1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 58. ülés
172 LV11I. ülés Fö-RR. napló. October 28-án 1843. BünlelA - tör ■ vénykonyv iráni kél rend beli iienclc f Iliinek. mesteren, dicsérném még most- lek, kik büntető törvénykönyvet alkotlak, a' büntető eljárást alapították meg először. En itt semmi időszaki soro_zalol nem mondottam; csak azt állítottam: bogy minden alkotmányos nemzetek, midőn büntető törvénykönyveiket ‘ alkották, a’ büntető törvénykönyv tökéletlenségét az által pótolták ki, miszerint a’ bírói hatalmat úgy alakították, hogy az a’ nemzet bizodalmának ’s alkotmányos szellemének megfeleljen. De valósággal, hogyha a tárgy történeti kifejlését tekintjük, bizonyosan még sokkal fontosabb erőségeket találunk állításomra. Ugyanis azon egyetlen egy bonban, hol a’ bírói hatalom minden felekezetek által egyformán respectállatik, azon irigylésre méltó országnak büntető eljárása századokon keresztül létezik, és alkotmányos oszloppá alakult; és midőn azon idötül fogva a’ büntető törvényekben történtek változások, az eljárás mint rendületlen alkotmányos szobor áll olt, és a’ nemzetet oily biztosan védi, mint alkotmányos intézvényeinek bár mellyike, például: repraesenlaliv rendszer ’sa’t. Azon nemzetek, és továbbá kik a’ codificatio útjára mentek, ’s büntető törvénykönyveiket egyszerre alkották, bizonyosan mind azon nemzetek állításomat igazolják, midőn átlátva, hogy a’ törvényhozás nem képes az egyes eseteket kimeríteni: az eljárásban kerestek biztosítékot. Mondatott továbbá: hogy én a' code de Napoleons-t úgy állítottam volna fel, mint mintáját a’ büntetötörvénykönyvnek. Ezt nem teltem; én csak például hoztam fel azt : hogy a’ minimum és maximum közt a' szónak mindig szabad kör van engedve azon codexben is, melly niüipar idejében igen szép szüleménye volt egy uralkodó roppant eszének és vas akaratának. Mondatott továbbá: mikép az országos választmány a’ tárgy fölvételében azon utat követte, miszerint a' börtön rendszert alapította meg előbb. Ez tudomásom szerint nem igv áll; az országos választmány ugyan is, mielőtt a’tárgynak tárgyalásába ereszkedett volna, átjdános elveket alapított meg. Ezen átalános elvek közt voltak a' börtönrendszer és eljárás fő elvei is. Tehát az eljárás iránt is a’ fő elvek ki voltak mondva akkor, midőn az orsz. választmány a’ dolog részleteire ment át. Egy tisztelt kir. hivatalos úr azt inondá: hogy elvemet, miszerint elvekből kívánok kiindulni, nem pártolja. Az nem az én elvem, hanem az örök logicának elve, mellynek zsarnokságát kénytelenek vagyunk mindnyájan elismerni, bogy t. i. az álalánosságból menjünk a’ részletekre át. Én magam is inkább gyönyörködném olly építőid legelőször a‘ háznak gombját tudja föltenni, és azután aláépíteni a’ házat, — és csakugyan annak sajátságos eszét, ki illy építés módot találna fel, melly még eddig nem létezett; — az eddig létező építészeti törvények szerint kell épételnünk. és e’ tárgyban is azon rendszért követnünk. Ezek hozatván fel indítványom ellen, egyébiránt mindnyájan az ellene szólók közöl is elismerték a’ tárgy részletei között fenforgó összefüggést; el azt: hogy talán a’ tárgynak nem a’ leglényegtelenebb búrja pcndiltelett meg. 11a ez úgy van, azt hiszem, hogy mind azon indokok, mellyek az idő szempontjából hozattak elő, melleslegesek; mert ha áll, hogy a’ dolog czélszeriisége kívánja, miszerint a’ büntető eljárásból induljunk ki: akkor ezen lényeges elvnek fel kell áldozni az idő szempontot. Én azonban úgy hiszem : hogy ezen szempont is állításom mellett áll; mert ha