1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 236. ülés
320 CCXXXVI ülés Fö-lUl naplója October 3-án 1844. 7. ik nudi iio- Gr. Apponyi György: — Azon jelenei után, melly a’ mélt. Fő-RRnek tudom minden érző szivét annyira "íLoMrán'l4"meglepte, Iioszas előadásba ereszkedni nem szándokom, mert ha magam csekély tehetségein szerint képes volnék is másra fordítani figyelmemet, mint mi épen szivemet meglepte, nem hiszem, hogy figyelmes hallgatóságra találnék (tetszés) — Egy néhány szóval kell megemlítenem, mit hallottam, miszerint némellyekja’ méll. Fö-RR közöl a’pótló utasítások ellen keltek ki, és a’ főfelügyelőknek felállítását épen csak a’ pótlóutasitásoknak tulajdonítják. Nem vagyok olly szerencsés mint azon méllóságos urak, hogy azt diplomalice tudnám, hogy épen annak tulajdonítható legyen, de kérdem a’ mélt. Fö-RRet, valljon mi szerezte a’ pótlóutasilásokat, vesztegetés, pénz agitatio, ha a’ nem nemesség fogalmának kifejlődése? — Utoljára azt vélem: hogy a’ mélt. Fö-RRek közt is van egy fractio, melly nem sokára elszigetelve fog állani, és mintegy collegiuma fog lenni, melly a’kormány, és hazától elszigetelve fog állani, és a' nemzet kívánsága nem lesz az, mit ezen csekély collegiuma kíván. Ellenünk gyanúsítástól felhozalott, hogy uj hivatalokat akarunk felállítani, és hogy sokakban van hivatali vágy; ki azt hiszi, hogy hivatal miatt mindent lehet tenni, az azt is fogja érezni, hogy el nem nyert hivatalért is lehet mindent tenni. Azokután mit mélt. gróf Széchen előadott hosszas ismétlésekbe nem ereszkedem, de azon föeszménél fogva, melly mint egy vezérfonala volt beszédének, hogy a’ mélt Fö-RRek nem uj hivatalt akartak, de a’ municipiumoknak kiegészítő részét kívánták csak a' főfelügyelők által felállítani, melly alkotmányos szellemben gyökereztelik, mondom: azon eszménél fogva előadását tökéletesen pártolom. Báró Mesznil Vidor: — Rövid leszek, és csak azt jelentem ki, miszerint azt vélem, hogy azon nagy engedmények után, mellyekel a’ tek. KK és RR táblája a’legfontosabb tárgyak és legnevezetesebb elvek iránt tett, a' városi tárgynak felterjesztését hátráltatni, ’s visszatartóztatni annyi volna, mint a’ lehelő egyezkedésnek minden feltételét dölfösen visszataszítani, mint kimondani: hogy közelilést követelünk és kicsikarunk a’ lettes KK és RRtöl, mert vétóval vagyunk felruházva a’ tökéletlen és bizonytalan alkotmányos gyakorlat által, de mi ellenben semmi közelítést nem akarunk tenni semmi áron, mert ismét olly vétónk van, mellyel a’ jövendöség ferde szóval fog bélyegezni az évkönyvekben. Noha megnem vagyok elégedve a’ tek. KK és RRel, és velők egyet nem érthetek; de mégis, mivel látom hogy ezen táblánál a’ jobbat ki nem viszik, azt óhajtanám, hogy ezen felírás úgy, mint most áll, terjesztessék fel, hadd mondja ki a’ kormány nézeteit ezen tárgy iránt, hisz senki sem tudja diplomalice mit akar a’ kormány, meg lehet: hogy egy két egyén azt tudja, de diplomalice senki sem tudja, és meg lehet, hogy a’ kormány ezen tábla többségénél azaz magánál a' kormány embereinél liberálisabb, én legalább hinni akarom, hogy a’ kormány liberálisabb lesz a’ többségnél, ez vélekedésem. — Báró Venhkeim Béla: — Olly hangulatban vagyok, hogy hoszasabban szólani nem kívánok, ’s igy röviden csak azt jegyzem meg, minthogy a’ lek. RR utolsó izenelükben ezen városi ügyben nevezetes concessiól tettek’, miszerint megnem foghatom, mikép lehet