1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 264. ülés
CCLXIV ülés Fö-RR naplója November 5-én 1844. 243 a’positiv törvén)föl el nem állok; mert előre látom, hogyha positiv törvény nem alkottatik, az egész vallásbeli Vallat Jt-iciigynek eldöntése nem lesz üdvös sikerű: azért a’ t. RRkel szavazok. senareversa-Majláth György, országbíró: — Tanácskozásainknak ezen stádiumában szükségesnek tartom vélekedésemet e’ tárgyra nézve röviden és határozottan kimondani. Én a’ miilt országgvülés alkalmával nem szólottám ezen tárgyhoz azért, mert ugy láttam, hogy megnyugvásukat riémellyek egy, mások más módban keresték, én pedig — ki mind a’ két különböző véleménytől némileg eltértem — a’ dolognak ö Felsége elibe leendő terjesztését voksommal akadályoztatni nem akartam; miután azonban ö Felségének utólsó válasza e’ részben minden parancsoló rendelkezést kizár: kötelességemnek tartom ezen elv mellett határozottan nyilatkozni; mert az volt mindig meggyőződésem, hogy a’gyermeknek mellyik vallásbani nevelése nem a’törvényhozásnak tárgya, hanem egyenesen a’szülőknek intézkedése alá tartozik. Mi azon esetet illeti, ha nem tudnának megegyezni a’ házas felek: e’ részben tökéletesen egyetértek Ugocsa megye tiszt, főispánjával, ki a' múlt alkalommal ugy nyilatkozott, hogy ha illy esetet fel fog tenni a’törvényhozás, és illy esetekről akármillv törvényes rendelkezés létezni fog, — akkor bizonyosan fognak előtűnni a’ szülök közti egyenetlenségnek esetei, — ha pedig a’ törvény erre nézve semmi rést nem hágy az egyenetlenség szerzőinek, és az egészet a’szülök szabad intézkedésére fogja hagyni, akkor azok a’gyermekek nevelésére nézve mindenkor és minden bizonynyal meg fognak magok közt egyezni, — mint ezt más nemzeteknél a’ legjobb sikerrel divatozni látjuk: azért elfogadom gr. Széchen Antal előadását, ’s e’ részben semmi parancsoló törvényt nem kívánok. Lonovics József, Csanádi megyés püspök: — A’ t. KKnak és RRnek törvényjavaslata nem egyezik meg sem az első, sem a’ második k. kir. leirattal; mert a’ t. KK és RR megfordítják a’ dolgot, és szabály gyanánt állítják fel a’ positiv törvényt, és csak kivétel gyanánt a’ szabad rendelkezést. A’ vallásbeli súrlódásoknak legnagyobb része — lehet mondani 99/j00 része — onnan ered, hogy a’ vegyesházasságokból eredő gyermekek neveltetése iránt parancsoló törvény van , ’s igy jövendőre is nem fog sikerülni a’ csendnek ’s egyetértésnek helyreállítása, ha a’ gyermekek neveltetésére nézve parancsoló törvény hozatik: azért én a’ t. RR által javaslóit törvényjavaslatot cl nem fogadom; mert ha azt elfogadjuk, akkor a’ különböző vallások közti súrlódások szaporodni, ’s a’ megyegyülések a’ különböző vallások csatatéréivé fognak válni. Mi a’ t. KKnak és RRnek azon javaslatát illeti, hogy azon esetben, ha a’ szülök meghalnak, és a’ gyermekeknek vallásbeli neveltetésük még el nem kezdődött, a’ gyermekek mindig apjuk vallásában neveltessenek: e’szerint az özvegyen maradt anya köteleztetnék gyermekét a’ magáétól különböző vallásban nevelni, noha ez férjének sem volt soha akarata. Ez példa nélkül való törvény volna, ’s nem egyéb , mint zsarnokság. Ocskay Antal, kassai megyés püspök: — A’ vegyesházasságokból születendő gyermekeknek vallásos nevelése iránt a’ t. KKnak és RRnek a’ tárgyalás alatti izenetök 5-ik §-ában foglalt javaslatot el nem fogadhatom; mert ebben szabályul azt határoztatik, hogy