1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 47. ülés
XLVII. ülés Fó-RR. naplója. September 18-án 1843. 9 annálkevésbbé csonkíthatja: mivel a’ polgári hatalom politica! rendeletéhez tartozik és még minden kétségen kívüliv«ni»,jeie«en palriarchiák is mint az alexandriai, antiocheni s. a. t. előbb, mint azon czímet nyerték volna, érsekeknek neveztet-aválóperek *’ nek: így aranyszájú szent-János az egyháznak szertartási könyvében ritkán patriárchának, hanem legtöbbnyireeUe?y"t>e''ai-S constantinápolyi érseknek czimeztetik; már pedig a’ görög egyház canonjai szerint a’ törvénykezésnek az a’ lásuak köIt rendje, hogy a' perek a' püspöktől az érsekhez, ettől pedig a’ patriarchához feljebbvitetnek, kitől feljebbvitelnek többé helye nincs, mint ez a’ második egyetemes zsinatnak 6-ik canonjából világosan' kitetszik, mellyet Justinianus császár törvény által is megerősített, ’s melly ekkép szól: „atque iis, quae ipse Patriarcha judicaverit, omnino pareat, nam contra Episcoporum sententiam non esse locum Appellationi, a’ majoribus nostris constitutum est“; ugyan ezt ismételi, hogy több védokokkal ne éljek, Leo és Constantin: „Patriarchae sententia apellationi non subjacet, neque retractatus ab alio, utpote judicii Eclesiastici princeps“. — A’ görög egyháznak ezen tanját az itélöszékekröl bizonyítványokkal támogatva itt megfejtettem, hogy annál inkább az országon kívüli feljebbvitelnek lehetetlenségét megmutathassam; az én véleményem szerint, ha ezen törvények hozásából valaha azt következtetné valaki, hogy illy feljebbvileli eset vagy történt, vagy történhetett: egyházunkat mindenkor becstelenitené; már pedig milly könnyen illy törvény hasonló következtetésekre szolgálhatnan akalmul, világos, sőt ennek hozása csak az említett két okok egyikéből is magyarázható volna. — Gr. Csiráky János: — Előre bocsátván azt, hogy azon aggodalmakra, mellyeket én és gróf Majláth János úr tapasztaltunk, felvilágosítást adott a’ temesvári püspök úr: mégis azokat eloszlatva egészen nem találom, mivel nem voltam olly szerencsés beszédének fonalából kivenni azt, miként kívánja a’ dolgot elintézni. Mi az előttünk levő tárgyat illeti: nem találom az üzenetet egészen összehangzásban a’ törvényjavaslattal; ugyanis az üzenetnek 5-dik szakaszában az mondatik: hogy a’ g. n. egyesültekre nézve nem kívánnak a’ tek. RR. határozatot hozni, a’ törvényczikkben pedig más alakban tűnik fel a’ dolog. Az üzenetben az mondatik: hogy a’ tek. RR. csak a’ görög és protestánsok közti válóperekről kívánnak intézkedni, — a’ törvényjavaslat pedig, a’ g. n. e., és egyéb valláson levőkről szól; annálfogva ezen két iratot egymással összehangzásba hozni kívánván: a’t örvényjavaslatban az „egyéb vallás“ helyett a’ protestáns vallásunkat kívánom kitétetni, hogy félreértésre alkalom ne adassák. Ócskái) Antal, kassai megyés püspök: — A’ tek. KK. és RR. már az előbbi országgyűlésen a’ görög nem egyesült és evangelica valláson levők közötti hazásságokra, és ezekből válóperekre törvényjavaslatot a’ nagy mlgu Fö-RRkel közlőitek; de azon törvényjavaslat attól, melly jelenleg tárgyaltatik, több pontokra nézve különbözik. Az előbbi törvényjavaslat szorittatott egyedül a’ görög n. e. és evangelicus valláson levők közötti házasságokra, és ezekből eredő válóperekre; a’jelenleg tárgyalt törvényjavaslat kiterjesztetett mind azon vegyeshásasságokra, mellyek a’ görög nem egyesültek és egyéb vallásokon levők közt köttetnek; és ezekből eredő