1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 77. ülés
16 LXXVII. ülés Fö-RR. naplója. November 23-án 1843. Kerületinapló igen szépen elő lehet adni, de applicatiojuk azok előtt, kiknek egy kissé több idő fordult el szerencsétlenségükre k,n*°"'|ata,a hátukon, átlátják, hogy szép kivárnotok , de egy lépéssel einem érhetők. Egyébiránt megvallom, hogyha valami bizony az idő drága! Azt látom, hogy itt köztünk sokan, de ollyan féltékenységgel vannak, hogy azt vélik, hogyha nem az övék az utolsó szó, mint a’német mondja: „das letzte Wort“, akkor bőrükön valami szégyen vagv szeny marad. Én részemről a' közjóért sokat eltűrök, az időt becsülöm, és azért csűrjék csavarják szavaimat bár mikép, én a’ discussiót viszon czáfolatokkal hosszabbitni nem fogom, mert ha mint eddig úgy utóbb is mcgnem szünöleg czáfolgatjuk egymást, bizony mondom el fog perdidni felettünk a’ drága idő, és eredménye bizony lesz semmi, vagy legfeljebb, igen félek, valami igen piczi. — B. Majthényi Antal, liptói főispán: — Elöltem, mint vitathatlan igazság áll, hogy ha a’ kerületi ülésnek kerületi censorok által megvizsgált nyomtatott naplója leend. az országos ülések állása és czélja nem csak egészen absorbeáltatik, hanem azok végkép szükségtelenekké, sőt nevetségesekké válnának. Határozottan nem pártolom tehát a’ tek. KK. és RR. izenetét, de koránsem azért, mintha a’ tek. KK. és RR. országos üléseit a'kerületi ülések nyomatékának megakadályoztatásával akarnám megmenteni, ’s úgy mint a’ dolgokat én most látom, az országos és kerületi ülések közt legkisebb különbség sincs. Azon biztosíték, melly eddig a’personalisnak (kit egyébiránt a’ kormány érdekei képviselőjének nem tartok) 's királyi táblának jelenlétében feltalálható volt, egészen száműzve van, ’s nem hiszem, hogy csak egy tagja is lenne a’ tek. KK. és RRnek, a’ melly, ha valami kijelentésre határozta*magát, azt az országos ülésben azért ne merje tenni, mert olt a’ királyi tábla jelen van, ’s mert ott a’ personalis az elnök. — A’ királyi tábla mint hajdani kornak rémképe ül már most csak ott minden hatás nélkül, miután a’ tek. KK. és RR. többsége gondoskodnék úgy is arról, hogy a’ törvényes fenyíték épen azoknál, a’ kik kérdés alá jöhetnének, ne alkalmaztassék. Én a’ kerületi üléseket az országos ülésekhez hasonlóvá tenni azért nem akarom, mert két deliberativus testet szükségtelennek, sőt károsnak találok, ’s mert azok szerint, is a’ mit ö cs. kir. Föherczegsége szokott bölcseséggel előadott, ha a’ kerületi ülések elöleges bizodalmas tanácskozási, ’s a’ különböző vélekedések kiegyenlítése természetéből kivetkőznek, e’ czélra egy más bizodalmasan értekező testületnek kell alakulni, a’ mi úgy is lassan folyó ügyeink tárgyalását felette nehezítené. Egyébiránt én hajlandónak nyilatkoztatom magam arra is, miszerint ha a’ tek. KK. és RR. a’ mélt. Fö-RRkel abban megegyeznek, hogy a’ most fenálló két deliberativus ülések közöl az egyik, jelesül az országos ülés, megszüntessék, a’ kerületi ülések ugv, a’ mint azt a’ lek. KK. és RR. kívánják,nyomtatott naplóval is láttassanak el.