1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 50. ülés

48 L. ülés Fő-RR. naplója. September 26-án 1843. Vegycsházas-ben fentarlotta. Nem is lehel alaposnak tekinteni a’ felirási javaslatnak ama elvét, hogy mind a’ mit a’ polgári tör- S megtagadás? vényhozás megenged, vagy pártol: azt az egyház helyesleni kénytelen; merttagadhatlan, hogy sok esetekben, a’mint ’’“i0?" ezt példákkal bebizonyítani lehet, a’polgári törvényhozás meg enged, vagy ótalma alá vesz a’mit erkölcsileg breve ^Tir. jónak tekinteni nem lehet. Ezen szempontot figyelemre vévén , bizonyos : hogy midőn a’ polgári törvényhozás a'Rendekbe-valamelly házasságot megenged, vagy ótalma alá vesz, abból csak az következik: hogy azon házasság polgárilag rieicés tor- érvényes és törvényszerű; de valljon ezen házasság erkölcsi és vallási tekintetben helyeselhető e vagy nem? az már más kérdés, mellynek feloldozásában a’ polgári törvény egyedül sinórmértékül nem szolgálhat: mert polgári tekintetben köthet valaki törvényszerű házasságot, de erkölcsi és vallási tekintetben vétkezhetik, de az ö vétke csak az ö személyére szorittatik, és a’ polgári törvényre nem terjesztetik ki. Illy módon ha a’ cath. személyek minden irás és föltétel nélkül vegyesházasságra lépvén, magukat, és magzatjaikat a’ hittőli elszakadás veszélyének kiteszik, vétkeznek ugyan, de a’ bűnnek súlya csak az ö személyükre, és nem a’ törvényre háramlik. Minél fogva nem alapos azon vád: hogy körleveleink állal a’ törvényre a’ bűn bélyege nyomatott, és a’ törvény iránti tisztelet megsértetett. Érintetlenül nem hagyhatom azon vádat sem: hogy körleveleink által a’ polgárok lelki nyugalmát megzavartuk, a’ kétkedésnek, és aggodalomnak magvait elszórtuk, és a’ tiszta vallásosságot és erköl­­csiséget veszélyezteltük volna. A’ lelki nyugalomrul szólallak a’ tek. KK. és RR.; ha az elaltatott lelkismeret felébresztetvén, az elhanyagolt kötelességeknek teljesítésére öztönözletik: épen azon lelki nyugalom eszközöltetik, mvHy a’ házi békének és csendnek legfőbb alapja. Ezen házi békét és csendet körleveleink által fel nem zavartuk, mert ama aggodalmaknak, ama visszaborzadásoknak, ama átkoknak jeleneteit én legalább nem tapasztalom, ámbár egyházi kormányomra bízott megyében több mint 1600 család él vegyesházasságban. Nem is körleveleinknek eredményei azok, mellyek a’ felirási javaslatban azokbul erőtetett következtelések által származtatnak, és belőjek magyaráztatnak; és a’néhol létező ingerültségnek kútforrása nem körleveleinkből, mint Inkább bizonyos műkö­désnek czélirányából eredt. Körleveleinkben nem már a’ kötött, hanem a’ kötendő házasságok iránt intézkedtünk. A’ cath. nők jól tudván: hogy házasságuk érvényes, és törvényszerű, valóban sem férjeket, kikkel az élet gond­jait, és örömeit hiven osztva nyugalomban és szeretetben élnek, bűntársaiknak nem tekintik, sem szeretett magzat­jaikat bűntanuiknak nem nézik, és tőlük vissza nem borzadnak. Mi a’ cath. nők a’ protestáns férjük és velek nemzett gyermekek női és anyai szeretetét nem kárhoztattuk, és azt: hogy a’ cath. személy már egyszer kötött házasságban marad, nem csak nem bűnnek, sőt kötelességnek tekintjük. Nem is akartuk a’ férje és gyermekei szeretelében boldog cath. nőt azon boldogságtól megfosztani, vagy a’ természet legszentebb köteleit megszaggatni, mint ezt a' tek. KK. és RR. állítják; nem is kénytelen a’ cath. nő a’ felbonthatlan házas életet a’ bűn nyomasztó érzetével foly­tatni : mert ha ama teltét, hogy magát, és gyermekeit a’ hittőli elszakadás veszélyének kitette , törödelmesen megbánja, és azt, a’ mennyire tehetségében áll, jóvá