1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. valamelly illyes kérdésre nézve terhelő Ítéletet hoz, magára a’ vádnak érdemére is ez által könnyen elfogult lehet. Jobbnak vélnénk tehát egy külön bűnvizsgálati rendes és állandó bíróságot felállítatni, melly a’ köztörvénykezés helyén folyvást együtt legyen, 's a’ bűnvizsgálatnak megrendelése felett, és egyéb a’ bűnvizsgálatban előfordulható kérdések felett határozzon. Az esküdtszéki rendszer mellett épen szükséges egy illven bűnvizsgálati bíróság, mert az esküdtszékek illy előleges kérdésekkel nem foglalkozhatnak, de egvébkint is azok minden hónapban csak egyszer ülnek Össze, a’ bűnvizsgálati kérdések pedig gyakran haladék nélküli elhatározást kívánnak. Költ Pesten Martius 13-kén 1813. 131 (*218 — 220) Gr. léiéin/ Ödön m. k. Pázmándy Dienes m. k. Dubraviczky Simon m. k. ü. Eöt, •ös József m. k. Zoltón János m. k. II. Wenckheim Béla m. k. Pulszky Ferencz m. k. Bezerédy István m. k. Klauzál Gábor in. k. Deák Ferencz m. k. Hertelendy Miksa m. k. Olgyai Titus m. k. Palóczy László m. k. Gr. Pejacsevich János m. k. Lengyel Pál m. k. Fábry István m.k. Foglitűi János m. k. olly feltétellel azonban, hogy a’ Hajdú kerületben a’ bírák választására az ezen véleményben ajánlott móddal, hanem a’ hajdú városokban jelenleg rendszeresítve lévő képviselői egész testület által történjék. Hii lön vélemény, a Katii. egyházi liaióságoliiiak a* papi személyek hiinletteik feletti bíráskodása iránt. Az 1810-dik 5-ik törvényezikk által kiküldött n. mélt. országos Választmány a’ kath. papi személyek által elkövethető bűntettek eseteiben az egyházi hatóságok bíráskodását jövendőre eltórlendőnek, 's amazokat ugyan az illető polgári büntető hatóságok köréhez tartozandóknak, emezt pedig csupán a’ fegybcli kihágások eseteire szorittandónak határozván, az alólirottak köteleseknek érzik magokat, hogy ellennézeteiket e’ különvélemény alakjában elóterjeszszék. Azon fontos szabadíték eltörlése forog itt fen , mellyel a’ magyar clerus az egyházi törvény ek, felséges koronás fejedelmeink privilegialis levelei, honi törvényeink ’s a’ legfelsőbb rendeletek biztosító szabályainál ’s törvényszékeink Ítéleteinél fogva alkotmányunk kezdete óta mindenkor élt. Nem lesz czélszerütlen ezen egyházi jognak, ’s az ezt óvó egyházi ’s világi törvényeknek, valamint általában a’ polgári ’s bűntetti ügyekben gyakorlott püspöki bíráskodásnak eredetét e’ helyen hővezetésül kifejteni. Már a’ keresztény egyház fakadó korában arra valának intve az apostol által a’ hívek, hogy ügyeiket a’ polgári hatóságtól elvonva püspökeik atyai elintézése alá terjeszszék (1. Cor. 6, 1—6). Ezek hivataluk szerint kötelezve voltak arra, hogy a’ visszavonás okozta sebeket gyógyítsák, egyszersmind pedig jellemük szentségénél fogva a’ részrehajlás minden gyanúján felül voltak emelve. — Szép ’s áldásdus, de súlyos tiszt volt ez, melly alól sokan örömest kivonták volna magokat; azonban ezen szeretetbeli intézkedésnek sokszoros hasznai azt a’ keresztény császárok méltánylatába ’s oltalmába ajánlották, ’s Constantin ’s utódjai a’ püspököket megyeikben általános „arbitereké“ tevék, ’s valamennyi tisztviselőiket kötelezék, hogy azok végzéseit minden haladék ’s kifogás nélkül végrehajtsák (Cod. de episcop. audientia leg. 7 et 8). — Ezen bíráskodhatásra elejéntén a’ felek megegyezése kívántatott (Valent III. Novel,); nagy Theodóz azonban a’ felek szabadságára hagyá, hogy ügyöket akár mindjárt kezdetben a’ püspök elébe vigyék, akár pedig a’ felebbvitel útján a’ világi bírótól hozzá áttegyék (Cod. Theod. Extravag. 1, de espisc. jud.) — Nagy Károly e’ rendeletét törvénykönyvébe iktatá, s annak szoros megtartását parancsoló (Capit, reg. Franc. VI. 366). Ha a’ császári törvény a’ világiaknak megengedte, hogy polgári ügyeiket a’ püspök bírósága alá terjeszthessék, az egyházi törvény azt a’ papoknak parancsolta is, nem tartván hivatásokkal megegyezőnek, hogy a’ polgári szövevényes pörösködés tömkelegébe bonyolódjanak (Cone. Carth. III. Can. 9.) — Ilelybehagyá ezt Justinián császár ’s azt renddé: hogy olly esetekben, hol a’felek közül egyik egyházi személy, az ügy a’püspök ítélete alá tartozzék (Justin. Novel. LXXIX. 1). Nagybecsű lévén ezen előjog, mellyhez az éjszaki nemzeteknek hittérítői előbb tulajdon fejedelmeik alatt szoktak, azt ők az újonnan megtérített népeknél is béhozták, ’s az rövid idő alatt a’ clerusnak minden keresztény országban 's kezdetben hazánkban is (S. Steph. Deer. C. 3. §. 2. S. Lad. Deer. L. 3. C. 23). a’ világi hatalom által biztosíttatott. A' mi pedig a’ büntető bíráskodási jogot illeti, Constantin császár úgy vélekedett, hogy a’ religió szolgálatjára szentelt egyének kihágásait a’ nép vizsga szemei előtt takarni kell, ’s c’ czélhól a’ püspökök iránt azt renddé: hogy ha va— 33 *
