1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 56. ülés
152 LVI. ülés Fö-RR. naplója. October 7-én 1843. Magjarnyelv azon indokok, mellyekböl kiindulva, midőn egy részről honi nyelvünk emelését és terjesztését minden lehetséges frániTúTizt-módokon, mellyek t. i. az igazsággal összeférhetek, istápolni kívántam: úgy más részről Horvátország lakosainak net.a'RRnek.azon biztosításokat nyújtani óhajtottam, mellyek mostani állásukhani megnyugtatásukra nézve szükségesek. Megvallom, hogy mind azon indokok, mellyeket a’ KK. és RR. izenetükben dobozának, reám nézve meggyózöleg nem hatnak: ennél fogva én ugyan azon nézetekhez tovább is ragaszkodni kénytelenittelem, mellyeket a’ m.Fő-RR. ulólső viszon- izenetükben előadtak; ha azonban kisebbségben maradnék, kénytelenségböl azon régi szabály szerint: két rósz között a’ csekélyebbet választani kell, gr. Almássy 3Ióricz kain. alelnök indítványához járulok. B. Pongrácz József: — Gróf Almássy Móricz a’ szőnyegen levő tárgyat annyira kimerítette és magyarázta, hogy teljes meggyőződésemből szavazatához járulok. — Kukorics József, diákoedri püspök: — A’ jelen tárgy legelső fölvétele alkalmával lett nyilatkozatomhoz ragaszkodván, a' KK. és RR. mostani izeneljekhöz is, a’ mennyiben ez a’ társországokat érdekli, szinte nem járulhatok; mert mind a* mellett, hogy az itt előhozott okoknál fogva a' latinnyelv hivatalos használatát biztosító municipáLis jog világosan megrendittetnék: úgy azon határidőnek kijelölése is, mellynek Iefolyta utána’ társországok a’magyarnyelv, mint hivatalos nyelv, elfogadására, ’s használására köteleztetnének, olly ártalmas, hogy ha illy törvény — mellynek lehetőségét fel nem foghatom — valósággal alkottatnék: általa a’ társországok majdnem valamennyi érdemteljes tisztviselői, ’s közhivatalt viselő egyénei minden igazság és méltányosságellenére hivatalaiktól megfosztatnának. Egyébiránt a' horvátországi bán és zágrábi püspök ö nagyméllóságuk által a’ jelen izenet iránt eíoadotl felvilágosításaikat részemről is pártolom. — Ócskái Antal, kassai megyés püspök:— A’ magyarnyelv iránt Horvátországot illető nézeteimet már több alkalommal előadtam, azokhoz most is ragaszkodván, horvátországi bán ö nagyméltósága véleményét ’s kívánságát pártolom; mennyiben pedig az nem nyerne többséget, akkor gr. Almássy Móricz ő nagyméltósága indítványát teszem magamévá. Gróf Zay Károly : — Mindenekelőtt bátor vagyok kérdezni: valljon szabad e nekem mint protestánsnak szólam? (Elnök: „erről nem lehel kérdés“); mert úgy rémlik előttem, mintha nem magyar, hanem horvátgyülésen lennék jelen, mert itt inkább képviseltetnek Horvátország érdekei, mint Magyarországé; és minthogy itt szabadságom van szólani, tökéletesen voksolok a’ tek. KK. és RR. izenete mellett. Elnök: Megvallom, hogy sajnálva haliam észrevételét az előttem szólóttnak, és nem mellőzhetem el, hogy meg ne jegyezzem, miszerint itt e’ helyen véleményeket ’s elveket lehet czáfolni mint tetszik, de valakinek jó szándékát kérdésbe venni valamint sehol, úgy itt sem parliamentaris. — A’ vélemények különbözők lehetnek, de a’ végczél mindnyájunknál csak egy lehel, és tanácskozásaink csak úgy lesznek üdvösek, ha kiki másoknak szándoka tisztaságáról meg lesz győződve. Báró Kühner Ferencz: — Minthogy