1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 245. ülés
CCXLV ülés Fö-RR naplója October 14-én 1844. 11 B. Vay Miklós: — Méltóztattak a’ mélt. Fö-RR az országos választmány munkálatából megérteni azt, hogy Rendi iienet annak megítélése: a’hitellevelek kiknek adassanak el, ’s hova fordiltassanak? — az igazgatóságra van bízva ’sés ,örvénJ'ia• • .*• , •• i ^ vsslst 3 hitel véleményem szerint az igazgatóságot e tekintetben megszorilm nagyon bajos lenne. Ezen hitellevelekből a’hon inl«e‘■ránt. capitalistái egyedáruságot nem űzhetnek a’ nélkül, hogy azoknak becse csonkuljon. Ezeknek érdekökben az van, miszerint vevőik közt minél nagyobb legyen a’ concurrentia; sót hogy ezeknek kellő hitelük lehessen, a’ külfölddel kell azokat minél előbb megismertetnünk, — olly országokkal, hol a’ kamatláb alantabb áll, mint honunkban, hol a’ pénz több, mint nálunk. De továbbá az lehelvén sok esetekben érdekében az intézetnek, miszerint hitellevelein minél hamarabb túladjon, — nem lehet arra szorítani, hogy csak akkor bocsássa azokat külföldre, ha hon nem talál azokra vevőket, ’s honnan fogja az azt megtudhatni, hogy az országban valósággal vannak, kik hitelleveleket akarnak vásárolni? vagy először netalán currentáltassa, ’s várjon? és ha várnia kell, meddig? ’s nem támadhatnának-e igazságtalan vádak ép e’miatt ellene?azt mondván: hisz lettek volna honi vevők is, és még is az kieresztő a’ hitelleveleket az országból; e’ panaszokat aztán mi adatokból lehetne helyesen megítélni? Én tehát azt hiszem, hogy alkottassák az igazgatóság úgy egybe, hogy e’ tekintetben teljesen megérdemelje az ország bizodalmát. Ezek a’ tárgyra nézve észrevételeim, ’s bár a’ dologhoz értők még többet is mondanának e’ tekintetben, ’s mind ezek a’ t. RRnek kimeritöleg Íratnának meg! mert bizony ha el nem állanak javaslatuktól, kárt tehetnek az intézetnek. Azonban, ha mind e’ mellett is nem hajolnak véleményünkre, bocsássuk fel a’ dolgot ö felsége sancliója alá, ki talán k. leirata által még segíthet a’ bajon. Gr. Barkóczy János: — Még jó volna hozzá tenni, hogy a’pénz olly dolog, melly semmi eröszakoltatást nem szenved; és ha azt fogjuk mondani, hogy Budán kell a’ pénzt adni, az állal a’ dolgot nem elősegíteni, hanem hátráltatni fogjuk; azért e’ részben a’ t. RR felszólitandók volnának. Gr. Zichy Ferenci: — Ezekhez csak azon rövid észrevételt teszem még hozzá, hogy valóban ebben a’ monopóliumnak helye nincsen,és meg vagyok győződve, hogy ezen hitelintézetnek hitelt azzal fogunk leginkább szerezni, ha azok a’ külföldi, bécsi és ausztriai csarnokokra keringeni fognak; ’s igy e’ részben inkább a’ tágitás, mint a’ megszorítás mellett vagyok. Majlálh György, országbírója: — Én sem mondhatok többet, mert ki van merítve a’ dolog; ’s kívánom, hogy ezen igen fontos dologra nézve körülményes előterjesztés mellett szóliltassanak fel a’ t. RR, kik a’ hazafiságot itt túlfeszítik; a’ pénznek pedig nincsen hazája, — azt ott kell keresni, hol van („Helyes!6-). A’ 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. és 103. §§-ra nézve észrevétel nem volt. A’ 104. §-ra nézve: Gr. Apponyi György: — Bocsánatot kérek, hogy a’ 104. §-ról a’ 101-re kénytelen vagyok visszamenni, és pedig azon okból, mert midőn kimondatik azon pénzállapot, melly bői ezen intézet alakíttatni akar, az mondatik t. i., hogy az