1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 150. ülés
CL ülés Fő-RR. naplója Majus 17-én 1844. 305 elibe nem szabla; még is e’ kérdésben minden ingerültség nélkül azt válaszolnám a’t. RRnek, miután a’tárgyak fel- Kir. varosok vétele, sora, ideje minden táblának belső oeconomiájához tartozik: nem érzik magokat a’ mélt. Fö-RR felhiva e"^e.*és.e hogy a’ tárgyba bővebben ereszkedjenek. nctca'KHnek. Gr. Eszterházy József: — Nem volt szándokom a’ tárgyhoz szólani, de a’ mélt. győri püspök ur olly elveket hozott elő, inellyek következtében kénytelen vagyok felszólalni. A’ t. RR kívánsága nagyon igazságos, és annyivalinkább, mert a’ múltkor jött egy kir. leirat, mellyben az mondatik, hogy az országos RR tárgyalásaikat siettessék. — Nézzük meg, mi történt ezen az országgyűlésen? A’ t. KK és RR éjjel nappal dolgoznak, és sok rendbeli tárgyakat a’ mélt. Fö-RRhez át is küldöttek; a’ mélt. Fö-RR azonban hosszú ideig üléseket nem tartottak, és azon oknál fogva tiszta szivemből Batthyányi Lajos tisztelt barátomnak indítványát pártolom. — fí. Jeszenák János: — Azt hiszem, hogy a’mélt. főrendi táblának jogai tökéletesen és világosan biztosítva vannak az által, hogy az átküldött törvény és felirási javaslatokat tízszer húszszor visszaküldheti; de nem hihetem, hogy a’mélt. főrendi táblának jogai annyira terjednek, hogy a’ tek. RRtöl hozzánk átküldött izeneteket és tárgyakat fel ne vegye, ’s azokra feleletet se adjon. Azt tartom, a’ méltányosság és az eddigi gyakorlat azt hozza magával, hogy az izeneteket tárgyalni, és azokra feleletet adni kell; kérem tehát fenséges Elnökünket, méltóztassék a’ Jász-Kun és Ilajdu kerületek rendezését tárgyazó munkálatokat felvétetni; a’ mélt. Fö-RRet pedig felszólítom, hogy a’ tek. RRnek ezt felelni méltóztassanak. Gyiirky Pál, krassói főispán: — Én is tökéletesen járulok a’ mélyen tisztelt országbíró ö nagy mélt. szavazatához, hogy e’ részben a’ tek. KKnak és RRnek felelnünk nem kell. Ugyan is mit felelhetnénk egyebet, hanem azt, hogy a’ tárgyak felvételét az eddigi országgyűlési gyakorlat szerint, mellyen változtatni az országgyűlés általános rendszerezéseig nem lehet, e’táblának igen tisztelt elnöke szokta elhatározni; azt pedig hogy beleboesátkoznak-e a’ kérdéses rendszeres tárgyak érdemleges tanácskozásába vagy sem? a’ felvétel utáni tanácskozástól függend, — ’s hogy továbbá a’m. Fö-RR hasonlóan mint a’képviselők független állásukat fenlartani kívánják és azt, hogy ez méltányoltassék, teljes joggal igénylik. De mind ezek tudva vannak úgy is a’ t. KKésRRnél: azért ezeket válaszolni szükségtelennek tartom; de czélszeriinek sem, mert csak újabb vitatásokra szolgáltatnánk alkalmat, rnellyet én kivált jelen állásunkban, midőn a’ legközelebb kihirdetett k. k. leiratból, melly által az eddigi határozatainknak sietős felterjesztésére intetvén, ezen országgyűlésének hosszas kiterjedésére nem számolhatunk, más részről, a’ mint a’ tek. KK is álliták, sok teendőink és végzendőink vannak, elkerülni óhajtóm. De azt sem látom által mi vezérelhette a’ tek. KK és RRet ezen felhívásunkra, miért kételkednek abban, hogy a’ Jász és Kun, úgy Ilajdu kerületek rendezése nem fog tárgyaltatni, midőn tapasztalhatták, hogy a’ sz. kir. városok rendszerezéséről készült nagy munkálat tárgyalását csak épen e’ mainapon rekeszthettük be? B. Wenkheim Béla: — A’ tek. RRnek adandó