1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 81. ülés

28

íiXXXI. ülés Fö-RR. naplója. December 7-én 1843.

Magyarnyelv kifejezésnek, melly a’ sarkalatos határozatot semmikép nem sérti, és épen ezen tekintetnél fogva én a’ tek. KK. és fráníT^k'íie-RR- mostani észrevételét nem fogadom el, mivel kétség kívül ha az mondatik, hogy a’ deák nyelv használtassák neie a'RKnck j[orvátország belviszonyaiban, a’sarkalatos határozatot felforgatják. így lévén a’dolog, megvallom egyébiránt, magam is átlátom, hogy szükséges, miszerint ezen tárgy minélelébh ö Felsége elibe mehessen, és ö Felsége kk. leirata által törvénybe igtassék: ennél fogva ö n. mltga csanádi püspök javaslatát elfogadom országbirája ö n. mlgának hozzáadása és megjegyzése mellett; ez utolsót pedig azért, mert sem magam, sem pedig — reményiem — ezen mélt. tábla soha nem fog semmi vádat magán szenvedni, melly öl részint nem érdekelheti, részint pedig, ha elszenvedné, ön maga ellen vétkeznék; azért, mint mondám, a’csanádi püspök ö n. mltga előadását országbirája ö n. mltgának felvilágosításával fogadom el. —

Tihanyi Ferenci, temesi gróf: — Nekem már több hónapokkal ezelőtt forróbb óhajtásaim közé tartozott a1 magyarnyelv tárgyábani törvényjavaslatot ö Felsége színe elejbe minélelébb felterjeszteni, és minéltovább mentünk az időben, annál inkább megvagyok győződve bár ezen közohajlás rég teljesedett volna. — ügy látszik a‘ két tábla közti egyesség a’nagy méltóságú csanádi püspök előadása szerint ekkép megtörténvén, részemről is hozzá járulok. — Mi ö mltga az izenetre telt többi észrevételeit illeti, mellyeket a’ nagy mltgu országbíró felfogva a’ küldendő izenetbe tétetni kíván: magam is úgy értettem az igen tisztelt csanádi püspök indítványát, miszerint a’ KIC (és RR. izenete feletti nézeteit nem azon czélból fejtegette, hogy azok a’ válasz izenet szerkezetébe foglaltassanak — egyébiránt azon nézeteket, mellyeket kedves és mélyen tisztelt országbíró előadott, méltánylani nem csak nem lehet, de bizonyos helyezőtekben kell is. Azonban, ha az elöltünk lévő körülményeket tekintem, azon kérdés tűnik fel előttem: valljon teendő e, valljon vagyon e erre elegendő okunk? A’ határozat feletti kérdésben b. Vay Miklós felvilágosított és meggyőzött, — a' többi nem lényeges kérdés és igv azon vélekedésben vagyok: hogy a’ válasz izenet egész gyengédséggel szerkeztve egyszerűen menjen a’ KK. és RRhez. — Nem lehetek azonban azon vélekedésben, mellyel mlgos liptói főispán előterjesztett, t. i. hogy szóval izentessék meg javaslatukhoz való hozzájárulásunk. — nem pedig már azért is, mivel itt lényeges kérdés van elhatározni való; — azt mondják jelesül a’ KK. és RR. ezen izenetjükben, ha a’ 6-ik § úgy nem tetszenék, mint azt az előbbeni izenetjiikbe javaslották volt, most mást javaslanak, és a’ nagy méltóságú Fö-RR. tetszésükre bízzák akár az egyik, akár a’ másik javaslatnak elfogadását; erre a’ nagy mltgu Fö-RRnek határozni kell, mintha okokkal támogatni kívánnák, a’ minthogy alig is lehet az máskép ’s igy a’ szóbeli izenet nem elegendő. — Ezen elhatározandó kérdésre nézve, t. i. melly javaslat lenne elfogadandó, még October elején a’ 3-ik illetőleg 4-ik izenetben javaslóit módhoz járulván, most is azt pártolom. Mi az izenetnek azon részét illeti, hogy a’ KK. és RR. a’ nagy mltgu Fö-RRet nemzetiség tekintetéből a’ hozzájárulásra felszólítják és a’ mellyet ö nagy mltga mélyen tisztelt ozszágbiró is felhozott, azt tartom: hogy a’ nagy mltgu Fö-RRnek igazolásra szükségük nincsen; — de egyébiránt ha ne talán valaki azt érzékenyebben tekintené, az által, hogy kijelentése a’ naplóba felvétetik , kielégítve lehet, — ha azonban a’ nagy mltgu Főrendeknek nemzetiségük és hazafiuságuk megtámadtatnék, azokhoz tartozni nem fogok, a’ kik, mivel magokat ne talán érintve nem érezvén, a’ védelmet mellőzni kívánnák. —

