1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve
lő. Ülés írásai. Julius ő-én 1848. a’ kettő ellen tübb okok adattak elő; jelesen, hogy a’ perbelbgattást ne a’ közgyűlés Ítélje cl, felhozatott, mikép a' közgyűlésben a' vád és védelem támogatására előadott okok könnyen ollyanok által mérlegeztcthetnének, kik azok nyomosságáróli ítélésre kevesebb képességgel bírnak, vagy kik pártérdekből valakinek perbefogattását vagy nem fogattását sürgethetnék ’s a’ kérdést talán nem annyira okok, mint számok által cldönlhetnék; — a* törvényszékre nézve pedig azon észrevétel fordul elő, hogy azon itélőszék, mclly a’ perbefogattást elrendeli, a’ tárgy érdemére többé nem egészen elfogulatlanul hozhatna Ítéletet: mclly okoknál fogva a’ n. m. országos Választmány az Alválasztmánynak adandó oll\ utasításban állapodott meg, miszerint a’ perbefogattás elitélése sem a’ közgyűlésre, sem pedig olly törvényszékre, melly a’ tárgy érdeméről Ítélni fog, ne bizattassék. A’ n. m. országos Választmány azon tagjai, kik az esküdtszékek mellett nyilatkoztak, a’ perbefogattás kérdését nagy esküdtszék (grand jury) által akarták elitéltetni, annak miképeni elrendezését külön véleményükben előadandók. A’ 15-ik pontban foglalt azon kérdés: ,,ha van-e helye a' felebbvitclnek a' perbefogattás ügyében?” olly szoros összefüggésben lévén a’ H-dik pont alattival, hogy annak megoldása és tárgyalása előtt erre nézve sem lehetne szabatos határozatot hozni: ennél fogva ezen pont iránt adandó javaslat is a’ részletes kidolgozásban eljáró Alválasztmánvra bizatik. A’ 16-dik pontra nézve: minő esetekben tagadtathatik meg a’ vádlottnak a’ szabadláboni védelem? ezen esetek kijelölése az Alválasztmánynak kötelességévé tétetett. A’ 17-ikre nézve: van-e a’ vádlottra nézve kezességnek helye? határoztatott: hogy van; azon körülmények es esetek elősorozása, mellyekben a’ kezességnek helye nem lehetne, a’ részletek kidolgozására utasittatván. A' 18-ik pontot illetőleg: „vádló rendszer fogadtassék-c cl, vagy faggató?” egyértemüleg nyilatkozott a’ n. m. országos Választmány, hogy vádló és pedig nem magános, hanem közvádolóval fogadtassák el. A’ 19-ik és 20—ik pontok mint az esküdtszékeket tárgyazók már felebb elhatároztattak. 225 (2<i—27) Yli-ik ülés December 21-ik napján 1841-ik esztendőben. a' megnevezettek jelenlétében. A’ 21-dik pontra nézve: „ha más biróság kivántatnék, választott légyen-e, vagy kinevezett?” miután a’ választási elem alkotmányunk intézetein annyira átszövődik, hogy ez rendszerünk egyik lényeges részének tekinthető, elvül kimondatott: hogy a’ biró-választás elemül fog használtatni a’ büntető igazság kiszolgáltatásánál, — milly mértékben, ’s milly alakban -— a’ részletek közé tartozván. A’ 22-dik pontra: „ha illy biróság ítél, elválasztatik-e a’ tény kérdése a’ törvény 'alkalmazásától?” a’ tény kérdésnek a’ törvény alkalmazásátóli elválasztása, és külön egyénekre való bizatása az esküdtszékek kérdésénél előadott okoknál fogva el nem fogadtatott. A’ 23-dik pontra: „nyilvános légyen-e a’ perbeli eljárás vagy nem?” Ezen pont feletti tanácskozás közben előadatott ugyan némellyek által, hogy tökéletes nyilvánosság, ollyan, miszerint személy különbség nélkül míveltek, ’s míveletlenek egyaránt a’ perbeli eljárás alatt jelen lehessenek, talán azért nem volna megállapítandó, — mert igy az eljárás a’ néptömegre nézve csak mulatságul szolgálhat, sőt az mind azért, hogy folyamatja alatt a’ bűntett iránt könnyen részvét gerjeszthető, mind azért, hogy az elkövetett bűn részletesen tárgyaltatik: még vétek iskolájává fajulhatna; de tekintetbe vétetvén más részről, hogy a’ mívelt, ’s míveletlenek között határvonalt húzni szinte lehetetlen, ’s hogy ha lesznek is egyes elvetemedettek, kik a’ perbeli eljárásból tanúságot merítenének, a’ nagyobb szám látván a’ polgári szabadság feletti őrködést — ’s a’ bűnnek megfenyitését, erkölcsileg javulni fog e’ látvány által; hogy továbbá a’ nyilvánosság az igazság hű kiszolgáltatásának némi biztosítéka gyanánt is tekintethető, tapasztalhatván kiki, milly próbákon alapul a’ vádlottnak felmentése — vagy elmarasztalása: de tagadhatatlan lévén még az is, hogy szabadság és nyilvánosság szoros öszvefüggésben áll egymással, 's hogy az utóbbi a’ magyar alkotmányos életnek egyik fő jelleme: a’ többség a’ nyilvánosság elvét fogadta el; oda utasittatván az Alválasztmánv, hogy azon módokat, mellyekkel a’ hallgatók között a’ kellő rendet fóntarthatni, úgy azon eseteket, mellyekre nézve szemérmetesség tekintetéből kivételek teendők, javaslatában közelebbről kijelelje. A’ 24-dik pontra nézve: „szóbeli légyen-e a’ védelem s eljárás, vagy nem?” határoztatott: hogy szóbeli utasitás adatván az Alválasztmánynak, hogy olly alapra állítsa a’ szóbeli eljárást, mellynek kíséretében a’ felebbvitel lehetséges légyen. A’ 25-dik pontot illetőleg, köteles-e a’ vádlott fél az eleibe terjesztett kérdésekre felelni, vagy nem?” miután a vádlottat anyagi vagy erkölcsi faggatás nélkül felelet adásra nem kénszeríthetni, határoztatott: hogy a’ vádlottat az elébe tett kérdésekre való feleletadásra nem kötelezhetni. A 26-dik pontra nézve „van-e a’ vádlottnak ’s védelmezőnek joga a’ biróság különös engedetnie nélkül a’ tanuk elébe kérdéseket tenni?” határozattá lön, hogy vádlott, és védelmező a’ biróság különös engedelme nélkül egyaránt kérdéseket tehetnek a’ tanuknak, — a’ rend fentartására e’ részben szükségeseknek látszandó szabályok felállítása a’ részletek közé utasíttatott. 57 ttmái/f/yiil. írásai. I
