséhez hozzájárulni, minnél inkább fájdalommal érzik eltávolodását azon időnek, mellyben a’ magányrendszer közönségessé válandik, és minnél inkább olly irtózatos állapotban szemlélik a’ hozai tömlöczöket, miilyenben azt az élet ’s vagyonbiztosság’ és a’ nemzeti becsület’ veszélyeztetése nélkül tovább hagyni lehetetlen. Mi egyébiránt az 1827—ki országos válaszmánynak a’ mélt. Főrendektől áltvizsgált javaslatát illeti, benne vannak ugyan némelly jó elvek és czélszerü intézkedések, ’s azokat a’ KK. és RR. belőle ált is vették; minthogy azonban közülök határozatlan igen sok, minthogy az újabb körülményeknek nem felelnekmeg teljesen, minthogy szükséges azegész áltmenet rendezésnek olly alakba öntetnie, hogy az a’jelen büntetőtörvény köny vbe beillesztethessék: a’ KK. és RR. alább közük egy átmeneti rendszer’ törvényjavaslatát, melly a’ III—ik Részhez, mint annak II. osztálya volna csatolandó. Végre, a’ harmadik kérdés a’ büntetések’ arányosítása, mellyhez képest a’mélt. Főrendek azért kívánták hogy az I. Részben a’ magányrendszer’ alapján megszabott fogságbüntetésnek uj aránymértéke is halároztatnék meg, hogy e’ szerint az a’ nem magányrendszerü fogházakban is alkalmaztathassák, de a’ mellyet a KK. és RR. előbbi üzenetükben azért nem fogadtak el, mert a’magányrendszert általánosan és folyton behozantónak vélték, mert ideiglenes rendszert nem tartván szükségesnek a’ jelenlegi fogházlegyelem törvényhatóságonkint sokkal változóbb, semhogy azt büntelésbeli egyenlő ’s igazságos meghosszabbítás’ alapjául lehetne fölvenni; miután azonban a’ magányrendszer’ általános behozatala későbbi törvényhozásra halasztatott, miután ez elhalasztásnak természetes következményeképen jelen meg egy áltmeneti rendszer’ alkalmazása valamennyi nem magányrendszerü fogházakra nézve, miután továbbá ez a’ magányrendszer’ irányában az arányosításnak bizonyos s egyenlő alapot nyújt, az arányosítást, „elvben“, a’ KK. és RR. hasonlóan elfogadják, miután véleményük szerint is a fogságnak a szerint kell hosszabbnak vagy rövidebbnek lennie, a’ mint enyhébb vagy szigorúbb a’ benne uralkodó fegyelem. De egyszersmind kénytelenek a’ KK. és RR. azt is kijelenteni, hogy bár az arányosításhoz elvben, hozzá járulnak is, miután azonban a’ fogságévek’ eddigi meghatározása egyoldalról az általok megállapított összes büntetésne meknek, másoldalról az alábbi áltmeneti rendszernek a’ mélt. Förendektőli elfogadása által föltélelezlelik, mi0 ezeknek elfogadása felöl a’ mélt. Főrendek részéről nem értesiltetnek, azaz mig az iránt a két tábla közit egyez ség nincs mik az arányosítás’ alapjai, addig az arányosilandónak meghatározásába nem bocsátkozhatnak. Nem e
