1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 163. ülés
390 CliXIlI ülés Fő-RR. naplója Junius 19-én 1844. nete. 4 tárjryá-múltban kiadott reversalisokat 1832 óta szakadatlanul pártolták, erre azon egyetlenegy okuk volt az, mert azokat bűnjelesen: a’törvényen a i a pul t a k n o k , következéskép törvényeseknek és kötelező erejüeknek tartották: azért jól jegyzé meg átmTne fel! vá- székes fej érvári püspök ö méltósága, miszerint ha a’ mélt. Fő-RR ezen térről lelépnek, nincs többé biztos basisnk, 'protestánsok-'és eddigi határozatukkal ellenkezésbe jőnének, ’s elismerik a’ t. RR azon állítását, hogy a’ reversalisok nem tornak Horvatnr- vónyeseit: és így ö méltóságának a’ magyar tengermelléki kormányzónak ezen egyébkint legjobb szándékból eredt gadísa iránt a'indítványát elfogadni annyit tesz, mint a’ reversalisokat feladni, és azok mellett kötött számtalan vegyesházassá- KR 2"k ,,e’goknak nyugalmát veszélyeztetni. Az illy reversal's mellett férjhezment catholica nő olly biztos szerződésnek tekintő, mellyet a’ protestáns férj szabadon adhatott, és adott, és mellyet a’ törvény nem tiltott, mellyet a’ kir. rendeletek helyeseltek’s az állandó gyakorlat igazolt: és igya’ reversalis volt főfellétele férjhezmenetelének, és záloga jövő házi csendességének. Jelentsük mármostki, miszerint azoknak megtartása az illető házastársak jóakaratától és egyezésétől függ: azoknak alapjával egyszersmind számtalan családnak házi békéje ingadozni fog. Kétségkívül lesznek számos protestáns férjek, kik tisztelvén szavuk szentsgét, igéretökhöz hívek fognak maradni; de ez csak tölök fog függni, és ez esetben is a’ catholica nők már többé nem férjeiknek tartozó kötelességében, hanem csak nagylelkűségében fognak bizhatni. Ellenben lesznek olly férjek is, kiket majd protestáns lelkészeik, majd protestáns rokonaik figyelmeztetni fognak az uj törvény által nyert felszabadításukra, ’s nem fognak olly túlbuzgók sem hiányozni, kik elő fogják elöltök sorozni mindazon okokat, mellyekkel a’ t. RR három országgyűlés alatt a’ reversalisokat ostromlották; ’s miután alig lesz található olly catholica nő, melly a’ reversalis által nyert jogáról önkint lemondjon, ki lesz téve férje önkényének és unszolásainak és mindennemű széditéseknek, mellveknek nem lehet sem engednie a’ nélkül, hogy lelkismeretét ne sértse, sem ellentállnia a’ nélkül, hogy házi nyugalmát ne veszélyeztesse. Mélt. gr. Zay Károly ur jónak lálá a’ reversalisokat égbekiáltó bűnnek nevezni. Az 1791: 26 t. ez. a’ gyermekek vallásbeli neveléséről az esetben semmitsem rendel midőn két különböző evangelica felekezetitek egymás közt házaságra lépnek: és igy szabadságukra hagyja, hogy gyermekeiket neveljék vagy egyik vagy másik vallásban. Már bátor vagyok a’ inéit, urat egész tisztelettel figyelmeztetni, hogy az evangelica mindkét felekezetüeknél számosak a’ reversalisok, niellyek óllal kiköti majd a’ férj, majd a’ nő, hogy valamennyi gyermekek az ö vallásában fognak neveltetni. Ha tehát a’ reversalisok a’ protestáns felekezetüeknél is fenállanak ’s a’ inéit, gr. ur azokat nem merné égbekiáltó bűnnek nevezni: azt tartom azon reversalisok sein érdemelnék azon nevezetet, mellyek a’ catholica nő részére kiadatnak. Áléit. b. Mesznil Vidor ur említést tön az egyházi rendről, melly — mint monda— a’proselytisnnis fegyverét kezeiben hordja. Már más alkalommal volt szerencsém megjegyezni, hogy a’ proselytisnnis olly dolog, melly az igazságra nézve kötelesség, ’s még a’ hibára nézve is szükség: mert véleményével senki sem akar maga állnni5 ’s mindenki azt hiszi, hogy