1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 245. ülés

6

CCXLV ülés Fö-RR naplója October 14-én 1844.

Rendi íienet Ugyanis eddigelé ha pénzt vettem fel valakitől, szerződésemet ládába tévén, az ott hevert; most azonban hitelle— vL!»trT«-nh*élveleket adunk ki, mellyek mint készpénz forgásban maradnak: a’ pénz mennyisége tehát úgy szólván kettöztetve íntéietiránt. ]esz. mjHy jótétemény az országra nézve! ha van hely, hol minden órában kaphatni pénzt bizonyos feltételek mellett; lám! eddigelé ha országos pénztáraink adtak is pénzt valakinek, azon pénz után a’ pénz szűke miatt évekig kelle várakozni, ’s miután ezt nem tehették, a’ Helytartótanács engedelmeit előre nagy veszteséggel pénztözséreknek adák át, ’s ezek tárták aztán a’ zsákot a’ pénzfizetés idejekor. Ezen jótétemények közé sorozandó kétségkívül azis, hogy a’ hitelintézet a’ lekötött jószág %-ánál nem vehet el többel az adós javaiból, mig jelenleg szigorú executionalis törvényeink értelmében becsáron alól adatnak el az adós végromlásával annak vagyonai; ’s figyelemre veendő végre ez intézetnek azon haszna is, miszerint annak adósai a’ letörlesztelt summát újra felvehetik mindenkor, ’s azért mégis több kamatot nem fizetnek, — ugyannyira, hogy lehet eset, miszerint háromszorozva bírják az eredeti tökét ugyanazon kamatfizetés mellett. Mindezen okoknál fogva az volna vélekedésem, hogy ne azt tekintsük, egyenkint mi hasznot várhatunk ez intézetből? de vegyük annak általános hasznát, ’s mint illyenre adjuk meg az annak idejében tőlünk kivántató summát, bárha talán a’ reánk eső áldozatnak közvetlenül nem is aratandjuk gyümölcsét.

Gr. Zay Károly: — Arra kérem b. Yay Miklós ö méltóságát, hogy capacitáljon az iránt, hogy ha valaki juxból jószágom iránt pert indít, noha nincsen legkisebb jussa jószágomhoz, és én pénzt kívánnék felvenni a’ hitelintézetből, azt fogják-e mondani: „Zaynak pere van, ’s azért nem kap kölcsönt“?

B. Yay Miklós: — „Igenis! nem fog kapni.“ Ekkor tehát mi et capram et caules akarjuk salválni, ’s egyszersmind salválni az ösiséget.

B. Reál Imre: — Azt tartom, hogy azon eset, hogy valaki ellen juxból per inditfassék, alig fogja magát előadni; mert bajosan feltehető, hogy valaki tréfából, csupán azért, hogy más ember pénzt ne kapjon a’ hitelintézetből, magát perbeli költségekbe verje, és minden ok nélkül más ellen pert indítson.

Gr. Pálffy József: — Azt tartom, nemjux, hanem komoly dolog az, ha valaki ellen per indittatik, ’s e’ részben ha czélt akarunk érni, óvatosan kell eljárnunk: mert czélja a’ hitelbanknak az, hogy Magyarországnak birtokosain, kik többnyire adósságokkal megvannak róva, segittessék; ha pedig azt fogják határozni, hogy az, kinek jószága per alatt van, pénzt ne kapjon, azon czélt el fogjuk ugyan érni, hogy a’ hitelbank felállittatott, de a’ földbirtokosok legnagyobb részén segítve nem lesz, mert nézzünk az országban széljel, és látni fogjuk, hogy a’ birtokosok jószágainak legalább 4/5-öd része per alatt van; és úgy a’ birtokosoknak csak ^-öd részén fogunk segíteni: azért okvetlen szükséges, hogy legalább annyit módosítsunk a’ szerkezeten, hogy a’ perindítás ne a’ levatálioz legyen kötve, hanem csak azon perek értessenek itt, mellyekben az adoratus stabiliáiva van; mert hogyha valaki más ellen pert indít, még ebből nem következik az, hogy a’ pert meg is fogja nyerni; sőt tapasztaljuk,hogy a’ legtöbb perekben a’ felpereseknek igazságuk nincs.

