1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
Kivonatja az 1840 évi 3-ik törvény czikben nevezett országos Választmány, és Hadikormány részérűl kiküldött tagok által, a' Magyarországban levő katonai lak, 's egyéb szükségek fedezésére szolgáló, és az e' czélra forditható épületek, úgy szinte a' laktanyák építésére kijelelt telkek eránt az illető törvényhatóságok közbejövetelével helyszinén szerkezett öszveirásnak
15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. 487 másokra nem helyheztetvén, egyes megyék, vagy városok szerfeletti tcrheltetésének kármentesítése fejében nemű pótlást kiszerezni lehet. Hlyen ritka vala békesség idejében a’ például felhozott, ’s a’ Helytartótanács utján mint elviselhetetlen méltán panaszlott eset, midőn 1810 és 1811 —ik évben a’ bevégzett háború után az országba 14 lovasezreden kivid a’ Komáromi vár építése, és erősítése végett a' várakba és praesidialis városokba szállásolandó gyalog ezredeken felül Komárom, Fejér 's Győr szomszéd megyékbe a’ többi törvényhatóságoknak részesülése nélkül a' síkra 26 gyalog század rendeltetett. Hlyen vala legközelebb, midőn az utolsó újoncz—állitást a' törvényhez képest időre kiállítani; azonban a’ zordon tél közepette a’ külországban tanyázó ezredekhez szállitani veszteglés nélkül nem lehetvén egy ideig megyékben, és városokban csoportozni, ’s ezen teher pótlását eszközölni kellett. Mi végre a’ fent előhozott 3-dik a’ tisztelt Választmány által pedig 2-dik szám alatt előbocsátott pontot érdekli, — hol a' salgamum megváltásával a’ szállásolás terhének megváltása is következtetik — ez cránt nem lehet elmellőzni — hogy egy részről ezen credetikép deák nevezetnek tulajdon értelme a’ régieknél szokott bérakott gyümölcsök, és főzelékek nemét jelentette — ’s már a’ római katonai szabályokban emlittetik honnan elszármazván, többny ire változó értelemben vétetett a’ serviccel vagy is szállás kényelmeivel, és szükségeivel, nem is csuda hogy a’ mind felhozatik, az 1723-i országgyűlés kívánta: „ut in ordine etiam ad salgamum in claris esse possint az állitván: hogy nomine ejusdem salgami, seu service, non aliud guam hospitium, stratum seu lectum, ignem, communemgue cum hospite luminis usum inteiligantu azonban ámbátor afcon gyakran érintett 1723-ki 1 o—ik Májusi királyi válasz, ’s abból később eredt azon évi regulamentum nem ugyan 5-dik, banem 2-dik, pontja azt említi „caeterum salgamo seu service officialis guidem tectum et focum, seu habitationem“ mégis az 5-dik már fent elsorozotl pontban egyenesen rendeli „lignum, seu ignis una cum lumine, et sale sit militi inferioris classis superius expresse communis usus cum hospite, gui eidem etiam stratum seu lectum subministrare debet“ ’s a’ t. — Valamint hogy azóta most is divatozó, 's törvényesnek ezen tisztelt Választmány által minden tekintetben elfogadott 1751-ki regulamentum is a’ 2-dik szakaszban a’ salgamumot, vulgo servicének kereszteli — épen azon felhívott 8-dik pont végén pedig nyilván kimondja: „guod si verő plures milites in una domo civica collocati essent, siegue in societate victitare possent, ipsis ex parte legionum provideretur, et quaecunque ab hospite praeter gratis competens tectum desumeretur forensi pretio solvi deberet“ etc. mi egy részről oda mutat: hogv a’ katonát ingyen szállás mindenesetre illeti — másrészről hogy akkor j árán da na a’ piaczi áru megtérítése a’ servicének, ha a’ társas szállásolási élelmezés eránt az ezred gondoskodnék. Mi pedig ugyan ezen pontban azon esetre rovatik: hogy ha a' városokban a’ laktanyák hiánya miatt az őrkatonák egyenkint a’ polgárokhoz szállíttatnak, és közös salgamummal élnek — ezen teher fejenkint egy krajczárral pótoltassék — ez csak azon illetőségekre magyaráztatik, mellyek a’ szabad szállás gratis competens tectum mellett egyébkint a' síkon adatnak — különben mikép érthetné ugyan azon 2-dik szakasz 7-dik pontja ama rendelést, hogy az ideiglen eltávozó katona a’ gazdájától a’ salgamumot sem természetben, sem váltságban nem követelheti — ha a’salgamum alatt a’ szállás is foglaltatnék. —Ezeken felül miután a’tisztek szállásának illetősége is a’ síkon hajdantól mostanig is divatozott, ’s annak megváltása jelenleg sem állittathatik, ezen állandó szokás szintúgy mutat a’ közlegények hasonló sorsára. Továbbá az, hogy nem ugyan 1750-ben, hanem 1758-ban Győr, és Komárom városok, ’s illetőleg megyéknek a’ királyi Helytartótanács utján a’ külvárosokba, és szomszéd falukba beszállásolt csapatért, salgamalis krajezár legfelsőbb rendelés mellett pótoltatott, onnan eredhetett, hogy az illető irományok világos tartalma szerint azon katonaság külső országi, ugyanis a’ Lengyel királyi, és Szász választó fejedelemség ezrede vala. —Végre 1780-ban méltán felszólalt a’ kir. Ilelytatótanács az 5 gyalog ezrednek akkori beszállítása iránt azon kérelemmel : hogy helye a’ gyalogságnak a’ várakban lévén, tétessék rendelés az ott pusztult kaszármáknak kiigazítása, vagy szaporítása iránt; mert emlékezni kell: hogy szinte akkor volt már b. e. Jósef császár alatt czélba véve a’ fentebb mondottak szerint a’ már részint veszendő váraknak felhagyása, mi közelebb 1782-ben következett. Ezeknél fogva meg nem gyzőződnek az alólirtak azon fentebb érintett állításról, hogy legalább a’ mostan az országban még fenálló hét várak czélszerü használásán túl — vagy egyéb szükség esetében az ország belső- és külső védelmére szintúgy rendelt, ’s 12 magyar ezeredből álló gyalog katonaságnak ide nem értvén a’ különösen szerkezett nem ezredi testületeket, mellyekre nézve a’ Helytartótanács is gyakran óvakodva felszólalt, síkoni elszállásolásával a’ megyék, ’s kir. városok, és szabad kerületek nem tartoznának, sőt inkább a’ különös katonai laktanyák építése, 's a’ katonaság ekképi beszállásolásának czélba vett esetére szükségesnek tartják a’ várakba nem férő gyalogság ingyen elszállásolása iránt is ez alkalommal hasonló módon gondoskodni, kivált miután az ország meg egyezésével alkotott, 's elfogadott, már is csak nem százados gyakorlattal erősített, ’s ugyan ezen tisztelt országos Választmány által is ollyannak elismert, ’s kalauzúl vett 17o 1 —ki regulamentumnak 1-ső az elszállásolásról szóló szakasz tartalma — az országba időről időre rendelt katonai mennyiségre nézve a’ lovasság, és gyalogság között semmi külömbséget sem jelent. Költ Budán Martius 10-én 1843. Gróf Keglevich Gábor, m. k. Méreg Sándor, m. k. 124*