átalános elvekből indulva ki, átmegyünk a’ részletekre: akkor egy rendszeres egészet fogunk alkotni, és regrediálni nem leszünk kénytelenek, mi különben sok időt fog elvenni. Ezeknélfogva tehát indítványom czélszerüséget most is állítom, és állítom azt: hogy időt sem vesztünk vele; de mind a’ mellett is hajlok gróf De La Motte úr véleményére, miután gr. Teleky László véleménye szerint csak ugyan egyre megy ki, ha abban állapodunk meg: hogy egy egész munkálatot küldjünk a" KK. és RRnek és akkor akár a’ büntető rendszert, akár a’ másikat vehetjük fel előbb, csak hogy a’ munkálatokat csak akkor küldjük át a’ KK. és RRhez, a’ midőn az egészet bevégeztük. E’ kívánat ollyan, mellyet a’ többségnek el kell fogadni, ha következetes akár lenni; melly töl a’ többség a’ kisebbségei nem zárhatja el, mivel ellenkezőleg a’ kisebbségnek meggyőződése csonkitlatnék; — mert ha azt mondjuk: hogy ezen tárgyhoz addig egész mértékben hozzá nem szólhatunk, inig annak bizonyosságát nem látjuk: ha a’ többség arra kényszerit, hogy még is be menjek a’ tárgy végképeni tárgyálásába, lelkiisméretünket erötetendi. Annál fogva azt: hogy a’ inéit. Fö-RR. az egészet vegyék fel, és tárgyalják, és úgy küldjék azt a’ KK. és RRhez: olly kérdés, mellyet el nem fogadni nem lehet és mellyre nézve egy kisebbséget is kénytelen a’ többség megkímélni. Csodálkozásomat vagyok kénytelen kifejezni azon, hogy a’KK. és RR. ezen igen fontos tárgyat diribben darabban küldötték át ; egy pár órai tanácskozás tisztán megmutatta a’ tárgyak közt minő lényeges összefüggés van. Mi ha igy van, nem kell félnünk attól, hogy a’ KK. és RRnél czélszerúbben lépjünk fel. ’s ezen szép pálya dicsőségétől irtózni nincs miért. Ennélfogva mondjuk ki tisztán, miszerint ezen tárgyak közt egybefiiggésl látván: azokat in concreto fogjuk átküldeni a" KK. és RRhez. — Mondatott továbbá itt: hogy bírói függetlenség nem létez. Nagy szóvolt ez nagyméltóságu Fö-RR! főleg akkor, a midőn egy büntető törvénykönyv alkotásához fogunk!! Mert jaj! azon országnak, hol bírói függetlenség nem létez, és jaj! nekünk, ha nem vagyunk képesek független bíróságot állítani fel!! Nem csupán az emberek fejében létez az, de van ország, hol a’ legnagyobb rendetlenségek és zavarok közt a’ bírói hatalom függetlenül és minden leiektől respeclálva létez; és bizonyosan azon ország boldogságának egyik legfőbb, és leglényegesebb tényezője ez. Azon országban a’bírói hatalom eljárása nem zsarnokság és kínzás alakjában tűnik elő; hanem mint a’ nemzet erkölcsére jótékonyan ható inlézvény, melly nem csak a’ bűnöst sújtja, hanem a’ polgárokban maga iránt bizodalmal, a’ rend és törvény iránt tiszteletet gerjeszt. — Mondatott továbbá ugyan azon igen tisztelt főispán úr által, ki azon személyek egyike, kiket e’ teremben igen tisztelek, miszerint ha az eljárás nem alkottatik is úgy, mint óhajtaná: még is nem kívánná koczkáztatni a’ törvénykönyvet és annak létrejöttét óhajtaná. Részemről pártolom abban tisztelt barátom b. Eötvös József vélekedését, miszerint azon mértékben, mint a’ büntető hatalom több vagy kisebb biztosítást fog nyújtani az alkotmánynak és a’ törvény szeplőtelen feutarlásának, kíván ennek több vagy kisebb halaimat adni; de részemről tudom a’ dolognak olly lehetségét is képzelni, miszerint olly eljárás fog alakíttatni, mellyel mint sem elfogadjuk, inkább mindenről lemondani kész vagyok. — Ellensége vagyok én a’törvénytelenségnek és rendetlenségnek, — a’ zsarnokságot sem alulról sem felülről nem óhajtóm; de minden zsarnokságok közt a’ legroszabb, legveszélyesebb-I
