1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 71. ülés
LXXI. ülés Fö-RR. naplója. November 15-én 1843. 348 Magyarnyelv abban Magyarország- érdeke is fen forog. — Vélekedésem szerint, miután Horvátországban a’ magyar nemzetiség fránU-íkfrl- mialt ingerültség van, ezen ingerültségen segíteni kell, ’s én nem kívánom bogy az notion nőjön, hanem minélinkább nete a’KRnek. Jecsii|apij|assék, — ez pedig leginkább az állal történhetik meg, ha a’ törvény nem felingerlö, hanem inkább kiegyenlítő volna: azért — mint mondám — Csanádi püspök ő nméltnak javaslatát és módosítását egész kiterjedésében elfogadom. Gr. Teleliy László: — Én is agy látom, hogy itt a’ vélemények közt minden különbség csak egy pár szóban áll ’s épen az szomorít, hogy azon egy pár szó elégséges a’ hazának legszentebb ügyét, a’ nemzetiség ügyét, illy sokáig fenakaszlani, hogy azon egy pár szó már két napi végellen tanácskozásra adhatott alkalmat, és hogy azon egy pár szó lesz oka annak, hogy a' jelen törvényjavaslat, melly mór legfelsőbb megerősítés alá lehetett volna terjesztendő, most bitetőleg visszaküldetik, ’s a’ mélt. Fö-RR. és tek. KK. és RR. közt uj vitákra fog alkalmat nyújtani. Az adatott elő: bogy a’ RR. kívánsága padomon alapul, inellynek következtében az, mit ők a’szerkezetben fen kívánnak tartani, már országgyűlési határozattá vált, hogy tehát azok, kik a’ Csanádi püspök mostani javaslatát pártolják, az országos határozatot fel akarják forgatni; más részről az állíttatott, hogy az országgyűlési határozat most már érvénytelen és mindenféle okok hozattak elé annak bebizonyítására, miként, ha létezett volna is pactum a’ két tábla közt. azt most már fel lehetne forgatni. Ez szüli bennem a’ legnagyobb aggodalmat, hogy a’ nemzet legfontosabb, legszentebb ügyét önmagunk közt is csak egymásiránti bizalmatlanság szülte egyezkedések, csak nehezen köthető szövevényes paclumok utján lehet csak clömozdilni, és hogy minden e’ tárgyban előforduló uj kérdésnél — a’ legcsekélyebbel sem véve ki — az egész ügy veszélyeztetve van, ’s a’ nemzetiség ügye mellett küzdők annak védésére a’ legsikeresebb módot a' már megkötött pactumhozi féltékeny ragaszkodásban ‘s az nrrai hivatkozásban látják: — ellenben sokán mások közölünk nem szűnnek meg minden lehelő okot felhozni annak bebizonyítására, hogy egy illy pactum fölbontható, és mintegy különös hajlamot mutatnak arra, hogy az e.Télo egyezkedést — mihelyt egy kis ürügy találtalik reá megsemmisítsék. így tehát azt látom. hogy csupán csak a‘ kénytelenség bírhatja ezen táblának többségét arra, hogy ezen tárgyat felbocsássa, semmi egyéb nem!; pedig azt vélem, hogy midőn most közlünk magyarok közt a’ magyarnyelv dolga forog fen, teendőink elhatározására nem a' köztünk az iránt történt egyezkedés bontható vagy bonthatlansága szempontjából kellene kiindulnunk, hanem azon közös érdekből, melly ezen egész tárgyat köz egyetértéssel minélelöbb fölterjesztetni kívánja. A’mélt. Fö-RR. közöl némellyek azt mondják, hogy tatán nem egy pár szó, hanem a’ dolognak lényege forog itt kérdésben. Ezeknek feleletül azokból, mik az e’ tárgy feletti vitatkozások kezdetén történtek, csupán csak egy körülményt akarok megemlíteni. — Azon indítványban, mellyel báró Eötvös József tett, ugyanaz foglaltatott, mi most a' KK. és RR. által javaltatik; ha ezen indítvány tehát szórni szóra fogadtatott volna el, úgy az iránt, mit most a* KK. és RR. javasolnak, a’ megállapodás már most közös volna a‘ két tábla közt. Akkor azonban, mikor