válaszról, mintán úgy látszik, hogy a’ mélf. Fö-RR többsége válaszolni nem akar, nem szólok, noha véleményem szerint a’ méltányossággal és bizodalommal, mellyel egyik táblának a’ másikhoz viseltetnie kell, sőt a’parliamenlaris Hiedelemmel is megegyeztethetönek nem tartom, hogy a’ tek. RRnek ebbeli felszólítására választ ne küldjünk. Ezt tehát elmellözvén, csak az iránt kívánom véleményemet kimondani, mikép én azt sem tudom a’ parliamentaris renddel megegyeztelni, hogy midőn ezen táblának egyes tagja kérdést tesz a’ mélt. Fö-RR többsége azt úgy elmellözi, hogy az iránt egyáltalában nem nyilatkozik, mert én megvallom, a’ többségtől több méltányosságot vártam volna. Nyilatkozatra kényszeríteni senkit nem lehet, nem lehet egyebet tenni, mint várni a’ jövendőtől inig parliamentaris rendszerünk elrendezve lesz, a’ mikor az ember annak többé kitéve nem lesz, hogy indítványára és kérdésére egy szó se mondassék. Mi a’ mélt. győri püspök felszólalását illeti, mintha felszólalásunk azon tisztelettel, mellyel ö cs. kir. Föherczegsége iránt viseltetünk, egészen megegyezhető nem volna, azt jegyzem meg: hogy mi több ízben mindnyájan kimondottuk, miképen, mi mélyen tisztelt elnökünk ö cs. kir. Föherczegségének elnöki intézkedésében megnyugszunk; de miután több ízben mondatott az elnökszékböl, hogy a’ tárgyak azon sorral, mint azok hozzánk a’ t. RR által átküldettek, fognak felvétetni, mi eddig minden tárgyra nézve ngy is történt és miután a’Jász-Kun kerületek iránti munkálat csak ö cs. k. Föhrczsége azon nyilvánítása folytában mellöztetett el, hogy czélszerübb lesz elmellözni ezúttal a’ szabadkerülelek elrendezését tárgyazó munkálatokat, mig a’ városi rendezésre nézve az egyesség a’ két tábla közt meglevén, ez állal a’ szabadkerületek rendezését tárgyazó munkálat tárgyalása könnyittetni fog. Ezen incidenlalis kérdés általunk egész tisztelettel tétetett; de kérdésünkre válasz nem következvén, méltán azon gyanú támadhat bennünk és a’ tek. RRben, hogy ezen dolgot a’ mélt. Fö-RR tökéletesen elmellözni kívánják. Rósz néven venni tehát nem lehet, mit teszünk. Mi azt illeti, mit győri püspök ö mélt. mondott: arra csak azt felelem, hogy rendreutasítást akár kitől kivéve cs. kir. Föherczegségét el nem fogadok, ’s azt visszautasítani kénytelen vagyok; mert — mint mondám ö cs. kir. löherczegségétöl mint elnökömtől köszönettel is fogom azt fogadni, de más tagtól nem, és kérem ezt a’ méltóságos püspök úrtól is, ki alkalmasint elfelejtkezett arról, hogy országgyűlésen van, azt hívén, hogy a’prédikáló székből szól. Sztankovics János, győri megyés püspök, és b. Eötvös József egyszerre szólalnak fel a’ jobboldalról: „Censor, censor!“ Sztankovics János, győri megyés püspök: — Bocsánatot kérek, én is censor vagyok, még pedig ollyan. ki a’ napló censuráján mindig megjelenik; sajnálva látom, hogy azon méltóságos urak, kiket megsérteni nem akartam, és kiket nem neveztem, szavaimat úgy értették, mintha én azt akartam volna mondani, hogy ők azon magas tisztelettel és hódolattal nem viseltetnek fenséges Elnökünk iránt, mellyel én. Megvallom, hogy az eszemben sem volt, én csak azon tekintetből, hogy ezen táblának állandó gyakorlatát tekintve azt hittem, hogy ezen állandó gyakorlatot akármilly indítvány által úgy rögtönözve megváltoztatni nem lehet, mondottam azt, hogy azon indítványokat Fő-Rendi Napló IV. köt. 77
