1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 81. ülés
24 LXXXI. iilés Fő-RR. naplója. December 7-én 1843. Magyarnyelv második az üzenet végső szakaszára való észrevétel. Mind a’ keltőre nézve tökéletesen osztom véleményét és nemzetiség - mlgának. Az elsőre nézve nem annyira a’ jelen eset, hanem a’ jövőre való óvakodás miatt. Ugyan is minete a RHnek.ként történt azon határozat, menyet a tek. RR országos határozatnak néznek?; a’ m. Fö-RR javaslottak egy szerkezetet a’ 6-ik §-ra nézve; ennnek a’tek. RR — ha szabad ezen kifejezéssel élnem — a’ fejét el nem fogadták, de elfogadták a’ lábát, sőt ezt sem tökéletesen, mert mai üzenetükben is megismerik, hogy egy kifejezésre nézve nincsen meg a' két táblaközti megegyezés. Azt állítani, hogy a’ fej el nem fogadtatván, mégis a’ lábra nézve meg van az országos határozat, sem a’ dolog természete, sem az országgyűlési tapasztalásom szerint nem lehet. Az országgyűlési végzések nem igy keletkeznek, és jövőre nézve ebből példát és következést huzatai nem szeretnék: sőt óvást kívánok tenni, miszerint jövendőre is, ha javaslatunk csak egy részben fogadlatnék el, teljes szabadságunkban maradjon az egészet újabb tárgyalás alá venni. Mi a’ második pontot illeti: t. i. a’ tek. RR izenetének végső §-áf. nem akarok hosszas lenni és jelen állásában a' dolognak bizonyosan utolsó lennék, ki legkisebb alkalmat adna az ingerültségre ; de azt el nem hallgathatom, hogy midőn az izeneteknek utolsó §-sza készült, akkor nem fordittatott egész figyelem arra: mivel tartozik egyik tábla a’ másiknak? Hogy ugyan ezen modorban válaszoljunk a’tek.RRnek, azt soha tanácsolni nem fogom, mert nem kívánom, hogv ezen tábla valaha megfeledkezzék arról, mivel tartozik a’ másik táblának; de hogy ezt tökéletesen hallgatással mellőzzük el: abban sem egyezhetem meg, mert akkor megfeledkeznénk arról mivel magunknak tartozunk, és a’ szerint kívánó©,, hogy röviden minden ingerlő kifejezések mellöztével. úgy mint azt azon táblának méltósága ’s annak törvényes állása kívánja, válaszoljunk ezen pontra nézve azon értelemben, mint azt Csanádi püspök ön.mlga igen bölcsen előadó. — B. Percnyi László: — Az e"tárgy feletti utolsó tanácskozásunk alkalmával november 14—ik napján terjedelmesen kijelentettem: hogy milly értelemben tartom én valóban szent czélnak a’ magyarnyelvnek hazánk több nemzetségei közti közönséges elterjesztését; és azt is, hogy a’ mások jogaibai vágás a’ szivek sympathiája helyett a’ szivek elidegenítését szokta eszközölni; azon kívül bőven még pedig két ízben is taglaltam az izenetek és válaszok fonalán azon kérdést: hogy milly elvekben létez a’két tábla között e' tárgyban conclusum, és milly elvekben nem?; — ezen előadásaim a’ naplóba: megjelennek, — a’ kiket akkor meg nem győztem, azokat alkalmasint ma sem tudnám meggyőzni, ismételésekkel pedig a’ m.Fö-RRnek terhére lenni nem kívánok, annálfogva csak röviden azt jelentem ki: hogy azon előadásaimhoz ma is ragaszkodom, és azoknak következtében ö excjának a’ horvátországi bán szavazójához állok: hogyha pedig nem ez, hanem a’ nagy méltóságú Csanádi püspöknek indítványa nyerne többséget, az esetben azon válasz formáját pártolom, a' mellyet ö excja az országbirája ajánlani méltóztalolt. Gr. Apponyi György: — Azon tanácskozások után, mellyek e’ tárgyra nézve folytak, nehéz volna uj okokat és eszméket felhozni: méltán lehet tehát ezen tárgyat kimerítettnek