a’ b. Eötvös József indítványának elvei e’ főrendi tábla által elfogadtatlak, egyszersmind halározatkép kimondatott az, hogy a’másnapi tanácskozások csupán csak szavak körül fognak foroghatni, — igy tehát már akkor az említett indítvány értelmében a’ mélt. Fö-RR. halározatképen kimondták azt, hogy a’ horvátoknak csupán csak a’ latin nyelv használata engedtetik meg. Másnap, midőn már csak az indítványnak szavai felett folytattatott a’ vitatkozás, a’ Csanádi püspök ö exccllencziája azt az indítványt tette: hogy' kívánatos lévén az, hogy a’ horvátok ne legyenek kötelesek latin nyelvet használni, hanem szabadságokban álljon a’ választása’ latin és a’ magyarnyelv közt, a' szerkezetben a' „latin nyelv“ szavak után „tetszésük szerinti“ kifejezéssel kellene élni. Ezen indítványban tehát a’ magyarokra nézve csak kedvezés foglaltatott, és azt mint ollyat, mindnyájan pártoltuk. Miután tehát a’ „tetszésük szerinti“ szavakat egyébre nem lehet érteni, mint a’ mire azt maga az indítványt tevő úr értetni kívánta, e’ szerint már közös az iránt a’ megállapodás : hogy a’ horvátoknak belviszonyaikra nézve csupán a’ deák és magyarnyelvek közt engedtessék a’ választás , — ’s igy már kétségbe nem lehet hozni, hogy a’ mélt. Fö-RR. és a’ tek. KK. és RR. szerkezetei közt minden különbség csupán csak néhány szóban áll , s ezen kifejezés közt „tetszésük szerinti használata fenhagyatik“ meg ezen kifejezés közt „használhatása fenhagyatik“ — semmi lényeges különbség nem létezhetik; nem látom tehát át, hogy azon egy pár szó miatt miként akasztathatnék meg az egész dolog! Azt mondják sokan a’ Fö-RR. közöl, hogy tekintetbe kell venni a’ horvátoknak aggodalmait és ingerültségét és a’ kibékülést elösegitni. Nekem e’ részben igen nagy megnyugtatásul szolgált most a zágrábi püspöknek beszéde, midőn azon kél legfőbb motívumot, mellyet a’ csanádi püspök ö excellentiája indítványa mellett elő lehetett hozni, merőben lerontotta. Az egyik motívum abban áll, hogy ingerültség van Horvátországban és azt kellene lecsillapítani; de im ö nagy mélt, ki ismeri a’ horvát viszonyokat, azt állítja, hogy nincs ingerültség ‘s igy tehát nincs ok a’ kibékülésre (Haulik püspök „azt nem mondottam“). Azt mondotta ugyan is ö excellentiája, hogy azon határozat, melly a‘ horvátországi követeknek inslructióban adatott, hogy latinul szoljának, teljességgel nem ingerültség következtében keletkezeit, hanem csak azért, mert a’ horvátok municipalis jogaikhoz ragaszkodtak. — Egy második indok, mellyel ö nagy mélt. előadott, abban áll, hogy ö nem kívánja a’ csanadi püspök ö excellentiája módosítását, és hivatkozik a’ horvátokra, kik bizonyosan nem szívesen állanának ezen módosításra. — Ennélfogva tehát ha egy részt áll az: hogy nincs ingerültség és igy nincs kibékülésre ok, más részt áll az is: hogy ha szinte kibékülésre szükség volna is, a’ most kérdésben forgó módosítás arra nem vezethetne, mire azt maguk a’ horvátok sem kívánják — nem látom át, hogy mi oknál fogva akarják olly sokan azon módosítást elfogadni s a’ horvátokra kívánságuk ellenére rcájok tolni? Némelly ellenvetésekre akarok még felelni; egyik az: miszerint gróf Széchen Antal úr azt mondó, hogy egy országnak szellemi irányát más országra reálolni nem lehel; ez egészen helyes elv, mert minden országnak meg van a’ maga tulajdon szellemi iránya; de miután ö mélt. azt látszik kívánni, hogy mi Magyarországon és magyar-országgyűlésen a’ magyar érdeken és nemzetiségen kivid a’horvátok nemzetisége ügyét
