1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 163. ülés
CLXIII ülés Fő-RR. naplója Junius 19-én 1844. 391 tehál azt magyarázni teljes joga volt. De alkotmányos országban lehel-e egy törvénynek alkotója, és igy Magyaror-Vallás tárgyászágban is egyedül a’fejedelem? milly veszedelmesalkotványosságellenes elv volna ez? Valóban ha egészen igy ál- ^ersalTok* lana a’ dolog, mint azt a’ kassai püspök előadta, akkor belőle nem az következnék mit abból ö mltga kihúzott, ha-Atmenete,> vá" nem az 1791 : 26 czikk csak a’ felség által lévén alkotva, azt törvénynek nem lehet tekintenünk, mert törvény csak proie'uiwokaz lehet, mit az ország a’ fejedelemmel együtt közösen alkot. — És én ezt sem bánnám, mert ez esetben csak^gi^'befo" a’ bécsi, és linczi békekötések állanának, mellyek a' 1791: 26 törvénynél sokkal jobbak; abból egyébiránt,ead»sí> iráni»■ hogy az említett törvény resolutio szavai szerint készült, — melly az ország által teljesen elfogadtatott, nem kö-"H nete.'*** vetkezik, hogy azon törvénynek alkotója kizárólag a' fejedelem volt, mert a' resolutio törvénynyé nem vált mind addig, mig az ország Rendei által el nem fogadtatott, és igy tehát annak magyarázatában is az ország Rendéinek kell szavuknak lenni. — Ezt alkotmányos szempontból felelem ö mltgnak ; de még más szempontból is lehel e’ dolgot felvenni, mivel azt mondá ö mltga, hogy csak ö felségének volt jogában a’ kérdéses törvényt magyarázgalni, mert ö irta, és az ö leiratát fogadták el az ország Rendei; ha ezen okoskodása az ö méltóságnak állana, akkor hasonló elvnek kellene állani bár melly szerződésre nézve is, mert hisz, mi a’ törvény közjogi szempontból tekintve, nem egyéb, mint egy szerződés a’ nemzet és fejedelem közölt: és igy a’ kassai püspök ö mltgnak igen philosophicus elvei és okoskodása szerint — minden olly esetben, mikor két rész egymással conlraclust köt, ha a’ szerződés egyik rész által volt szerkesztve, joga volna ezen szerződő félnek a’ szerződés megkötése után is önkényesen magyarázni a’ szerződést — és mondani: ezen kötést én irtani, és igy, meg igy magyarázom — mi csak ugyan sem philosophiával, sem igazsággal, vagy méltányossággal teljeséggel meg nem egyezik. Továbbá ö mltga egyik legnagyobb erősségét abban helvezé, hogy azon törvény javaslatban. melly felterjesztetett, belé voltak foglalva azon szavak: „salvo contractu inter parentes“ ’sat.; de feledé a’ mltgos úr azt, hogy épen az, miszerint benne voltak a’ törvényjavaslatban e’ szavak, de a’ törvényből azok még is kimaradtak, egyenes bizonyságul szolgál arra, hogy akarattal hagyatlak ki a’ törvényből a' reversalisok, mert az országos Rendek azokat törvényesíteni nem akarták. Ezeket mint egy bizonyításul akartam felhozni arra, hogy ha a’jelen tárgyban az ellenfél által hozott indokok reánk nézve legkisebb meggyőző erővel sem bírnak, bizony nem csudálatos! Egyébiránt a’ dolog velejébe nem ereszkedve, mert e’ tárgy a’ múlt alkalommal bőven kimerittetelt, csak röviden azt jelentem ki: hogy pártolom a’ tettes RRizenelét; ha pedig attól elüttetném, akkor inkább reáállok a’ magyar tengermelléki kormányzó javaslatára, mintsem a’ reversalisokat eddigi alakjokban fogadjam el. Gr. Cziráky János: — Sokkal gyakortiabb ízben fordult elő e' nagyméltóságu táblánál ezen ügy, minthogy én hoszadalmas előadásommal ezen nagyméltóságu főrendi tanácskozást tartóztatni kívánnám, ’s ki legelöszöri alkalomkor, midőn ezen hongyülésen megvitatott ezen kérdés, — okaimat