1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 264. ülés
oknak mások iránt leven rokonszenve, utoljára kölcsönös egyezkedés nyomán valamennyien felvétettek; ’s igy Rendi úeneta bátor én most némelly folyamodóknak kitűnő érdemei iránt rokonszenvvel viseltetem, elvből a’ honosítás ellen nyi- honositan,i,ik latkozom, és Liptó megye tisztelt főispánjának indítványát pártolom. Gr. Eszterházy József: — A’ honosításnak egyáltaljában barátja nem vagyok, és már most, miután nemnemes is bírhat, szükségtelenné is vált. — Én a’ honosítást olly jutalomnak tekintem, mellyel igen ritkán kell élnie a’ nemzetnek, és csak annyiban kívánom fenlartani a’ nemzetnek ezen jogot, mennyiben illy módon magoknak nagy érdemeket szerzett egyéneket megjutalmazni kívánna; de illy esetek alig fognak egy században kétszer vagy háromszor előfordulni. Ebből kiindulva, Liptó megye t. főispánjának indítványát pártolom (»Mindnyájan!“). Gr. Széchenyi Istcán: — Ha többen nem szólanak, az időnek meggazdálkodása végett én sem fogok a’ dologhoz szólani, különben bátor leszek nyilatkozni („Halljuk!“) Stankocics János, győri megyés püspök: — Az eddigi gyakorlat a’ honosítás dolgában ollyan, mellyel tovább követni nem kívánok, — de különbséget teszek a’ visszaélések és czélszerii közt, midőn a’ hazairánt érdemteljes egyéneket honosítottunk, akkor egy igen szép jogot gyakorlottunk; midőn pedig újabb időben majd nem minden folyamodókat honosítottunk, akkor valóban ezen szép joggal visszaélés történt: azért, ámbár én nem kívánom ezen utat követni, mellyet a’ legujjabb országgyűlések követlek, de a’ dolgot még is egészen elvetni nem akarván, m. gr. Apponyi György ur mellett szavazok. Gr. Széchenyi Istcán: — Valamint mélt. gróf Eszterházy József ur, úgy én is nemzeti tisztaságban helyzem mindenek elölt jövendőnket; és ha már valami purisatiónak kellene történnie, inkább a’ mellett volnék, hogy némi magyarokat magunk sorából kitörüljünk, mintsem per pausch et Bogen másokat vegyünk fel („Helves!“). Helyesen mondá mélt. gróf Cziráky János ur, hogy a’ honosításnál fő szempontnak kell lenni, hogy a’ honositandónak olly tulajdonai legyenek, mellyek által az országnak fénye növekedik, vagy olly férfi legyen, kinek olly hatása van, hogy annak a’ hon iránti sympathiáját megnyerni magasb political tekintetek javasolják; azonban tapasztaljuk, hogy a’ tek. KK és RR az indigenati^nál azon magyar közmondást követik: „le vered az én zsidómat, én verem a’ tiedet; protegáld az én emberemet, és én is protegálom a’ tiédet, ha Peter Zapfli is.“ — Gr. Péchy Emánuel ö méltósága azt mondá, hogy vegyük elő a’ folyamodóknak hoszú sorát, és rostáljuk meg azt. E’ tekintetben akármi kisebb egyesületből is azon szokás már rég kiküszöböltetett, hogy személyek felelt vitatkozás történjék, mert nincsen kellemetlenebb dolog, mint egyes személyek ellen nyilatkozni („Helyes!