compromissio nélkül gátolni a’ felterjesztést, és nem tudom, mikép fogja ezen tábla azon méltó vádat kikerülni, hogy ö volt az, melly ezen fontos ügynek felterjesztését gátolta. Két tárgy körül forog a’ kérdés, a’ qualificatiók és főfelügyelők körül. A’ qualification keresztül estünk, és e’ részben hallom megemlíteni, hogy az aristocralus kérdés, —ezt tagadni nem akarom, de hogy a’főrendi tábla a’főfelügyelők kérdésben olly rettentő Achillesl helyzeti, és ezen kedvenczéhez mint conditió sine qua nonhoz utolsó perczig ragaszkodik, nem vagyok képes felfogni. Máskép állott a’ dolog azelőtt, midőn a’t. RR nem akartak semmitsem tudni a’ főfelügyelőnek nevezetéről; de miután a’ tek. RR ezen táblának azon felszólítása következtében, hogy a' m. Fö-RR csak az elvhez ragaszkodnak, és csak az eszmére akarnak tisztában lenni, — az eszmét elfogadták, úgy hiszem, hogy most már e’ kérdés tisztán kormány kérdésévé vált, annál fogva azt hiszem, terjesszük fel a’tárgyat, és engedjük meg, hogy ö felsége mondja ki válaszát, akkor a‘ t. RR a' dolgot komolyan megfogják gondolhatni; — de azt kívánja e’tábla a’t. RRtöl, hogy azzal, mit eddig vitattak, homlokegyenest ellenkezőt mondjanak, mi a’ kivihellenség sorába tartozik; ezt a’ t. RR nem tehetik a’ nélkül, hogy hitelüket tekintetüket, és a' mi legszentebb becsületüket ne koczkáztatnák (tetszés a’ jobb oldalról) Gróf Széchen Antal ö méltósága azt mondá, hogy a’ felügyelő kérdésének utolsó phásisáig meg! a'ározása monarchius alkotmányos, és aristocraticus kérdés. Monarchicus meglehet, de absolute monarchicus kérdés; de hogy alkotmányos és aristocraticus legyen Magyarországban, hol minden institutio némileg szabad választáson alapul, hol minden tisztviselőket, alkotmányunk kezdetétől fogva mindig magunk szoktunk választani, hogy ezen jogot ok nélkül a kormánynak adjuk át, azt sem alkotmányunk sem aristocratiánk érdekében nem kívánom. Megfoghatom azt, hogy a’ kormány illy hatáskörrel és feltételek mellett kivánandja a’ főfelügyelőket megállapítani, és akkor hiszem, hogy a‘ t. RR a' dolgot meggondolva némi közelítéseket tehetnek ; de hogy ezen főrendi tábla hatodszori felszólításának nem engedve, egyszerre a’ 7—ik felszólítás következtében ellenkezőt határozzon azt várni nemcsak, nem lehet, de illy eljárást sem a' nyilvánossággal sem az országgyűlési Iractatusokkal megegyeztetni nem tudok. Ismételve felszólítom tehát a'm. Fö-RRet, hogy a’dolognak magunk ’s mindnyájunk érdekét figyelembe véve, ezen tárgynak felterjesztését tovább gátolni ne méltóztassanak. Gr. Pál/fy József: — Őszintén megvallom, hogy azokután, mik e’ teremben történtek nem igen szereltem volna felszólani, de hallottam itt némellyeket, mellyekel itt egyátalában el nem hallgathatok. Én tökéletesen gr. Széchenyi István ö méltóságával egyetértek (zajos éljen) ’s kötelességünk a’ nemzetiség érdekében felszólalni, azt előmozdítani az aristocraliának fenlartására. Ha abban a’ nemzetiség támaszát találnám első lettem volna, ki felszólaltam volna, de kérdem méltóságtokat, tekintsék meg ezen táblát, van-e ezen aristocratiában nemzeti szellem f azt tartom, hogy itt egy csep nemzetiség, nemzeti szellem nem létezik (nem tetszés a’ baloldalról, tetszés a hallgatás részéről) Elnök: — Halljuk a’ szónokol, a’ hallgatóságnak pedig kötelessége hallgatni. Gr. Pdl/fy József: — Mondom ezen táblában egy csepp nemzetiség sem létezik, tapasztalásból szólok, nem