tekinteni, mellyben a’ capacitationak minden eszközei felhasználtattak; miután tehát a' törvényjavaslatnak azon részét tekintem, mellyre nézve különböző nyilatkozatok történtek, nem az a’ kérdés tűnik fel előttem elhatározó erővel, hogy a’ törvénynek ezen kérdéses rendelkezése üdvös, ’s valljon következései jók lesznek e?; hanem elhatározó erővel tűnik fel előttem azon kérdés: valljon a’ törvénjavaslatnak azon része, mellyre nézve még különböznek a’ vélemények, feléri e azon érdeket, és buzgóságot, inelly a’ mélt. Fö-RRet áthatja a’ törvényjavaslat többi részeire nézve?; részemről megvallom, hogy én ezen különbséget nem tartom ollyan érdekesnek. Mi a’ különbség a' mélt.Fö-RR. és a’ tek. KK. és RR. között? az t. i.: hogy a’ mélt. Fö-RR. azt, mit magok is kívánnak, törvény rendelete által kimondani nem akarták, a’ tek. KK. és RR. és a’ mélt. Fö-RR. megegyeztek abban, hogy Horvátország bel nyelvbeli viszonyaiba most változás ne történjék, és a’ tek. KK. és RR. erre törvényt akarnak hozni, a’ mélt. Fö-RR. pedig nem kívánják, és méltán, mert tartottak attól, hogy épen illy törvényhozatala ingerültséget fog okozni a" kapcsolt részekre nézve. Ez volt a’ különbség; meglehet hogy csalatkoznak a’ mélt. Fö-RR., meglehet a’ tek. KK. és RR., ezt a’ jövendő fogja mutatni; én ennélfogva ezen különbséget nem tartom többé olly fontosnak és érdekesnek, hogy e’ miatt talán felkellene áldozni azt, mit a’ mélt. Fö-RR. mindnyáján legbuzgóbb kívánsággal óhajtanak; ennélfogva csanádi püspök ö nagy méltóságát azon fejtegetéssel és nyilatkozattal, mellyel mélyen tisztelt országbirája ö nagy méltósága — hozzátéve véleményemet is — kinyilatkoztatni méltóztatott, pártolom és igy kívánok válaszolni a’ tekintetes KK. és RRnek. Gr. Majláth János: — Én a’ dologhoz magához szólani épen nem akarok, csak arra vagyok bátor felelni, mit báró Eötvös és liptói főispán ö méltóságok az óvás iránt előadtak. Nem akarok azon kérdésbe bocsátkozni, hogy a’ horváfsországi követ úr óvásának minő lesz sorsa, minő a‘ mostani helyzete ? — hanem egyáltalában azon elvet el nem fogadom, hogy itt protestationak helye nem lenne; én a’ magyarországi gyűlések történetéből 9 proteslatioval tudok udvarolni, melly törvényben van, és nevezetesen az első történt 1495-ben, az utolsó 1839-ben; 1681-ben és 1687-ben az evangelicusok protestáltak és legnagyobb panaszai közé sorozták azt, hogy protesfatiójuk nem ment a’ törvénybe, hanem kénytelenek voltak a’ personalisnak átadni; ez factum, ez tény, ez ellen szólani nem lehet. Mint mondám 9 illy protesfatió történt magyarországgyülésén 1495-től 1839-ig. Hogy ezen protestatióknak minő a’ sorsa a’ törvényhozó test előtt? az más kérdés, hanem hogy protestátiók történtek, és hogy törvénybe is mentek: ez világos tény, következéskép világos az is, hogy protestálni lehet a nélkül, hogy ez roppant újság volna. Busán Hermán, horvátországi köret: — Noha szinte, mint kevéssel ezelőtt mélt. gróf Majláth János állitá, számtalan ellenmondásoknak példái a’ törvénykönyvben föllelhetöb, én még is szelidebb kifejezést választván, nem ellenmondást, hanem csupán óvást vetettem közbe, mit annál inkább volt tenni hatalmamban, mert az utolsó országgyűlésen el vala ismerve, hogy nem ugyan ellenmondásokat, de óvásokat országgyűléseken tehetni. Egyébiránt ezen óvás, nem mikint liptói főispán mélt. báró Majthényi Antal vélekedik, törvény ellen, miután e javaslat.