válóperekre az előbbi törvényjavaslat rendeleténél a’ vegyesházasság kötendő vala azon lelkipásztor előtt, kihez a’ menyasszony tartozik; a’jelenleg tárgyalt törvényczikkben pedig javasoltatik: hogy az illy nemű házasság az illető vőlegény lelkipásztora előtt köttessék. Az előbbi törvényjavaslat szerint a’ válóper azon consistorium vagy ideig-— leni bíróság ítélete álá rendeltetett, melly alá egyházi ügyében az alperes tartozik; a’ jelenleg tárgyalt törvényjavaslat szerint azon szentszék vagy ideigleni bíróság itélend, mellyhez egyházi ügyeiben a’ vőlegény tartozik. Melly okoknál fogva változtatták meg a’ tek. KK. és RR. az előbbi törvényjavaslatot, és hogyan tartozhatik a’ vőlegény egyházi ügyében az ideigleni bíróság azaz polgári törvényszék alá? a’ tek. KK. és RR. izenetéböl ki nem világlik. Hivatkoznak ugyan ők a’már tárgyalt izenetnek IX-ik pontjára, de ez felvilágosítást nem ád. Ez a’ jelenleg tárgyalt törvényjavaslat iránt általános észrevételem. — A’ mi a’ törvényjavaslat V-ik pontjának I-ső §—át illeti: illy nemű törvényjavaslat már a’ catholicusok és protestánsok közötti vegyesházasságokra nézve legfelsőbb helyre fölterjesztetett. Rajacsich József, karloviczi gör. n. e. érsek: — Jelen 2-ik §-ban rendeltetik: hogy a’ válóperek római catholicusok és görög nem egyesültek közt az 1791: 26—ik t. ez. 16 §-ban megállapított törvényszékhez, a görög n. egyesültek és evangelicusok között pedig a’ vőlegény egyházi törvényszékéhez tartozzanak; mi ezen §. első része által nagyon meglerheltetnénk: mert tudva van a’ n. mlgu Fö-RR. előtt, hogy az emlitett 26—ik t. ez. 16—ik §-sza csak azon okbul hozatott, mivel az evangelicusok a’ házasságot szentségnek nem tartván — csupán polgári szerződésnek tekintik; de a’ görög egyház, mint a rom. calli, a’ házasságot valódi szentségnek tekintvén, nincs elegendő ok arra, miért a’ válóperekben azon elv „ubi copula, ibi et forum” meg ne tartatnék?; miért is alázatosan esedezem: hogy az 1791: 26—ik t. ez. 16—ik §-sza reánk ki ne terjesztessék, és minden törvényszék saját vallása elvei szerint ítélhessen. Kopácsy József, lierczeg-primás esztergami érsek: Hogy 1791 —ik előtt mindenkor a vőlegény egyházában történt volna az esketés, ha a’ nő cathol. személy volt is, arra nekem ellenkező példáim vannak, mellyek még a tolerantiale decretum előtt keletkeztek, a’hol kérdésbe vétetett az: hogy ha a’görög n. e. valláshoz tartozik a vőlegény, a’menyasszony pedig catholica volna: kit illessen az esketés? Ez a’kérdés felsőbb helyeken is megfordult, és utóbb mégis a’cath. felekezet egyházi szolgái részére döntetett el. 1793-ban azon felsőbb rendelet érkezett, melly az 1791: 26—ik törvényezikk rendeletét különösen is úgy elhatározta, hogy a’szábaly, mellyszerint a vegyesházas Ságok mindenkor a’cath.lelkipásztorok előtt kötendők volnának, olly esetekre is kiterjesztessék, midőn a vegycsházasság a’ görög egyesültek és cath. személyek közt történik. Ebből következett ezután az, miről emlékezett a mlgos érsek úr. Mi továbbá azon törvényt illeti: mi itt most javallatott, az iránt az előbbi alkalommal, t. i. az 1840-diki országgyűlés alatt a’ cath. püspököknek egyáltaljában csak azon észrevételük volt, bőgj a melly elve és okok részökrül a’ törvényjavaslatot azon esetre, midőn vegyesházasság protestáns és cath. közt köttetik, ellen zették: ugyanazon okoknak itt is helyök lévén, azokat ide is kiterjeszteni óhajtják. Általános volt nyilatkozatunk, Fő-Rendi Napló II. köt. ^
