1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 13. ülés
XIII. ülés Fő-RR. naplója. Junius 28-án 1843. 43 tendö, mint akármelly vármegye gyűlésének zavara. Azonban itt a’ turmezei nemességnek szavazat joga is forog Turmez kérdésben, és vitatás alá került. Magok a’ folyamodók sem fogják tagadni azt, hogy a’ törvényes többségnek vi-mcsseg lágos nagy része azon alapúit, hogy a’ turómezeieknek szavazati joga elismertessék. Meggyőződésem szerint tehát födolog az, valljon bírnak c szavazati joggal a’ turmezeiekvagy sem? — én részemről megvallom, hogy ezen jogot tőlük megtagadni nem merném, mivel nekik Mátyás király 1464-ben kiadott rendelete megadta azt, és azon jognak folytonos gyakorlatában is voltak, mit mind a’ turmezei gróf óvásához csatolt irományok, és oklevelek, mind pedig méltóságos gróf Erdödy János által felhozattak világosan bizonyítják. Kívánom tehát én is, hogy eszközöljük ki a’ horvátok számára azon meghívást, mellynek következtében felhalalmaztassanak országosan egybegyülni, és hogy ez által olly kedvező helyzetbe tegyük őket, mellyben Magyarország megyéi vágynak, és hogy ez által képesek legyenek ön hajaikon segíteni a’ nélkül, hogy idegen gyógyszerre szoruljanak. — Kívánom ezt föképen magas kormányunk érdekében ; azon kormánynak érdekében , mellynek fönmaradhatása ’s fénye engem csak azóta kezd érdekelni, mióta a’ jelen országgyűlésre kiadott kir. előadásokat olvasóm; igen is ezen kormánynak érdekében kívánom én ezen feliratot ő Felsége eleibe terjeszteni, hogy részrehajlallanságának minélelöbbi bebizonyítása által képes legyen a’ nemzetet arról meggyőzni, miszerint nem ő az oka annak, hogy Horvátországnak annyi főhivatalosai hűtlenséggel védőitalnak a' közvélemény által, — hogy a’ kormány nem bűntársait védi végeden connnissióval, ’s hogy végtére a’ magyar nemzetiségnek nincs veszedelmesebb ’s közelebb álló ellensége az orosz császárnál, pártolom az üzenetet. Schrott József, belgrádi püspök és órányi perjel: — Minthogy a’ magyar országgyűlésre küldött horvátországi követek választási modora iránti kérdés, — a’ kik különben szokott formában kiadott, és az illető helyen elömutalott megbízó-levelekkel megválasztatásukat elegendőképen bebizonyították _ — országgyűlési tanácskozási tárgy nem lehet; mégis annak ide vonattatását méltányosabb kedvvel lehelne tűrni, ha a’ ts. KK. és RR. eleibe terjesztett törvénytelenül választolt követekrőli panasz bővebb okokkal támagattalnék, mellyeket én sehol sem találok. Tehát hogy ezen kérdés ennyire jutott, nagyon fájlalom, azértis, mivel a’ horvátok házi mostoha sorsa, a' midőn ezt orvosolni kellene, ezen térre vitetvén, annál inkább súlyosittatik; de fajdalom azért is, mivel ezen lépések bán ö excellentiájál is compromiltálják, a’ ki úgy van a’ természettől alkotva és a’ legnemesebb lélekkel ’s bölcseségteljes tanácscsal felruházva, hogy semmi törvénytelent, semmi ollyast nem tehet, a’ mi akár a’ felülgyelése alá bízott tartományok iránti eskü szentesítette kötelességgel, akár azoknak a’ nemes magyar nemzet iránti törvényes viszonyaival valamiképen ellenkeznék. Én ugyan azt hiszem, hogy maguk a’ panaszlók sincsenek belsökép meggyőződve arról, hogy a’ horvátországi követek választása törvénytelen, midőn tudják, hogy az a’ bán törvényes elnöksége alatt. Ilorvát-és Tótország 6 megyéinek, úgy szinte minden káptalanok és városok követeinek, és más ugyanazon országbeli számos egyházi és világi méltóságoknak és nemeseknek jelenlétében történt; — mert bizonyos az. hogy ezen választókkal egynéhány mlgok és előkelőbb nemesek, ’s némelly úgynevezett közrendü nemesek csoportjai. kik azon választáson jelen nem voltak, egyensúlyt nem tarthatnak. — Ezen panaszok máshonnan erednek, t. i. gyökereznek az utolsó zágrábmegyei tisztválasztásban, a' mellyböl számos nemesség az ellenkező rész által kirekesztetvén, a’ rajta ejtett méltatlanságot ezen országgyűlésen orvosolni törekszik. — „Innét azon könnyek!