1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 124. ülés
26 CXXIV ülés Fo-RR- naplója Márczius 18-án 1844. o ki a' I KK. és RR. táblájának legjelesebb férfiai? — valljon csend mellett szemeltelfek-e ki a’ magányéletböl a’ Jeiése.je(rczélszerűbb teendők? Ki az alkotmányos országban mindig rendről és csendről álmodozik, az az alkotmányos kifejlődésnek — nézetem szerint — nem barátja, és arra nézve azt mondom: „quae enim continuo sunt agitata motu, manebunt, (piae autem perpetua premit quies, peribunt stb.w Gr. Széchen Antal: — Nincsen talán egy tárgy a’ jelen munkálatban, mellyröl olly annyira volnék meggyőződve, bogy a’ nagyméllóságú főrendi táblának minden véleményárnyéklatai szintúgy, mint a’ t. KK. és RR. is a’ czélban, az elvekben, az alapeszmékben megegyeznek, és csak azon módokat illetőleg különböznek, mellyek mellett a’ felállított eszmék életbeléptetését eszközölni kívánják. Mindnyájan ugyanis politicus jogokkal akarjuk felruházni a’ polgárokat, — nagyobb mértékben akarjuk azokat nekik tulajdonítani; de a’ kérdés az: mi módon kelljen ezen czélt elérni a’ nélkül, hogy nagyobb és fontosabb érdekeket ne veszélyeztessünk? És ha valahol szükség volt a’ különböző nézetek előadása’s a’ tárgynak minden oldalróli megvitatása által megállapítandó intézkedések biztos talpkövét megvetni: ezen kérdés kétségkívül azok közé tartozik, mellyek azt kétszeresen igénylik. Kötelességét teljesilette tehát gróf Zichy Ferencz, midőn a’ tek. KK. és RR. véleményétől eltérő olly nézettel állott elő, melly mellett kétségkívül fontos okok felhozhatók. Ámbár mindazáltal részemről is azt tartom: hogy a’ városokban szintúgy, mint a’ megyékben a’candidatio joga a’ követválasztás eszméjével némikép ellenkezik, — ámbár méltánylom azon okokat, mellyeknél fogva gróf ZichyFerencznek indítványa támogatására a’ most fenálló viszonyokat és a’ tek. KK. és RR. javaslatát kelleti leginkább szem előtt tartania, és úgy az utasítások eszméjét is megpendíteni: részemről mindazáltal azt tartom, hogy a’ candidatio- és utasításnak kérdése nem e’ helyütt eldöntendő, és ezért fenfartván ebbeli nézeteimet, észrevételeimben csak a’ dolog velejére szoritkozandom. — Azon ellenvetések, mellyek a’ kir. városi követek szerkezete ellen felhozatnak, leginkább abban központosának, hogy ha a’ polgároktól a’ közvetlen követválasztási jogot megtagadjuk, akkor nekik semmi political jogaik nem lesznek; meg nem szűnik azon a’kir. városok jelen állapota ellen annyiszor felhozott ellenvetés: hogy azok csak zárt testületekből állván, követeik is csak zárt testületeket képviselnek; a’ többi ellenvetések egy részt a’ közvetett követválasztás elleni általános elméleti okoskodásokból meritvék, más részt pedig leginkább abban állanak: hogy az általunk felállított qualificatio mellett a’ közvetett választás, vagy a’ közvetett választás mellett bizonyos tetemesebb qualificatióknak felállítása felesleges. Mondatott továbbá: hogy a’polgárokra, kik a’ szükséges qualificatiókkal bírnak, és kiket ez által political jogok gyakorlatára képeseknek nyilvánítottunk, mint egy gúny lenne, ha őket a’ követválasztásra , a' politicai jogok legfontosbikára, nem képeseknek tekintenék. De csalatkoznak azok, kik a’ dolog jelen állásában a’ közvetett választás pártolásának okát abban keresik, hogy mi a’ polgárokat a’ kövelválasztásra egyáltalában képeseknek nem tekintjük, holott még is ezen pártolásnak oka nem ezen eszmében keresendő. Ha vagyon a’ politicában egy szó, mellyel a’ törvényhozónak csak a' legritkább esetekben szabad élnie, és ezen szó: „soha“: akkor vagyon kétség kívül egy más szó is, mellyet csak óvatosan lehet használni, és mellynek üdvös eredményét én legalább nem tapasztaltam, és ezen szó: „rögtön.