1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. 163 (272—273) Különvélemény az egyházi személyek rendőrségi kihágásainak bírósagára nezve. A’ rendőrségi eljárás 17-ik szakaszában azt javasolja az országos Választmány többsége, bog\ minden bár mell} hitvallású papok, kivétessenek a’ rendőrségi bírósági ítélő hatalma alól, ’s ha valamelly rendőrségi kihágást követtek el, a’ szükséges vizsgálat ugyan megtétessék ellenük, sőt tettenkapás esetében le is lehessen őket tartóztatni, de kihágásaik felett egyházi biróság ítéljen. Alólirottak az országos Választmány többségének ezen javaslatát elfogadhatónak nem tartjuk. Ha valahol, tehát épen a’ rendőrségi kihágások eseteiben múlbatatlanúl szükséges fentartani azon elvet, hogy a’ territorialis biróság hatósága alól a polgárok egyes osztályai ki ne vétessenek, mert a’ jó rendet ’s közbiztosságot fentartani lehetetlen, ha szigorúan meg nem tartatnak a rendőrségi szabályok, s a’ ki azokat megsérti személy válogatás nélkül, rögtön meg nem fenvitetik. Már pedig ha az országos Választmány többségének említett javaslata elfogadtatnék, ’s a’ papok által elkövetett rendőrségi kihágások felett, csak az egyházi biróság ítélhetne, a’ territorialis bírósági hatóság elve, mellyet egyébkint az országos Választmány többsége is általánosan elfogadott, tetemes csorbát szenvedne; az illető megyei ’s városi hatóságok kény telenek volnának a’ tőlök gyakran távol eső egyházi bíróságok hatalmát felszólítani, ’s a' kihágás bebizonyítására szükséges tanúknak néha sok mértfóldnyitávolságra kellene az Ítélő bírósághoz utazni, mindezek pedig sok nehézséggel, terhes költségekkel, és tetemes idővesztéssel volnának összekötve, oily annyira, hogy midőn más polgárok hasonló rendőrségi kihágásért tüstént megfenyitetnének, az egyházi személyek ellen több hónapok múlva lehetne csak végrehajtani a' törvények bűntető rendeletét. Vannak pedig olly rendőrségi szabályok, mellyeknek megszegésénél, a’ fenyítésnek illy halasztása a’ polgárok általános elégületlenségét vonhatná maga után, 's valóságos rendbontást és a’ közbiztosságnak megzavarását okozhatná. De figyelmet érdemel még azon körülmény is, hogy midőn az egyházi személy által elkövettetett rendőrségi kihágásban polgári állapotú személyek is részesek, minthogy ezek felett az illető territoriális biróság itél, vagy azon biróság előtt kell velők az egyházi személyt is mint bűntársat szembe állítani, 's akkor az a’ mit országos Választmány többsége az emlitett javaslat által el akart távoztatni, hogy t. i. az egyházi személy nyilvánosan, ’s a’ népnek botránkozására, kihágásról vádolva, polgári biróság előtt álljon, még is meg fog történni, vagy pedig a’ szembe állításnak kell elmaradni, 's ez gyakran az eljárás törvényes rendével, és az igazság kiszolgáltásának elveivel, egyenesen ellenkeznék. Továbbá A’ büntető eljárásról készült javaslatban az országos Választmány maga is megállapította már azon elvet, hogy a’ bűntettek minden eseteire nézve a’ rendes bűntető bíróságok hatósága alatt legyenek az egyházi személyek is, a’ mezei rendőrség körében elkövetett kihágásokra nézve pedig a’ törvény világos rendelete veti őket a’ rendőrségi bíróságok hatósága alá. Miért kellene tehát épen csak az ezen javaslatba foglalt rendőrségi kihágásokra nézve kivitelt tenni, ’s e’ részben azon ebtől, mellyet a’ bűntettekre nézve maga ezen országos Választmány is megállapított, a’ mezei rendőrségre nézve pedig a’ törvény is már kimondott, lényegesen eltérni? Azt fogja talán mondani valaki, hogy ezen kivételt az egyházi rend tekintetének fentartása teszi szükségessé. Véleményünk szerint azonban, senkinek tekintetét nem sértheti az, hogy az ország rendes bíróságainak törvényes hatósága alá tartozik, mert minden polgár a’ közállománynak hatalma alatt áll, a’ törvényes bíróságok pedig a’ közállomány nevében ’s a’ közállomány megbízásából, gyakorolják a’ bírói hatalmat. Hiszen az országnak minden köztisztviselője, 's a’ legmagasabb hivatalban álló férfiak is, a’ rendes bíróságok hatósága alá tartoznak a’ nélkül, hogy e’ miatt tekintetük csorbulást szenvedne, miért kellene tehát attól épen csak az egyházi rendet félteni? Ha csorbát nem ejt az egyházi személyek tekintetén az, hogy bűntettek eseteiben, feleltük is a’ rendes büntető bírságok fognak ítélni, ha le nem alacsonyitja őket az, hogy a' mezei rendőrségi bíróságok hatósága, törvényszerűit az ő kihágásaikra is kiterjed, tekintetük bizonyosan nem lesz inkább veszélyeztetve, ha egyéb rendőrségi kihágások eseteiben is a’ rendes bíróságok hatósága alatt állanak. — De nem is volna czélszerü eszköz az egyházi személyek tekintetének emelésére az olly törvény, mellv őket rendőrségi kihágásaik bíróságára nézve a’ többi polgárok felett némileg kiváltságos állapotba helyheztetné. Mert ha látják a’ polgárok, hogy az egyházi személy ellen nehezebb a’ törvény rendeletét végrehajtani, ’s hogy azt az általa megsértett törvénynek súlya rögtön utói nem érheti, bizonyosan kedvetlen érzéssel fognak tekinteni az illy kiváltságra, és tán azon személyre is, kinek a’ törvény illyen kiváltságot adott, sőt gyakran megtörténhetik az is, hogy midőn az egyházi biróság a’ rendőrségi kihágásról vádolt egyházi személyt talán törvényszerüleg minden büntetés alól felmenti, minthogy az egyházi biróság eljárása nyilvános nem lesz, ’s az a’ vádbeli kihágás elkövetésének helyétől távol esik, kétkedni fognak a’ polgárok a’ kimondott Ítélet igazságában s hajlandók lesznek a vádlottnak feloldozását felckezetbeli részrehajlásnak tulajdonítani; ez pedig az egyházi rendnek tekintetét bizonyosan nem emeli. Végre minthogy az országos Választmány többségének javaslata szerint, az illető rendőrségi hatóságnak hatalma volna a’ rendőrségi kihágást elkövető egyházi személy ellen vizsgálatot tenni, sőt azt a' tettenkapás esetében le is tartoztatni, gvakran megtörténnék az, hogv a’ rendőrségi hatóság az ekképen letartóztatott egyházi személyt, 41 *