ország 200,000 pengő forinttal fogja megalapítani azon intézetet; — úgy vélem, hogy valamint egy részről a’ hitelintézetnek hazánkra nézve szükségét és hasznát bő mértékben érezzük, úgy más részről azt bizonyosan nem tagadhatjuk, hogy a’ hitelintézetnek alapja a’ pénz, és hogy pénz nélkül hitelintézetet felállítani nem lehet, — nem kétlem, hogy a’mélt. Fö-RRnek bizonyosan nem többségének, hanem közértelme az lesz, hogy ezen pénz ne olly kulforrásokból szereztessék, mellyekböl sok merittetett már, hanem hogy ezzel tán épen a’ nemesség ajándékozza meg a’ hazát, — mondom: nem kétlem azt; de mind a’ mellett mégis ezen kérdésnek eldöntését igy lehetlennek tartom. A’ mélt. Fö-RR, midőn ezen munkálatnak tárgyalásába belé mentek, bizonyosan nem egyebet tanúsítottak, mint készségüket: mindent, mi a’haza javára szolgál előmozdítani; — a’halasztás az országgyűlés mostani stádiumában nem volna helyes; de nem akarom mind a’ mellett azt, hogy ezen munkálatnak tárgyalásából és jelesen ezen 101. §-nak minden észrevétel nélküli elfogadásából azt lehetne következtetni, hogy a’ mélt. Fö-RR ollyanokat is fogadtak el, és ollyanokra is kötelezték magukat, mellyek felett nem is tanácskoztak („Helyes!“). Annálfogva, — hogy hoszas ne legyek — azon egyet kívánnám, hogy ez úttal a’ 101. §-nak tárgyalása alkalmával kimondassák, hogy ámbár hitelintézetnek nagy szükségét átlátva, ennek felállítását az által is, hogy most ereszkedtek a’mélt. Fő-RR annak tanácskozásába, eszközölni kívánták, és noha tudják, hogy erre pénzalap kell, mind a’ mellett annak elhatározását, hogy minő formában adassék azon pénz, legyen-e subsidium, vagy más? nem különben mi kulcs szerint osztassák fel, és miilyen legyen a’ kezelés és beszedés? erre nézve határozatukat fenfartják azon időre, midőn a’t.RR az országos bizottmány munkálatát közlendik, ’s épen ezen fökérdések ex professo tárgyaltatni fognak. Gr. Zichy Ferencz: — A’ 101. §. már vitatásnak tárgya nem lévén, átmegyek a’ 104. §-ra, melly a’ tartalék- pénztárról szól, és midőn e’ részben az országos bizottmány okoskodását sinórmértékül tűzvén ki: mik legyenek tárgyai a’tartalék-pénztárnak, azt javasolta, hogy mindig bizonyos pénzmennyiség heverjen, inkább csak példa gyanánt javasolta, hogy egy részt tegyék az ausztriai statuspapirosok. Mindenki, kinek legcsekélyebb befolyása volt illy hitelintézeteknél, tudja, hogy legfőbb feladás: olly intézeteknek hitelét és jó hírét fentartani egy részről, más részről pedig, hogy erre nézve bizonyos pénzeröre van szükség, és hogy az, ha kereset és munka nélkül hever a’ pénz, nagy költséggel jár, és nyomasztó a’ hitelintézetre; ’s igy mindig olly medius terminusról kell gondoskodni, hogy a’ hitelintézetnek disponibilis pénze legyen mindig, és hogy kamatok hiánya ne sújtsa a’hitelintézetet; mindenki tudja, hogy bizonyos pénz mennyiséget készen kell tartania; más tekintetben mivel a’ készpénz fogyatkozását némileg pótolni lehetne, ezek olly nemű szerek, mellyek szinte kamatoznak, és rövid idő múlva beszedhetők, miilyenek a’ váltók és effélék, szóval, olly valami, mi kamatozik, és mit könnjen pénzzé lehet átváltoztatni. Ez volt tehát az, mi nagy részben az országos bizottmányt is arra bírta, hogy csak példa gyanánt említette az ausztriai statuspapirosokat. A’ t. RR azon eszméktől tökéletesen eltérve azt mondják,