“ A’ választóknak számát egyszerre szerfelett szaporítani, szaporítani olly módon, hogy azok az előbbi választókkal többé arányban ne álljanak, nézetem szerint nem veszélynélküli; és ha városi választókról szólunk, nem szabad elfelejtkeznünk, hogy eddig nem minden polgárok választottak, hogy csak a’ választott polgárság a’ legújabb időkben a’jelen országgyűlés előtt leérkezett k. k. leirat nyomán feleszámmal lett szaporítva. Ezen választott polgároknak száma — a’mennyire ezt hazánkban adatok hiányában tudni lehet — összesen mintegy 2300-ra ment fel; — 1150-nel szaporítva tehát egészben mintegy 3,400-ra ment fel a’ választók száma; és most kérdem a’ mélt. Fö-RRtöl: nem roppant, nem rendkívüli sokszorozása volna-e a’választók számának, ha feltéve, mint azt gróf Zichy Ferencz előadta, hogy a’felállított quali— ficaliók mellett is Pest városában p. o. 5000 polgár lenne, maga Pest városa 1550 választóval többet nyerne, mint most az országnak minden városai együttvéve? — Azon példákat illetőleg, mellyeket előttem ö mltsága b. Wenkheim felhozott, ámbár részemről azt tartom, hogy ott is a’ felállított qualificatiók mellett a’ polgárok száma csökkenni nem fog, megengedve mindazáltal, hogy a’ polgárok jelen száma kisebbülne, midőn a’ követválasztásról szó vagyon, a’ dolog mostani állásánál fogva nem minden polgárokat, de csak a’ feneinlített módon szaporított választó testületet kellvén választóknak tekinteni, minekutána Debreczen és Szabadka városokban a’ választott polgárság mindenhol mintegy 60 egyénből áll, és ezeket 30-czal szaporítván, e’ két város mindegyikében mintegy 90 választó létezett: nem fogja tagadni a’ mélt. űr, hogy a’ legnagyobb qualificatio mellett is, ha a’ választások minden polgároktól közvetlenül történnek, a’ választók száma kétszer, 3-szor, de talán 10-szer is sokszoroztatnék. Tekintsük erre nézve a’külföld példáját, tekintsük jelesen Francziaországof. Jól tudom, hogy Francziaországnak választási törvényei sokaknak kielégítőknek nem látszanak, sokaktól számos oldalról megtámadtalak; de azt tar-, tóm, minekutána Francziaországban a’ választóknak legutolsó szaporítása forradalomnak eredménye volt, ezen példa némi tekintetet igényelhet méltán. És mi történt Francziaországban az 1830-iki júliusi forradalom után? 80,000 választó helyett 180,000 lön — és igy a’ választóknak száma 2% részszel szaporittatott; — mit pedig tennénk mi, ha a KK. és RR. indítványa elfogadtatik ? — kétszereznék — mint előbb mondám — tiszereznök, talán huszszoroznók a’ mostani választóknak számát. Most tehát arról van szó, hogy bizonyos politicai jogok gyakorlata a’ városok polgáraitól mindörökké megtagadtassék. Nem a’ közvetett választás iránti általános elvekből lehet itt kiindulnunk, de hazai viszonyaink kellő felfogásából, mellyek csak lépcsönkinti haladás által biztosíttathatnak. És nem esnek-e némi anomáliába azon mélt. urak, kik a’ követválasztási jogot az egyetlen politicai jognak tekintvén, minden a’ polgárságnak igy közvetve nyújtott politicai, vagy — hogy helyesebben mondjam — nagy részt municipalis jogokat mintegy szemeik elöl elvesztik? Mert ha igaz, hogy némi veszély nélkül a’választóknak számát egyszerre íelette szaporítani nem lehet, tnilly más módok léteznek ezen veszély elhárítására? mint vagy olly tetemes