“ De valamint a' felzúdult kedélyek tetteik végczélja felé egyenes szempontból ritkán tekintenek, úgy azon tisztujítási ügy tekervényesen hozatott e’ jelen ösvényre, hova épen nem való, és hova neki soha nem jutni sokkal tanácsosabb lett volna. A’ társországi gyűlés, a’ báni levelek által april 22-dikére, és következő napjaira hirdettetvén ki, csak april, 24-dikén kezdődött. Fenséges cs. kir. Föherczeg! nm. Fő-RR! a’ parancsoló körülmények ugv kívánták. — April 22-dikén, midőn a’gyűlést megelőző szent misére és a’sz. lélek segítségül hívására a’harang megkondult, — már a’ törvényhatósági követek, az egyházi ’s világi méltóságokkal ’s előkelő nemesekkel a’ bán lakánál összegyűlvén, súlyos gondjaikat a’ tartandó gyülésbeni kicsapongásokról egymással közlötték; és nagy szótöbbséggel elhatározták: hogy ö excja a’ bán kéressék meg, hogy azon napon gyűlést ne tartson, azért, mivel bizonyosan tudatik, hogy a’ turmezei és más némelly községek nemesei, egy tömegben nemcsak kardokkal, de fejszékkel, vasbotokkal és szuronyokkal ellátva jönek be a’gyűlésre. Híven gyűlésben, a’hol nincsen szabad voks és személyes bátorság, ők meg nem jelennek. — Midőn a’ KK. és RRnek illy nyilatkozatát hallotta volna ö excellentiája a’ bán maga lakában, mi volt egyéb hátra, mint azon napon tartandó gyűléstől el állani, és gondjait a’ KKRRkel ez idő körülményeihez képesti tanácskozásokra fordítani. — Tehát nem maga akaratjából függeszté föl a' gyűlést ö nm., a’ ki mennyire bátor lélekkel bir, azt mondta: hogy a’ maga személye tekintetéből még veszedelmek között is megtartandja a’ gyűlést; de csak a’ törvényhatóságok és nemesek nagyobb részének kérésére és szilárd nyilatkozatára engedett. ’S igy gyűlést nem tartott, mert tartani nem lehetett, — mivel arra kevés előkelő nemesek, és a’közrendü nemesi csoportokon kívül senki sem jeleni meg; — ezekkel bizonyosan nem kezdhette volna el a’ horvátországi követek választását. — Megengedem én azt és hinni is akarom, hogy a’két ellenkező párt egyike sem látta el magát szokatlan fegyverekkel, azért hogy kicsapongásokat tegyen, vért ontson és öljön. Jöhettek, megengedem én, ezek fölfegyverkezve azért, hogyha jogaikban sértetnének, az utolsó zágrábmegyei gyűlésen kapott sérelmet fegyverrel törlenék el; — azon többek pedig, hogy ugyanazon tisztválasztáson nyert győzelmüknek szerencsétlen dicsőségét fegyverrel — ha az eset úgy hozná magával — védenék. — Tehát csak önvédelmükre — hogyha megtámadtatnának — hozónak fegyvert magukkal. — De meg kell gondolni, hogy a" multakróli keserű emlékezet, és az egymáselleni gvülülséggel egész böszültségig lángoló szivekhez képest a’ karoknak egy véletlen megilletése, egy durva tekintet, egy kevélyebben kiejtett szó elégséges lett volna arra: hogy a' rejlő tűz kilobbanjon, és a’ köztanácskozások szent helye a’ belháború színházává, véres sértések és öldöklések szomorú terévé változzék. — Honnan világos az, hogy a’ horvátországi KK. és RRnek volt okuk kérni, miszerint az első napon gyűlés 11* i neiránt.