teszi, bocsánatot nyerend azon egyház által, mellyhez törö­­delmes szívvel járuland. De a’ felirási javaslat szerint a’ tek. KK. és RR. azon aggódnak: hogy a’ vegyesházas­ságok magáldása, és azoknak egyházi szertartások általi ünnepélyesitése iránti gyakorlat megváltoztatván, némel­­lyek a’ vallás fanjainak igazságát kétségbe veendik, és ez általa’vallásosság éserkölcsiség csökkenni fog. Méltány­­lom ugyan a’ tek. KK. és RRnek a’vallásosság és erkölcsiség iránti gondoskodásukat, de nincs okuk miért aggód­janak. Mert ha a’ gyakorlat változása miatt valamelly kétkedés támadt, nem mulasztotta el az egyház azon két­kedéseket megszüntetni, és mindenkit arról meggyőzni: hogy a’cath. hit dogmái nem változnak, és hogy az egyháza' vegyesházasságokra nézve mindenkor elveihez híven ragaszkodott, a’ mint ezt a’ reversalisok históriája bizonyítja, mellyek, a’ mennyire csak lehetett, meg nem kivántattak volna, ha a’ magyar egyház a’ vegyesházasságok iránti elvekhez hiven nem ragaszkodott volna. És midőn az újabb időkben a’ vegyesházasságok egyházi szertartásokkali ünnepélyesitése gyakorlatát szigorúbb korlátok közé szorította: ezt tenni annál inkább köteles volt, mennyivel ke­serűbb érzéssel engedékenységének szomorú eredményeit tapasztalta, és minél komolyabban az újabb események és a’ változott körülmények intő szava igénylelte, hogy az ünnepélyesitési gyakorlatot a’ világszerte bevett sza­bályokkal öszve hangzásba hozza. Hogy a' vallástalanság (a’javaslott felírás szerint) eltépi azon szelíd kötelékeket, mellyekkel a’ rállás a' törvényhez és erkölcsiséghez köti a’ népet, és megfosztja a' közállományt a’ törvények szent­ségének legbiztosabb örjétől, a' szívben gyökeredzett tiszta vallásosságnak a’ lelkiesmérélnék intő szavától: ezt senki kétségbe nem veszi, sőt mindenki óhajtja, hogy ezen igazság mindenkor a’ polgári törvényhozásnak sinórmértékül szolgáljon épen azért, mivel a’ vallástalanság következményei illy szomorúak, a’ tapasztalás pedig azt tanúsí­totta : hogy, sokesetekben a’vegyesházasságok által a’vallás elveihezi hű ragaszkodás csökken, a" vallás iránti hidegség gyökerei ver, a’ religiónak szabályai és szent gyakorlatai elhanyagoltainak, és az indilTerentismus nőttön nő. Mind ezen szomorú eredményeket egyházi hatalmunk körében egyházi eszközökkel elhárítani, a’ vallásosságot, és az erkülcsiséget, és a’ hit iránti buzgóságot híveinknek szivében megerősíteni, és a’ házasságnak ama méltóságát, hogy az üdvözítőnknek az anyaszentegyházzal szoros egyesülését képezze, biztosítani: ez vala körleveleinknek czélja. Nem veszélyeztettük tehát, mint azt a’ tek. KK. és RR. állítják, a’ vallásosságot és erkülcsiséget, sőt azt biztosítottuk. Ezeknek előterjesztése után nem kétlem nyilvános: hogy ama vádak, mellyekkel a' tek. KK. és RR. felirási javaslatukban bennünket terhelnek, alaptalanok, — és mivel a’felirási javaslatnak legfőbb alapja azon állítás: hogy a’vegyesházasságoktul az egyházi szertartások megtagadása törvénysértés, — ez megczáfoltatván, annak minden következményei elenyésznek, úgymint: 1-ör hogy körleveleink megsemmisitlessenek, melly kivánat­­alaplalanságát már ndgos báró Eötvös József által felhozott okoknál fogva kétségbe venni nem lehet; 2-or hogy az áldást megtagadó egyházi személyek ellen az 1647: 14. t. czikknek nyomán indított és legfelsőbb helyre fölkért perek folytatás végett visszaküldessenek. De az idézett törvény a’ vegyesházasságoktul az egyházi szertartások megtagadása eseteire még kevésbbé mint az 1599: 35. a’ vasutakra alkalmazható, mert azon időben, midőn a’

Next

/
Thumbnails
Contents