látom, hogy a’ szőnyegen levő tárgyra nézve a’két tábla közti megegyezés alkalmasint olly alakban fog történni, mellyhez szavazatommal nem járulhatok; — más részről pedig megvagyok győződve, hogy akármelly okoskodásokkal lépjek fel, a’ dolgon még is segíteni nem fogok: röviden oda jelentem ki szavazatomat, hogy a' társországok bánja ő nagy méltósága által kijelentett véleményt, valamint szintén ugyan azon országok l. követe által előadott nyilvánítást egész kiterjedésében magamévá teszem. Egyébiránt legyen szabad a' tek. KK. és RR. izenetére egy észrevételt tennem. Meg kell vallanom, hogy abban fájdalommal olvasom, „hogy Magyarországnak társ nemzetei idegen ajkú polgárok“: következéskép, hogy nemzetiségük idegen még tulajdon hazájokban is. — Nem akarom ezen állítást közelebbről taglalni, nem vizsgálni, mennyiben az a' fenálló törvényeknek, és a' históriának megfelel; és valljon tekintve a’ mostani kényes körülményekre, azon állítás a’ józan politicával összeférhető e vagy sem? — mondom — mindezeknek feszegetésébe bocsátkozni nem akarok, mert az könnyen keserű kifakadásokra vezethetne, mit pedig a’ dolognak mostani stádiumában mellőzni, elkerülni kívánok; ’s igy legyen szabad csak ezen rövid kinyilatkoztatást tenni: adja Isten! hogy ezen társnemzeleknél, kik a’ magyarokkal egyenlően felvilágosítva lévén, ezen hazát eddigelé minden tekintetben tulajdon hazájoknak elismerték, — azon meggyőződés és hiedelem gyökeret ne verjen: hogy ezen hazában már most idegen ajkú ’s igy idegen nemzet polgárainak tekintetnek!! — B. Révay György, Thuróez megye főispánja: — Én e’ tárgyban azon bizodalommal vagyok, hogy ő felsége kegyelmes császárunk akár melly országnak népeit és családjait, kik luven és vitéz szívvel szolgálnak, semmiképen nem fogjaengedni: hogy vagy a’ szabadságra, vagy az alkotmányra nézve valamellyik megfosztassék, s ennélfogva pártolom gr. Almássy Móricz indítványát. Ali pedig Horvátország követének azon állítását illeti: hogy Thuróez megyében tótul folynának a’ dolgok, megvallom, hogy én mint főispán valahányszor fel voltam szólítva a’ szegény nemesektől, hogy a’ fontosb tárgyakat nekik tótul magyarázzam meg, szerencsémnek tartottam, hogy ezt cselekedni tudtam, és valamint eddig teltem, úgy ezentúl is tenni fogom a’ szeretett szegény nemeseknek. Ez véleményem. Gróf Gyulay Lajos: — Mindenekelőtt bátor vagyok előadásomat kezdeni felelettel gr. Zay Károly úr előadására, mennyiben azon vélekedést nyilatkoztatta ki, hogy ezen táblánál tán inkább Horvát- mint Magyarország érdekei lennének képviselve. Erre nézve hivatkozom azon kijelentésre: mellyet mull alkalommal tettem, midőn ezen tárgy előfordult, midőn csekély személyemet illetőleg kijelentettem: hogy horvát nem vagyok, hanem magyar, és Horvátországgal semmi összeköttetésben nem vagyok, ’s igy, mit itt mondok, azt mint magyarember mondom; minélfogva bátor vagyok mostani vélekedésemre nézve is kijelenteni: hogy azt mind igazán magyar érzésből teszem, és semmi más tekintetből; de mennyiben nézetem nem egyeznék meg azon nézetekkel, mellyek a’ tek. KK. és RR. részéről kinyilatkoztattak, kénytelen vagyok nyilvánítani azt: hogy ez egyenesen csak azon érzésből eredeti, mit magában igazságosnak érzek. Ezt elörcbocsátván, vélekedésem az,