véleménye annál alaposabb, minél többen osztoznak véle abban, ‘s azért természetes mindenkinél azon törekvés, hogy jónak helyesnek hitt véleménye pártolóinak ’s felekezete tagjainak száma szaporodjék, és kérdem: mit tett a’ mélt. báró?, — most is kétségen kívül a’ proselytismus czéljóból szólalt fel, ’s azt akarná, hogy véleményének valamennyien hódoljunk; azonban merem hinni: miszerint a’ mélt. bárónak proselytismusi szándéka ezúttal czélt nem ér, ’s a’ mélt. Fő-RR szilárd meggyőződésén meg fog hiúsulni. Nem akarnám a’ mélt. Fö-RRet untatni (Halljuk), de a’ mélt. bárónak még egy megjegyzésére kívánnék viszonli megjegyzést tenni. Megvallom a’ reversalisok ellen mindenféle észrevételeket ’s nevezeteket hoztak fel, megkísértették kikutatták a’ t. RR a’ természetjogok rejtekeit, ’s többször álliták, hogy a’ nem született lényeknek üdvösségéről rendelkezni a’ természet törvényével ellenkezik: de sokkal kíméletesebbek voltak a’ t. RR, mintsem egy olly ügyet, melly vallásbeli, melly a’ törvénnyel csakugyan nem ellenkezik, mellyet királyaink számtalan resolutioi pártolnak, ’s mellyet ezen mélt. tábla 1832-ik óta szakadatlanul pártol, valaha, mint azt ö méltósága tévé, tolvajságnak nevezték volna, — azt hiszem, hogy a’reversalisok eredete tisztább, czélja szentebb, mintsem bogy azokra a’ tolvajság undok czime illesztethefnék. Gr. Telehy László: — Csanádi püspök ö nmlga azon észrevételét, hogy e’ hoszas vitatkozásoknak kevés eredménye szokott lenni, mert közönségesen kiki azon meggyőződéssel hagyja el a’ tanácskozási teremet, mellyel a' terembe jött, és hogy ezt számtalan példák igazolják, magam is valónak, ’s helyesnek tartom, csak azt teszem még hozzá, hogy épen nem csudálatos, ha az, mi különben is ritkán történik meg akárhol másutt, hogy t. i. egy párt magát okokkal legyőződnek vallani kénytelenitessék, különösen rajtunk — és kiváltképen a’ szőnyegen lévő tárgyra nézve teljességgel megnem történhetik; ugyan kérem csak vizsgáljuk egy kevéssé azon indokokat, mellyek az ellenvélemény védelmére elöhozattak! Csupán csak némellyeket akarok előhozni, mert hoszasb tárgyalásba az épen most általam elfogadott nézetnél fogva is nem akarok ereszkedni, ü nmltga csánádi püspök azt mondá, hogy nagy következetlenség foglaltatik a’t. RR. izenetében, mivel ők egy részt a’ II. Leopold által kiadott leiratnak semmi erőt sem tulajdonitnak, másrész pedig az I.Ferencz állal kibocsátott körlevélre igen sokat tartanak. Ez valóben különös okoskodás, mert azoknak sorába tartozik, mellyeket egészen meglehet fordítani; — ennek következtében a’ Csanádi püspök ö excellentiájának azt válaszolom: hogy én pedig azon csudálkozom, miszerint a’ derűs a’ II. Leopold által kiadott körlevélről olly igen sokat tart, bár általánosan sérelmesnek tekinti azt a’ nemzet, I. Ferencz által az ezután kibocsátott körlevélre pedig, melly a’ nemzet véleményével ’s kívánságaival teljesen megegyez, semmit sem tart; ebből nem tudok más következést húzni a’ fömgu clerus részére mint — nagymllgod szavaival élve — azt: hogy ha a’ clerus jogának gyarapításáról lehet szó, akkor annak egyetlen egy királyi resolutio is elég, a’clerus követelései ellen pedig szerinte száz királyi körlevél sem használ semmit is. Egyébiránt azt, hogy miért tesz a’ fömltgu clerus a’ leirat és e’ körlevél között olly nagy különböztelést, talán megfejtette nekünk a’ kassai püspök ö mga; ö ugyan is azt mondá: hogy Leopold.resolutioja egészen más tekintetet érdemel mint különben egy királyi leirat, mert az 1790: 26 törvénynek alkotója kizárólag a’ fejedelem volt, kinek