a’ vegyesházasságokból született mindkét nembeli gyermekek apjok vallásában neveltessenek, és csak kivitelképen engedtetnek meg a’ szülőknek gyermekeik vallásos nevelése iránti egyezkedései. Ezen intézkedés sem a’ múlt évi julius 5-ki, sem a’ folyó évi marczius 25—ki kir. válaszszal öszhangzásban nincsen, a’ mint ezt ö excellentiája Csanádnak nagyérdemű püspöke bővebben előadta. De a’ javaslott intézkedés sérti az anyagi jogokat is. A’ szülőknek gyermekeik vallásos nevelése iránt intézkedni egyenlő joguk lévén, ezen jogegyenlőséggel ellenkezik, ha általános szabályul határoztatik az: hogy mind a’ két nembeli gyermekek apjok vallásában neveltessenek; mert habár a’ szülök közötti egyezkedések meg is engedtetnek, de ezek már az által is meggyengittetnek, ha — a’ mint a’ t. KK és RR javasolják — azon esetre, midőn az egyetértés bármi oknál fogva megszűnnék, a’ gyermekek apjok vallásában nevelendök, bizonyára a’ férj részéről az egyetértés sok esetekben már azon oknál fogva is felbomlandik, mert tudja, hogy az egyetértés megszűnte esetében gyermekei az ö vallásában nevelendök. Továbbá azon esetre, ha a’ férj meghalálozik, akkor a’ catholica nő anyai joga, lelkiismérete szabadsága és vallásbeli meggyőződése ellenére — köteleztetnék gyermekeit más vallásban mint a’ mellyet egyedül igaznak és üdvözítőnek hisz, nevelni. Nem ismeretlen ugyan előttem, mi azon parancsoló-törvénynek, hogy a’ gyermekek apjuk vallásában neveltessenek, erősségül felhozalik, t. í. hogy az apa mint a’ családnak feje ad gyermekeinek nevet, polgári állást és élelmet: de osztom e’ részben egy jeles német írónak (Döllingernek) nézetét, ki a’ XIX. müveit század szellemével egyeztetni nem tudja azon okoskodást: „quia proles patris conditionem sequuntur, ergo et religionem sequantur.“ Ezen okoskodásnak, ha helyes lenne, alapján még a’ nő is köteles lenne férje vallását követni, mert a’ férj nejének ád nevet, polgári állást, és sok esetekben élelmet is; azt pedig, hogy a’ nő férje vallását kövesse, senki sem fogja követelni: a’ felhozott gyámok tehát erősségül nem szolgálhat azon javaslott parancsoló törvénynek : hogy mind a’ két nembeli gyermekek apjok vallásában neveltessenek. — Mind ezeknél fogva a’ t. KK és RR törvényjavaslatához nem járulhatok. Gr. Teleky László: — Mi a’ kassai megyés püspök ő méltóságának utólsó állítását illeti, hogy t. i. nem igazságos az, hogy az apa vallásában neveltessenek a’ gyermekek: erre nézve nem kívánok vitatkozni, mert ezen tárgy bőven megvolt vitatva, midőn a’ mull országgyűlésen az ez iránti országgyűlési határozat keletkezett, ’s mind két részről elő voltak hozva az okok. Mi azt illeti, hogy a’parancsoló rendelkezés nem helyes: csak azt a’megjegyzést teszem, hogy ez nem olly parancsoló rendelkezés, mellynek teljesítését a’kormánynak, vagy igazgatásnak kellene szorgalmaznia, hanem csupán ollyan, melly azon esetben áll, hogyha a’két házasfelek egymással nem egyezhetnének meg. Azt tartom, hogy a’ gyermekeknek neveltetése olly tárgy, mellyet a' törvényhozás provisio nélkül nem hagyhat: annálfogva tökéletesen pártolom azt, mit a’ t. KK és RR javasolnak. — Hisz ez iránt már egyszer tökéletesen volt a’ megállapodás a’ két tábla közt, é3 csak miután egy ellenkező elveket megállapító kir. leirat jött, változott meg a’ mélt. Fö-RRnek véleménye annyira, — mint látjuk, — hogy már most még egy medius ler-61 *
