1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve
15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. mind az, a’ ki három napi munka értékével felérő adót fizetett, választói jogot gyakorlott — szolgáltak leginkább eszközöl későbben az absolut hatalom megállapítására, szilárdítására. Felhozatott, miszerint köztudomásra van, hogy Angolhonban, hol szinte igen csekély vagyon kívántatik a’ választói képességre, mai napig is a’ szegényebb sorsú választók ezerenkint a’ tehetősebb főid- és gyárbirtokosok zsóldjában állanak; és hogy messzebb nem menve hazánkban is a’ napontai szomorú tapasztalás bizonyítja, mennyire eszközül használtatnak megyei választásoknál a’ szegényebb sorsú nemesek. Mind ezekből azt következtették ezen választmányi tagok, hogy most midőn a’ választó testületeket tárgyazó új törvények alkotásáról van szó, azok úgy alkottassanak, hogy a’ választók jövendőre a’ lehetőségig ön állásúak és a’ hazához érdeköknél fogva kötve legyenek, mi leginkább úgy elérhető, ha azok szükségképen vagyonosok leendnek. Nem fogadván tehát el a’ n. m. o. Választmány ezen tagjai a’ mások által pártolt kétfokú választási rendszert; az alválasztmánvi azon javallat mellett, melly szerint minden városban a’ legtöbbet adózók bizonyos zárt számmal képeznék a’ választók testületét, — nyilatkoztak. És nem látták, hogy ezen javallatnál fogva csak a’ gazdagok gyakorolnák a’ választói jogokat és hogy szerinte az úgy nevezett pénz-aristocratia állíttatnék fel, mint a’ más véleményen lévők ellenvetctték; mert az által, hogy a’ képviseleti tagoknak nagyobb száma határoztatott minden városban, az adó mennyiség — melly arra, hogy valaki választó lehessen megkivántatik — olly mérsékelt lesz, miszerint nem egyedül a’ gazdagok, hanem a’ vagyonosok közül azok is, kik a’ gazdagságtól távol állanak, nagy részben választói képességgel birandnak. így példáúl Pesten — hol 1200 képviseleti tag javaltatik — felvéve az adózók mostani számát, ezek közül minden nyolezadik vagy legfelebb minden 12-ik képviseleti tag leendne, mi világosan megmutatja mennyire nem áll azon ellenvetés, mintha az alválasztmányi javallat szerint választók csak a’ gazdagok, vagy csak nagyobb részben is azok lehetnének, sőt inkább az ellenkezőtől lehetne ezen választmány, tagok véleménye szerint tartani, hogy tudniillik több városokban a’ képviseleti tagok tetemes számánál ollyanok fognak jönni a’ képviseleti testületbe, kik szegényebbek lesznek mint sem hogy elég biztosítékot nyújtanának azon jogok gyakorlatára, mellyekkel a’ képviseleti testületek tagjai felruházva lesznek. — A’ mi a' nemzetiséget illeti, mellyet nehányan a’ legtöbbet adózók képviselősége által veszélyeztetve látnak, megjegyeztetett mikép a’ kettős fokú választási javalat által, — melly szerint sokkal nagyobb számú választók volnának, és ezek többsége az alsóbb osztályokból kerülne, tekintve hogy városaink nagyobb részében idegen ajkú a' népesség — a’ nemzetiség még inkább veszélveztetve lehetne, egyébiránt többen úgy vélekedtek, hogy a’ nemzetiségre akkor kell különös ügyelettel lenni, midőn ezen képviselői testületekre, melly jelenleg a’ büntető bíróság választására alakittatik, majd egyéb beligazgatási ügvek is fognak bízattatni, mi nem a’ jelen országos kiküldöttség feladása. Végre mi a’ n. m. orsz. Választmány ezen tagjait inkább a’ választmányi javallatnak elfogadására bírta, azon fő tekintet volt, miszerint a’ választási alapokat szélesíteni mindig lehet, ha azt a’ törvényhozás czélszerünek látandja, de ha egvszer a’ választási rendszer a’ kellő határokon túl terjesztett, azt megszorítani annyit tenne, mint a’ nép egy részét gyakorlott jogaitól megfosztani, mi mindig a’ legmerészebb kísérletek közé tartózand. 251 (63— «4) Lefolyván ezen tárgy feletti tanácskozások, a’ többség abban állapodott meg, hogy az alválasztmányi javallathoz képest, szabad királyi városokban a' képviseleti testület a’ legtöbbet adózók képezzék. Azok, kik a’ kettős választás elve mellett az alválasztmányi javallat ellen nyilatkozván kevesebbségben maradtak, fentarták nézeteiknek külön véleményben leendő bővebb kifejtését. Egyesek, kik miután a’ városok nem csak a’ fekvő birtoknak, hanem különösen a’ szorgalomnak is képviselői, legalább a’ ezéhmestereket kívánták a’ választók sorában látni, mások a’ helybeli lelkészeknek és tanítóknak is akartak szavazatot adatni; többen azonban meglővén egy bizonyos adó mennyiség határozva arra, hogy valaki képviseleti tag lehessen, nem látták mért történjék ezen általános szabály alól kivétel akár azokra, kik itt előadattak, akár pedig azokra, kik az alválasztmányi munkálat 28 szakaszában elő soroltatnak. Ha a’ vagyontalanban nincs biztosíték, mert vagyonbeli érdekénél fogva nincs a’ közrend fenállásához kötve, mert annak felforgatásával csak nyerhet, és nem veszthet: akkor az úgy nevezett capacitásoknál annál kévesbé nélkülözhető a’ vagyonosság, mivel ezek kifejlett elmebeli tehetségeknél fogva ha akarnak inkább árthatnak, mint a’ vagyon nélküli, mivcletlenck. Ila a’ Status czélja szükségessé tesz megszorításokat, legyenek azok általánosok , úgy könnyebben el is viselhetők, de egyes cathegoriák kiváltságosítása által az egyenlőség elve szükségképen sérülne. Ezekhez képest a’ többség sem az itt, sem a’ 28. §-ban elősoroltaknak választási jogot kivételképen adni nem kivání. Altaltérvén most a’ n. m. orsz. Választmány azon kérdés megfejtésére: mennyi számból álljon inindenik városban a’ képviselő testület? — az Alválasztmány által mindenik város részére megállapított számban megnyugodott, egy részről tudva lévén előtte, hogy az alválasztmány statisticai adatok nyomán jeleié ki a’ mérséklett censust leghívebben pótló számot, ’s más részről nem tagadhatván azt, hogy a’ számnak szerfeletti megszorítása szükségképen csak a’ gazdagok, s nem általában a’ vagyonosok kezére jutattná a’ városi ügyeknek kezelését, minek eszközléséhez nem czélja a’ n. m. orsz. Választmánynak járulni. Voltak ugyan, kik azon tekintetnél fogva, hogy a’ képviselő testület, kivált ha kevés tagokból áll, veszély nélkül nem lehet állandó, mert így a’ nepotismus az új testületben is azonképen fogja magát befészkelni, mint az a’ mostani úgy nevezett electa communitásnál szemlélhető; javaslatba hozták, miszerint minden 3-dik évben a’ képviselő testületnek */4 része kilépjen, 's helyébe a’ képviselő testület tagjai után legtöbbet adózók léptessenek: de ezen indítvány, 63 *
