1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 81. ülés
LXXXI. ülés Fö-RR. napló. December 7-én 1843. 21 Lonovics József, csanádi megyés püspök: — A' magyarnyelv nagy fontosságú tárgya feletti tanácskozások Magyarnyelv alatt oda ment ki a’ mélt. Fö-RRnek minden törekvése, ’s az volt határozataik minden czélja, hogy a’ honi nyelv-f/ántTnfiM- nek adassák meg mind az, mit törvényhozási, közigazgatási, végrehajtási és közoktatási tekintetben teljes joggalne,e a'BRnek igényel, gondosan óvakodva mindazáltal, hogy azon itt ott nyilatkoztatott alaptalan panasz, mintha a’ magyarnemzet a’ közhon más ajkú polgárai bel nyelvbeli viszonyaira elnyomókig hatni akarna, legkevéshbé sem igazoltassák. Illy tiszta szándokból eredt a’ inéit. Fö-RRnek minapi válasz izenetükben foglalt abbeli javaslata, hogy a’ KK. és RR. által tervezett törvényjavaslat 6-ik §-nak végső soraiból a’ latinnyelv említése hagyassák ki, nehogy az által a' horvátországi atyafiaknak azon aggodalomra adassék alkalom, mintha municipalis jogaik ellenére belső ügyeik felelt akarnánk intézkedni; azonban midőn a’ m. Fö-RR. ebbeli javaslatukat tevék, egyszersmind minden félreértés kikerülésére egy hangúkig ’s határozottan kijelentették azt, hogy ez által Horvátországban egy harmadik nyelv törvényesitésére alkalmat nyújtani távolról sem akarnak. Megvagyok a’ felöl győződve, hogy ezt magok a’ horvát atyafiak sem kívánhatják, mert ha megemlékeznek, miszerint históriájuk ’s sorsuk 7 századoktól fogva a’ mienkkel egybefonva van , és hogy hazájoknak kecsegtető jövendője csak ügyieket, ’s annak mind szellemi mind anyagi további kifejlődését, felvirágzását csak úgy remélhetik, ha nemzetiségünket kellőleg méltányolva és tisztelve, ennek emelésére ’s szilárdítására czélzó törekvésinkhen velünk egybeforrnak, ’s ön magok siettetni fogják azon nap fel— tüntét, mellyben nálok a' latin helyeit köz ügyeik tárgyalásában a’ magyarnyelv fog hangzani (helyes!). De valamint nem kívánom, úgy nem is tartok attól, miszerint horvát atyánkfiái mellőzvén a’ magyar és latinnyelvet, valaha a’ közügyek tárgyalásában egy harmadik nyelvel kívánnának otthon használni, de legfőbb érdekük ellen is volna, ha ezt valaha tenni képesek volnának: mert mind addig, mig a’ közügyek tárgyalásában a’ magyar vagy lalinnyelv mellett fognak maradni, addig kétségtelenül a’ közügyek vezérlete csak a’ jártas, csak az értelmes ’s tanácsos férfiak kezeiben leend; de azon pillanatban, mellyben egy harmadik nyelvet akarnának maguk közt divatba hozni, azonnal a' csaport-uraságnak kapu fog nyittatni, és rajtok teljesedni az; mit Plutarch Solonnak monda, ki midőn Athénénak számára készített alkotmány iránt egy philosophus barátjának véleményét kikérné, azt nyerte válaszul: hogy az alkotmány igen szép. ’s hibája csupán az, hogy szerinte Athénéban a' bölcsek beszélnek, és a’tudatlanok határoznak. Noha tehát a’ mélt. Fö-RR. a‘ KK. és RR. minapi indítványához nem járulnak, miután azonban a’ mélt. Fö-RR. azon indítványt is egyesülési szándokból tevék, és midőn azt határozottan kijelentették, hogy javaslatuk által Horvátországban egy harmadik nyelv törvényesitésére akalmat nyújtani teljességgel nem szándékoznak, ez által egyszersmind előjelét adták abbeli kézségüknek, hogy a' KK. és RRkel habár jávaslatukat el nem fogadnák is, végkép egyesülnek, ’s miután végre a‘ KK. és RR. azon észrevétele, miszerint a’ 7-ik §-ban csupán a’ magyar- és deáknyelvröl történik említés, mindeneseire a‘ mélf. Fö-RR. figyelmére méltó; én részemről azon óhajtásnál fogva, hogy ezen nagy fontosságú tárgy valahára ö Felsége színe elibe jusson, és azon kikötött remény mellett, hogy az által Horvátország municipalis jogai nem sértelnek, lemondván minapi indítványomról, a’ KK. és RR. által tervezett törvényjavaslat 6. §sza úgy, mint az minap velünk közöltetett, egész kiterjedésében elfogadom (helyes!). Egyébiránt a’ KK. és RR. abbeli észrevételére, mintha a’ mélt. Fö-RR. hozták volna először javaslatba első válaszukban a’latin nyelvet, meg kell jegyeznem, hogy az a’mélt. Fö-RR. részéről feltételesen történt; és miután ezen feltétel el nem fogadtatott a’ KK. és RR. által, azt hiszem a’ mélt. Fö-RRnek szabadságában állott vala azon javaslattól visszalépni. Továbbá a’ KK. és RRnek azon panaszára, hogy a’ mélt. Fö-RR. a’ felirási javaslat iránt fenforöghaló észrevételeiknek előadását minap még későbbre halaszlandónak vélték, észrevételem az: hogy a’ m. Fö-RR. itt a' szokott nyomon járnak, az állandó gyakorlat azt hozván magával, hogy a’ felirási javaslatok csak akkor vétessenek vizsgálat alá, miután az azokhoz kapcsolt törvényjavaslatok iránt a’két tábla közti cgyesség megtörtént. Végre mi a’ KK. és RR. izenetének érzékeny szavakba foglalt végső sorait illeti: azt jegyzem meg, hogy a’ mélt. Fö-RR. ezen törvényjavaslatnak felterjesztését szánt szándékkal nem akadályoztatták, eléggé mutatja az, hogy a’ mélt. Fö-RR. ezen törvényjavaslatnak többi pontjait mindjárt a’ tárgyalás kezdetén örömmel üdvözölve elfogadták, hogy azóta a’ törvényjavaslat feletti alkudozás a’ két tábla közt folyton folyt, sőt még hogy a’ KK. és RR. a’ m. Fö-RRnek utolsó válaszában javaslóit egyik módosítását is elfogadták. Egyébiránt pedig azt hiszem, hogy a’ m. Fö-RR. a’ nemzetiség’s a’magyarnyelv ügyében mind azt, mit tőlük hazafi szent kötelességüknek érzete kíván, mind a’ törvényhozás, mind a’ magány adakozás, mind a’ köz munkálódás utján mindenkor teljes mértékben teljesítették. Gr. Széclien Miklós, pozsegai főispán: — Midőn a’ minap a’ n. méltóságú csanádi püspök javaslatát elfogadtam, azt reményleltem, hogy az állal azon országosan kimondott igazságos és méltányos elvnek: .,hogy a’magyar törvényhozás a’ horvát nyelvbeli viszonyokra elnyomólag hatni nem akar“ — legalább szelleme a’ törvényjavaslatban meg fog tartatni. De minekutána a’ tek. KK. és RR. jelen válasza által ezen utolsó reménysugár is elenyésztetik, mind állásomnál, mind belső meggyőződésemnél fogva a’ bán ö excellencziájának előadásait és nézeteit tökéleleseu pártolom. Busán Hermán, horvátországi követ:— A’ ts. Rendi táblának a’ magyarnyelv tárgyábani kérdéses 5-ik üzenetét pontonkint felvévén, meg akarom czáfolni; és pedig legelőször a’ tek. RR. azon kitételére: mintha n. m. Főrendek 4-ik válaszukban foglalt javaslata, miszerint a’ magyarnyelvröl szóló törvényjavaslat 6-ik §-ának végtagja hagyassék ki, ollyan következéseket vonna maga után, mellyek soha a’ m. Főrendek szándokában nem voltak — azt felelem, hogy onnnn semmi mást nem következelhetni, mint hogy a' mélt. Főrendek a’ felállított elvet: miszerint a magyar törvényhozás Horvátország belviszonyaira nézve nyelv dolgában avatkozni nem akar — gyakorlatilag kívánták éleibe léptetni, — az említett üzenetben foglalt okoskodás, hogy a’ mélt. Főrendek javaslata nem csupa szóbeli módosítás, — hogy a’ két tábla közli egyesülés már megtörtént, mellyel visszavonni nem lehet, — Fö-Bendi Napló III. köt. 6