Gr. Károlyi Lajos, abauji főispán: — Én mindig kezetfogtam a’ KK és RRkel abban, mi a’ nemzetiség szent ügyének gyarapodását illeti; ezen ügy előttem olly szent, hogy mindent, mi a’ nemzetiséghez tartozik, teljes örömmel pártolni legszivesb kötelességemnek ismerem, és ezen szent ügy érdekében a’dolog mostani stádiumában szívesen lemondok előbbeni nézetemről, és járulok csanádi megyés püspök ö méltóságának indítványához azon nyilatkozattal, mellyet mélyen tisztelt és szeretett országbirája felvilágositáskép hozzáadni méltóztatotf. Nem lehetek egyébkint Liplómegye főispánjával egyértelemben azért, mert az. mit szóval akar kijelenteni, úgyis nyomtatásban lesz. Barsmegye föispáni helyettese azt monda, hogy azért nem kell felelni, mert a’ kifakadás érzékenységből történt a’ KK. és RR. részéről. Ha az barátságos összekötetésben jött volna hozzánk, nem bánnám; de midőn a’ törvényhozói test egyik része hitelesen a’ másik résznek szemrehányó kijelentéseket küld: akkor ezen tábla méltósága magával hozza, hogy azt hallgatással el ne mellőzze.

Gr. Széclien Antal: — A’ dolog érdemére nézve nem szólok , miután meggyőződésemet a' határozat iránt inéit, gróf De La Motte Károly tökéletesen kielégité ’s e’ részben előadásomat megelőzte. iMiután közösnek látom azon kivánatot, hogy a’jelen tárgy minélelöhb ö Felsége eleibe jusson, ha a’ dolog jelen stádiumában fel kellene tennem azt, hogy azon megjegyzések, mellyeket mélyen tisztelt országbirája tenni méltóztatott, ezen ügynek felterjesztését akadályoztatnák, azoknak helyét nem látnám; de miután egy részről attól nem tartok, hogy azok a’ dolog kifejlődését felfüggesszék, más részről a’ tábla méltóságával meg nem fér, hogy a’ KK és RR. üzenetében levő kijelentéseket hallgatással elmellözze, ö nagy méltóságának előadását egész kiterjedésében pártolom. Csak egy megjegyzést teszek azon óvásra nézve, mellyel a’ horvátországi követ tett a’ jelen tárgyra nézve. Azt azon példák, mellyeket gr. Majláth János úr említett, eléggé bizonyítják: hogy óvások és ellenmondások országyülésünkön történtek; de úgy hiszem mindnyájan, kik a* hazai törvényeket ismerjük, megfogunk arról győződni, miszerint az illy óvásokat rendkivulieknek tekinteni nem lehet, és ha a’ horvátországi követ urnák sajátszerü állását küldői irányában figyelemre méltatjuk, ki nem a’hozott törvény, hanem csak a’törvényjavaslat ellen óvakodó, azt nem tiszteletlenségnek, hanem épen azon tiszteletnek fogja tulajdonítani, mellyel az érdemes követ úr küldői iránt tartozik, és melly ezen tábla tagjaitól ép azért méltánylattal fogadandó.

B. Jeszenák János: — Lelkemböl óhajtván, miszerint a’ két tábla közt valahára a' régen várt egyesülés megtörténjék, ennélfogva csanádi püspök ö n. mlga indítványát elfogadom, egyszersmind forrón óhajtván,hogy ezen tárgy minden ingerült utóhang nélkül végeztessék be, igy Liplómegye főispánja előadásához járulok.