“). Illy dolgok mindig titkos szavazás utján mennek: ’s igy itt is a’ rostálás ellen vagyok, és inkább azt szeretném, hogy minden személyt kitűznénk előre, hogy sem tulajdonait rostálás alá vennök. — A’ nemzetnek azon gyönyörű jogát: érdemeket a’ honosítás által jutalmazni — senki csorbítani nem akarja; de kérdem: ki csorbítja ezen jogot inkább, az-e, ki ezen joggal ritkán és valódi érdemek esetében él, vagy az, ki ezen jog gyakorlatának igen tág kiterjesztése által a’ honosítás megszűnik többé jutalom lenni? — Nem tagadom, hogy a’ folyamodók közt vannak olly érdemes egyének, kik nemzetünknek mind díszére, mind hasznára válnának, ha a’ honosítottak közé igtaltatnának; de mikép lehet azt eszközölni, midőn azok illy hoszú sorban terjesztetnek elő, mellyben ollyanok is vannak, kiket az ember nem szívesen lát? — Azért Liptó megye t. főispánjának indítványa mellett szavazok, és a’ tek. KK és RR ha közzülök egyet vagy keltől kitüntetni akarnak, azt tenniök mindig módjuk lesz; de hogy egy-kettőért valamennyit vegyük fel, abban soha meg nem egyezem, és inkább egyet sem veszek fel, és valamennyit viszsza taszítom. Ez vélekedésem („Helyes!“). Gr. Majláth János: Nekem egy idő óta azon szerencse jutott, hogy a’ t. KKkal és RRkel voksolhatok: ’s igy használom az alkalmat, és a’ t. KK és RR által javaslott valamennyi egyéneket indigenáknak elfogadom. Aczél Antal, tornai főispán: Nem tagadom, mit mélt. b. Vay Miklós ur előadott, hogy az indigenalusi jog gyakorlatában ujabbi időben visszaélések történtek, azt sem, hogy a’ dolog a’ birtok képességi törvény által lényeges változást szenvedett, és hogy szükséges a’ honosítási jognak gyakorlatára nézve czélszerii törvényes intézkedést tenni; de az országgyűlésnek jelen stádiumában kénytelen vagyok mélt. gr. Apponyi György urnák indítványa mellett szavazni. Gr. Károlyi György, békési főispán: — Mindaddig, mig a’ t. KK és KK még a’ múlt országgyűlésen a’ mélt. főtábla részéről történt felszólitás következtében a’ honosítás tárgyában czélszerü intézkedést nem tesznek, egyéneknek újabb honosításához egyátaljában nem járulok; hanem azt hiszem, hogy Liptó megye t. főispánjának indítványa szerint hozzáadva azokat, miket mélt. b. Vay Miklós ur felhozott volna, egy válaszizenet a' t. KKhoz és RRhez küldendő. („Mindnyájan!“) Gr. Forgách Antal: — Liptó megye t. főispánja indítványának csak két alapja lehet: vagy hogy egy jogról le akarunk mondani, vagy pedig, hogy azok, kik honosításért folyamodtak, annak megnyerésére nem érdemesek; — az első nem lehet alapja; de ha a’ másik az alapja, akkor a’ folyamodók sorát fel kell olvasni, mert tárgyalás nélkül nem tudhatjuk, kik érdemesek, kik nem? — Annálfogva a’ régi szokás mellett maradva gr. Apponyi György ö méltóságának előadása mellett szavazok. Gr. Pálffy József: — Csudálkozom azon előadáson, mintha a’ nemzetnek jogát megtagadni akarnák azok, kik ez úttal ezen joggal élni nem kívánnak. — Azt hiszem, hogy m. gr. Széchen Antal uron kívül senki m. liptói főispán urnák indítványát azon értelemben nem vette, miután világosan megmagyarázta az okokat, mellyeknél fogva ö méltósága jelenleg senkit a’ honosítottak sorába felvétetni nem kivan. — Mint mindenben, úgy itt is az igazságot követni akarom, és igy ha valakit jutalmazni akarunk, azt ne tegyük másoknak rovására; mert ha valakit honosítunk és neki mind azon politicai jogokat megadjuk, mellyekkel az országban minden nemesember bír, miután a nemesi jogok közé tartozik a’ közterhektőli mentesség is, öt a’ nemnemesek rovására jutalmazzuk meg: azért én Fő-Rendi Napló VII. köt. 64 CCLXIV ülés Fő-RR. naplója November 5-én 1844. 253 I