— Nem hagyhatom megjegyzés nélkül mélt. gróf Eszterházy Kázmérnak a’ juste milieu roszalására czélzó előadását, és pedig nem azért, mintha Cicero pro domokint, én valami juste mileu-nek alakításáról gondolkoznám, ez most teljességgel nincs szándékomban, de e’ részben mindenekelőtt a’juste milieu definitiója iránt kellene tisztába jöniink. Mert ugyan is, ha a’ juste milieu oily egyénekből áll, kikben nincsen elég lelkierö meghatározott vélekedéshez állani,’s minden pártnak kedvében akarván lenni, haboznának, hogy szükség esetében a’ kormány kedvezéseiben, és a' népszerűségben is részesülhessenek: úgy a’juste milieuhez állók megvetésre méltók; de ha teszem azt, egy országot az a’ calamitás éri, hogy két egymás vesztésére össze állott pártok vívnak egymás ellen, a’ hol a’ függetlenség feláldozásával a’ már fenálló zászlóhoz és vezérhez kell esküdni, kérdem: nem elkerülhetetlen szükséges e egy oily pártnak alakítása, a’ melly elvül azt tűzze ki magának: hogy a’ dolgok felett önállólag gondolkodni, és elunt a* mint jobb meggyőződése hozandja magával, nyilatkozni akar, ha az a’párt vezéreinek ellenére volna is?; és ha illy testületnek a’juste milieu nevet adom, valljon fogja e ezt a’ mlgos gróf tovább is kárhoztatni? én azt hiszem, hogy nem! — sőt azzal kecsegtetem magamat, hogyha az én értelmem szerinti juste mileu-nek kimerített programmáját adhatnám a’ mélt. gróf elibe, tüstént ahhoz állana. Egyébiránt értem én azt, hogy a’ fenálló pártok, kivált pedig az úgynevezett ellenzék, önérdekében gyűlöletessé kívánja tenni a’ juste milieut, azt reményű t. i., hogy azon egyének, kik függetlenségük feláldozásával a’ vak engedelmességet követelő kormányi párthoz tartozni nem akarnak, ámbár más részről az ellenzéknek túlzásait is sokalják, ha egy olly harmadik egyesület nem létez, a’ hol önállásukat némikép megmenthetnék, nehogy végkép nulMcáltassanak, vagy is a’ mint a’ mélt. gróf, fejezé ki magát: „a’ két pad közt a’ földre essenek“, előbb utóbb az ellenzék párthoz szegődnek, és igy ennek száma növekedni fog. Én nem akarom ezen számítás jó vagy rósz voltát feszegetni, és csak egyéni ízlésemet mondom ki abban, miszerint én inkább, kívánok önakaralom után a’ földön, mint olly padra ülni, mellyet mindig más jelel ki számomra. Gr. Széclien Miklós, pozsegai főispán: — A’ nagy mélt. Fö-RR. már a' múlt országgyűlésen el nem ismerték, hogy a’ kerületi napló kinyomtatásának akadályoztatása által a’ sajtó szabadságán súlyos sérelem ejtetett volna; felhagyván tehát azon kérdésnek további fejtegetésével, ha valljon a’ sajtónak 3Iagyarországban törvényszerüleg szabadnak kellene e lenni, vagy nem? ezen ismételve felhozott sérelem iránt a' nagy m. Fö-RRnek akkori nézeteikhez most is ragaszkodom. A’ tek. KK. és RR. azt állítják tovább, hogy a’ kerületi naplónak kinyomatásál a’ törvényesség és a’ kor sürgető szüksége kívánják, miről én szinte sem az egyik, sem a másik tekintetből meggyőzeivé nem vagyok. — A’ törvényesség ollyas mit nem kívánhat, mi törvényeinkben, valamint a’ kerületi ülések, és ezeknek naplója, egészen ismeretlen! A’ kor szükségének pedig, ha ez állal a’ már minden korlátom túl terjedt nyilvánosság értetődik, az utólsó országgyűlés óta annyira meg van felelve, hogy már nem annyira a kor állitólági szükségét, hanem a’ mostani korszellem ferde és veszélyes irányát szemügyre venni a’ törvényhozásnak legérdekesebb, legüdvösebb feladata. Ezeknél fogva, és vissza emlékezvén azon nézetekre, mellyekre ö cs. kir. Fensége kegyes elnökünk a' nagy mlgu Fö-RRet e’ tárgyra nézve mind a’ mai ülésben, mind a’ múlt országgyűlésen szokott bölcseséggel és gondos előre látással iigyelmessé tenni kegyeskedett, e’ részben is akkori nyilatkozatunknál megmaradok.