kevesekben összpontosítva előadni bátorkodtam, jelenleg csak nehányakat érinteni kívánok. Ha arról tudnék szerezni meggyőződést magamnak, hogy a’ reversalisok maguk beltermészetöknél fogva olly kötések, mellyek isten, vagy ember által alkotott törvénybe ütköznének: akkor feleslegesnek tartanám a’ t. KKnak és RRnek azon fáradságát, mellyel megmutatni igyekszenek, és a’körül forog tulajdonkép védveiknek egész tartalma, hogy nincsen világos törvény, melly a’ reversalisokat megengedné; ellenesetben, minek hiszem a’ gyermekek vallásos neveléséről való szerződést, szükségtelennek tartom az engedményes törvényt, mert akkor honi törvényeinkben elősorolva kellett volna jelenkedni mind azon kötéseknek, mellyek sem Isten, sem ember törvényébe nem vágnak, és azért megengedhetök; miről én példát honi törvényeinkben nem lelek, — holott itt az volna bebizonyítandó: valljon létezik-e ezen kötéseket tiltó törvény?; mit azonban csekély törvényismeretemnél fogva nehezen hiszek kimutathatónak; azonban, ha ki idézend , szívesen kódolandok. A’ vegyesházasságból szülőknek gyermekeik milly vallásbani neveltetéséről gondoskodni bizonyosan senki sem immorális tettnek, sem midőn a’nevelésről megtörtént az állapodás, annak nyomán történik intézkedés, — azt égbekiáltó bűnnek nem valhatja; mert akkor immorális tett, égbekiáltó bűn volna azon törvény is, melly még nem is tudván és nem sejdithetvén a’ születendő magzatoknak milly vallásos elvekhezi hajlamát, még is, mikor még az anyaméhében érik a’gyümölcs, már akkor arról rendelkeznék: miilyennek kell lenni a’ vallásos gyözödésnek? Megengedem, és elismerem azt, hogy felette súlyos feladat igazságos törvényt hozni, midőn ellenkező nézetek egymással jönek érintkezésbe, — főleg nehezen elérhetőnek akkor, midőn egymással ellentétben lévő hitelvek összeütközésbe jönek; nehéz állás pedig az, midőn valakinek bármilly helyezőiben, mint itt a' szülőknek szorosan meghagyva vagyon mind a’ természettől, mind Isten parancsolatából a’ gyermekeknek vallásos neveltetése iránt a’ kötelesség teljesítése, — mégis meglagadtalván és elzáratván minden arra vezethető mód, némileg lehetetlenné válik a’ jog annak teljesülhetését eszközölhetni: és illyelén esetben , ámbár bajosnak ismeren egyáltalában bármi rendelkezést, mind a’lelkiismeret, mind a' vallás szabadságával előbb megegyezhetönek találom, ha szabadakaratja fenmarad a’ szülőknek, mintha mindig parancsoló törvénynek hódolniok kell: miért is igen megnyugtatva érzem magamat és lelkiörömömre szolgál, hogy azon felvilágosodott többségnek — mint azt báró Mesznil Viktor nevező — nem voltam tagja, melly a’ múlt hongyülésen a’ reversalisoknak a’ jövör: való eltörlését határzá, — erős hiszemem lévén, hogy a’ reversalisok állal sokkal inkább megőrizve van a' lélekismeret szabadsága és bárkinek vallásos elvei, mellyek mindenkinek legdrágább ereklyéjét képezik, mintha azok a’ parancsoló polgári törvény békói közé szorittatni javasoltéinak. Gr. Majláth János: — A’ kérdés az elöbbeni tanácskozások által tökéletesen kimerítve lévén, és a' capacitatiónak ideje ezen kérdésben már rég lejárván, nincsen egyéb hátra, minthogy voksommol tökéletesen ahhoz ragaszkodjam, mit kassai püspök ö nagysága előadni méltóztatolt. Gr. Königszegg Sándor: — Én nem kívánok többé a’ dolog érdemébe ereszkedni, mivel arról a" múlt alkolommal hoszasan szólottám, ’s talán a’ in. Fő-RRet untattam is — azért most csak némellyekre kívánok felelni, 98 *