Gr. Apponyi György: — Nem lehet tagadni, miután hazánkban, hol annyi perek léteznek, és a’ birtokoknak legnagyobb része per alatt van, hogy mindazon okoskodások, mellyek arra nézve hozatnak fel, hogy illy per alatti jószágokra is adjon kölcsönt a’ hitelintézet, nagy fontosságúak, és az országos választmány is épen ezen kérdés felett folytatta Ieghoszabban tanácskozásait, és szívesen segített volna ezen aggodalmon, hogyha erre módot találhatott volna. 11a tekintjük 1-ször azon jogokat, mellyeket a’hitelintézetnek tulajdonítani kell, hogy létezhessék: azoknak főbbje az, hogy elsőbbsége van minden más követelések előtt; már igen óvatosan kell fellépnünk e’ részben is, hogy minden jószágra, birtokra adhasson a’hitelintézet pénzt, hogy azután teljes joggal követelhesse elsőbbségét minden harmadiknak sértése nélkül. Sokszor hallottam azt: uzsorás, vagy akárki vexából pert indíthat ollyan ellen, ki pénzt akar a’ hitelintézetből felvenni. Nem akarok ennek vizsgálatába ereszkedni; de példák szerint jelenleg is a’ fundationalis cassából is szoktak pénzek adatni oily jószágokra, mellyek per alatt nincsenek, és eddig nem igen van nyoma annak, hogy valaki csak azért, hogy ezen kölcsönt ne vehesse fel, perbe idéztetett volna; de — mondom — ebbe nem ereszkedem, és megengedem, azon indokokat, hogy illy esetek történhetnek; de megfordítom ezen indokot, ’s azt tartom, hogy szinte olly könnyű az, hogy valakinek bizonytalan és per alatti jószága van, midőn gyanítja, hogy ezen birtokát el fogja veszteni, akkor fog kölcsönt felvenni annak kárára, ki joggal követelheti ezen jószágot, és kinek a’ bíró meg is ilélendi: ’s igy ha áll egy részről ezen aggodalom, úgy más részről a’bizonytalan birtokos könnyen kijátszhatná épen a'hitelintézetből felvett kölcsön által azt, kinek teljes joga van azon birtokhoz. Megvallom, előttem minden pernek kimenetele bizonytalan addig, mig Ítélet nem hozatik, ’s azért én olly stádiumot a’ perben nem ismerek, mellyben határozottan ki lehet mondani, hogy pénzt lehessen azon birtokra kölcsönt adni; — körülírni törvény által, hogy milly stadium legyen az, teljes lehetetlen; és igy nem tudnék más módot, mint hogy arra vagy külön törvényszéket kellene felállítani, melly valahányszor valaki kölcsönt akar, az iránt Ítéletet hozzon: valljon olly állapotban van-e a’per? hogy mind a’ mellett kölcsönt adhasson az intézet, vagy pedig a’ biztosság átlátására és határozatára kellene bízni a’ dolgot. Ebből milly rémitö felelősség háromlik azon biztosokra, vagy milly iszonyú önkényre nyujtatik alkalom, ha a’ biztosságnak határozata arra is kiterjesztetnék, hogy valljon Péter vagy Pál olly per alatt van-e, melly mellett kölcsönt adni lehet? vagy olly per alatt áll—e birtoka, mellyre kölcsönt adni nem lehet? — Átlátván tehát ezen lehetetlenséget, hogy a’ törvény ezen viszonyokat határozottan körülírhassa úgy, hogy abból félremagyarázatok ne következtethessenek, és az önkényre ’s a’ legnagyobb felelősségre okot adhasson, mélt. b. \ ay Miklós ur előadásához járulok. Én pedig még valamit akartam mondani, de elfeledtem.

Gr. Teleky László: — Czáfolatokba ereszkedni teljességgel nem kívánok, és csak azért szólalok fel, mert mind azok, mellyek elöhozatlak, aggodalmaimat nem oszlatták el. Ugyanis az, mit mólt gr. Apponyi György elő-